Mintha rajt-cél győzelmet akarna aratni Európában a magyar kormány abban a versenyfutásban, amely az elektromos autókra átállás miatt az akkumulátorgyárakért folyik. Ha nem is az éves kapacitást illetően, mert abban Németországtól nem lehet elvenni az elsőséget, hanem abban, hogy a GDP-hez mérten mekkora (túl)súlya lesz az ágazatnak. Vagy éppen abban, hogy mekkora méretű termőföldet vagy zöldfelületet kell feláldozni azoknak a befektetőknek a becsábításáért, akik kivétel nélkül Ázsiából érkeznek, hiszen a tíz vezető akkugyártó közül az egyetlen japán Panasonic kivételével mindegyik kínai vagy dél-koreai. És lassan mindegyikük megjelenik Magyarországon, ahol készségesen eltávolítják előlük a különféle akadályokat. Mint címlapsztorinkban olvasható, ilyenkor a környezet védelme sem számít, legyen szó akár az egyelőre kormányfői szinten tagadott soroksári vegyianyag-elosztóról is. Ami persze simán megvalósulhat, ha eloszlik a lakossági tiltakozásnak a csak a kormány számára káros méregfelhője.

Annál is inkább, mert az akkugyárak bejövetelénél is a NER prominensei sürgölődnek – élen az ágazat külföldi fürkészévé és portyázójává vált Szijjártó Péter külügyminiszterrel. A pecsenyéjüket mindig a megfelelő tűz fölé tartó, jól ismert neveket láthatunk Fókuszban rovatunk összeállításában is arról, hogy a költségekkel kapcsolatos jajkiáltások, valamint az Európa-rekordnak számító infláció közepette hogyan gazdagodtak az élelmiszergyártók, akik közül különösen a tejágazat szereplői miatt forrhat a düh a fogyasztókban. A mohóságinfláció azonban nem magyar sajátosság, emlegetik már a Fehér Házban és az Európai Bizottságban is.

Valóságos névsorolvasás a Magyarország rovatban az osztódással szaporodó igazságügyi tárcánál történt változásról, illetve az új alkotmánybírókról szóló két írás is, amelyekből újfent kiderül az alaptétel: mit sem számít az MDF-es vagy SZDSZ-közeli előélet, ha ma már megfelelő hőfokú a lojalitás. Mérnökökre nem csak az akkugyárakban várnak, valamiért a magyar gazdaságpolitika irányítói is jó ideje úgy vélik, a tervgazdaságot idéző társadalommérnöki munkára van szükség. Így van ez az élelmiszerek piacán is, amelynek kapcsán a Fókuszban rovatunk regél a kuszaságával igazi hungarikummá vált árstop még zavarosabb kivezetéséről. A lényeg, hogy a piac helyett íróasztalnál mondják meg a frankót, már csak az Országos Anyag- és Árhivatalt kellene újra létrehozni. De a társadalmi mérnökösködés zilálja szét a lakástámogatások rendszerét is – írja Gazdaság rovatunk cikke –, az átalakítás célja a spórolás. Mert a költségvetési hiány rekordot dönt, az uniótól nem jön a pénz, azt az akkugyárakon keresztül kell betáplálni a rendszerbe.

Ha hiányzik a gazdaságpolitika irányításában a szükséges intelligencia, azt a mesterséges intelligencia sem pótolhatja, mert amint az az ismeretterjesztő mellékletünk bevezetőjében olvasható, eredeti és egyúttal értelmes gondolat nem várható a ChatGPT-től és társaitól, csak rutinszerű szöveg. Legalább ennyire kiszámítható Orbán Viktor narratívája Ukrajna, Brüsszel ügyében, s általában a külpolitikában. Ami a Szellem rovatban interjút adó Nádasdy Ádám nyelvész helyszíni tapasztalata szerint Londonban kötekedő fellépésnek látszik. S ilyen időkben sovány vigasz, amivel ő nyugtatja a magyarokra sajnálkozva nézőket: „Tényleg nem olyan nehéz, mint amikor nagyon nehéz volt.”

NAGY GÁBOR

vezető szerkesztő