Szó szerint kicsordulnak a könnyeink nyomban a 97 éves korában elhunyt Fahidi Évára emlékezve, aki holokauszttúlélőként abban találta meg élete értelmét, hogy hitelesen elmesélje saját és sorstársai történetét. A náci pokolról szóló tudósítások aligha érintették meg a Fideszt, ellenkező esetben talán nem lenne szalonképes a pártban nagy formátumú államférfiként emlékezni a deportálásokért felelős Horthyra. Ezúttal Lázár János nevezte kivételes államférfinak, igaz hazafinak és hős katonának az antiszemita kormányzót egy vasúttörténeti kiállításnak álcázott rendezvényen. Fahidi Éva fáradhatatlanságát Szellem rovatunkban elevenítjük fel, a Horthy-mosdatásról Magyarország rovatunkban mondunk néhány keresetlen szót.

Mindeközben új értelmet nyert a sebesvonat kifejezés, hiszen szó szerint sebesült szerelvények vánszorognak az országban, amit Lázár úgy próbál orvosolni, hogy kirúgta a problémákat beárazó és egy kövér számlát benyújtó MÁV-vezetőket. A cég belső elhárítását is felvonultató szaftos részletekért érdemes fellapozni a Gazdaság rovatot.

Azt nem tudni, hogy a jachtközlekedés ügyében melyik miniszter illetékes, jobb híján ezért kifogásolta néhány brancsbeli nyilvánosan a Lölő-jelenségnek nevezett parvenü urizálást. Vonatkozó cikkünk azt boncolgatja, milyen indíttatás állhat a beszólások mögött, és hogy vajon a legfelső körök ezt csak tűrik vagy netán támogatják. Ugyancsak a Magyarország rovatban vizsgáljuk a „dzsender” és a dzsentri összefüggéseit a sorra nyíló férfiklubok és a férfidominancia visszasírása kapcsán. Ebben a kontextusban értelmezzük Tiborcz István budai elit klubját is, melynek gyökereit olyan ékes magyar szexbeszéddel írta le Bayer Zsolt, hogy a biztonság kedvéért nem ártana lefóliázni.

Ha mégis nagy a hajó és kicsi a szerénység, akkor hány évre tervez a kapitány? Orbántól Kötcsén megtudtuk, hogy hosszabbítással egészen 2034-ig maradna, Gyurcsány Ferenccel készült interjúnkból pedig egyebek közt az derül ki, hogy ő 20 éven át szeretne kormányozni, mert ennyi mocskot eltakarítani szerinte egy ciklus nem lesz elég.

Ha az állam egy merész húzással apportálná az MNB-be a budai Várat a karmelita kolostorral és a Sándor-palotával együtt, akkor eltűnne a jegybank vesztesége. Szerencsére ezt csak abszurd példaként említi Surányi György volt MNB-elnök lapunknak írt elemzésében arra, mekkora tévedés a jegybanktörvény tervezett módosítása. Persze a NER-ben bármi megtörténhet. Gazdaság rovatunk másik cikkében azt igyekszünk kideríteni, ki nyerhet azon, hogy az állam alighogy megvette, máris árulja a Posta biztosítók többségét. Ugye, máris kitalálták?

A fantasy vonalat folytatva Szellem rovatunkban elkalandozunk Dzsungáriába, és megállapítjuk, hogy az biztosan nem lehet a magyar őshaza. De ne csüggedjünk, publicistánk, Para-Kovács Imre szerint Kötcse lehet az új Ozora, ahol egy asztalnál ül Erdő Péter és Kelemen Anna, a keresztény szabadság pedig addig épül, hogy unokáink már türk tudattal szürcsölik a kancatejet a lemenő nap fényében.

JAKUS IBOLYA

szerkesztő