Jó érzésű ember nem gyújt fel keresztet, nem lopja ki a település főterén álló betlehemi jászolból a kisdedet, nem fejezi le a köztéri Mária-szobrot. Reálisan gondolkodó ember tudja, ha mindezek megtörténtek is a napokban Magyarországon, az nem jelenti, hogy keresztényüldözés folyik Európa közepén – ahogy azt kormánykörökben előszeretettel hangoztatják, miután a Nagyszénáson engedély nélkül felállított keresztet ismeretlenek ledöntötték, és a nemzeti park (magát hívőnek valló) igazgatója a szavát merte emelni azért, hogy ha már keresztállítás, akkor az történjen szabályosan. A természetvédelmi területek ma egyébként is összehasonlíthatatlanul nagyobb veszélyben vannak, mint az út széli keresztek – derül ki Magyarország rovatunk cikkéből: a beruházók mindent megtesznek, hogy a különböző építkezésekkel a természet zavaró jelenlétét megszüntessék, és ebben a kormányhivatalokban rendre partnerre találnak. Persze egy olyan országban, ahol a hatalom még a leghétköznapibb ügyeket is csak a jó és a gonosz harcának világméretű dimenziójában képes értelmezni, ott – ahogy azt Körösényi András Orbán Viktor politikáját elemezve lapunknak mondja – a közéleti vitában az érvek már nem számítanak.

Erőből nyomná le Lázár János is a fővárosiak és az agglomerációjában élők torkán a vármegyebérletet, nehogy már a Karácsonyék által kezelt kasszába fizessenek a közlekedésért. A bérletfronton kialakult csatával kezdődött, belpolitikai háborúvá terebélyesedett ütközetről írt cikkünkben azt latolgatjuk, bejöhet-e Orbánék számítása, hogy a formálisan LMP-s jelöltként ringbe szálló Vitézy Dávid mögé beállva éket verjenek a kényszerűen egy táborba sodródott ellenzék szavazói közé, s ha a főpolgármesteri széket nem is sikerül elhódítani, legalább a közgyűlési pozícióit meggyengítsék. Bár a főpolgármesteri székhez hasonlóan a szegedi polgármesteri posztot is elengedni látszik a kormány, az MSZP süllyedő hajójából kiszállt Botka Lászlónak választási ajándékként hullhat az ölébe minden idők legnagyobb működőtőke-beruházása, a kínai BYD-gyár Szegedre települése. Mint Fókuszban összeállításunkból kiderül, itt is volt minden, ami a jelentősebb beruházások velejárója: titkolózás, a helyiek megkerülése, füstös szobákban megszületett alkuk sora. Ám az ellenállás kordában tartására elég volt a bűvös ígéret, hogy Szegeden nem akkugyár épül.

Ahogy a politika érdekvezérelt szereplői, a fantasyvilágok megalkotói sem bíznak semmit a fantáziára: „minden az utolsó sárkányfogig milliméterről milliméterre ki van dolgozva” – mondja Kovalik Balázs rendező, aki úgy látja, az embereket semmi és senki sem ösztönzi ma a gondolkodásra. Amihez a Szellem rovatunkban olvasható páros interjú másik megszólalója, Alföldi Róbert azt is hozzáteszi: a problémák megoldása helyett ma az örökös időhúzásra megy a játék. Ebben a „majd csak lesz valahogy”-ban bíznak a költségvetés összeállítói is. Két hét sem telt el, s már látszik, hogy az idei büdzsében az egyetlen fix adat az, ami az oldalak számát jelöli. Tűzoltás folyik, arra pedig semmi esély, hogy olyan elhanyagolt területek, mint a számos kórházban részben már le is állított állami egészségügyi ellátás vagy az újabb tanárhiányrekordot felállító közoktatás pozíciói javuljanak. „De nekünk így is jó” – mondhatnánk Zoránnal, hisz a rendkívüli viszonyok igazolják azokat a rendkívüli intézkedéseket, amelyekkel Orbán hősiesen küzd olyan problémák ellen, amelyek jó része nélküle valószínűleg nem is létezne.

Dobszay János

vezető szerkesztő