Nagy Gábor: A sokadik pecsét

Miről ír az e heti HVG? Nagy Gábor ajánlója.

A bűn, a bűnhődés és a feloldozás hármasát kínálja János apostol látomásaiban, a Jelenések könyvében a hét pecsét, amelyeket a Bárány (vagyis Jézus) egymás után feltör. Sánta Ferenc, illetve a regényéből készített filmben a rendező Fábri Zoltán az ötödik pecsétig jutott el, amely a végítéletig további áldozatokat vetít előre. Ingmar Bergman klasszikusa a hetedik pecsét feltörésével a bűnösök megtérésére adott kegyelmi idő végét jelzi, majd az ítélet napja után megjön az arra érdemeseknek a feloldozás.

A bűnről és a bűnhődésről szól, és semmilyen feloldozást nem kínál a Fidesz által beterjesztett törvényjavaslat a gyermekvédelemről, melyet címlapsztorink elemez. Ebből kiderül, hogy a tervezet meg sem kísérli kezelni a rendszer súlyos hiányosságait, a gyerekeknek ettől aligha lesz jobb, az érintett intézményekben dolgozókat a titkosszolgálati módszereket is bevető háttérellenőrzés kiinduló helyzetként jószerével potenciális bűnelkövetőkként kezeli.

A gyermekvédelmi törvény vegytiszta reakció a Fidesz részéről arra, hogy a pedofil-bűncselekmény eltussolásának segítéséért elítélt férfinak kegyelmet adott Novák Katalin államfő, aki az ügy miatt Varga Judit igazságügy-miniszterrel együtt kénytelen volt alászállni a politikusi pokolba. A botrányban és annak következményében Orbán Viktor és a Fidesz azt láthatta, hogy a hetedik pecsét feltörése után angyali harsona szólott, amely ártó idők eljövetelét jelzi. A hatalom szemében árulóként, hívei vágyaiban viszont messiásként meg is jelent Magyar Péter, aki épp a gyermekvédelmi törvény kapcsán a hétvégén a megszokotthoz képest erőtlen tüntetést szervezett, de eddigi sikerei elegendőknek bizonyultak ahhoz, hogy a Mediánnak a HVG számára készített felmérése azt mutassa, a Tisza Párt az ellenzék legerősebb formációjává vált a hetedik pecsét feltörését követő – időben tágan értelmezett – mintegy fél óra alatt.

Portrénkban a Magyarral közösséget vállaló – és ezért próbaidős állami állásából kirúgott – Tarr Zoltán lelkész Balog Zoltán püspöknek a kegyelmi ügyben játszott dicstelen szerepe miatt a református egyházban tapasztalható „hitvallási helyzetről” beszél, s úgy véli, „nem lehet hagyni, hogy kataton módon belesüppedjen a társadalom a közönybe”.

HVG-címlap 2024. 05. 01.

HVG

Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényének újabb színpadi feldolgozásáról ír a Szellem rovat, megidézve Raszkolnyikov szavait: „Ráébredtem, a hatalom mindig annak a kezébe kerül, aki hajlandó megragadni. Hogy csak merni kell. És akkor elhatároztam, hogy én merni fogok.” Ez akár a mai Magyar Péter és az egykori Orbán Viktor hitvallása is lehetne, és az utóbbi a „merést” abszolutizálta is az utóbbi 14 évben, megragadva a hatalmat. Merte elszámolás nélkül elvenni a kötelező magánnyugdíjpénztárak vagyonát (a még mindig érezhető utóhatásokról a Gazdaság rovat ír), merte maga alá gyűrni a közmédiát és felépíteni a propagandasajtót (szlovák epigonja vágtájáról Magyarország rovatunkban és Parászka Boróka véleményében olvashatnak). És igencsak mert háborút hirdetni Brüsszel ellen, aminek kapcsán az EU-csatlakozás jubileuma, az európai parlamenti választás, valamint a magyar soros elnökség közeledte adta hármas csomópont alkalmából a Magyarország rovat emlékeztet Orbán kinyilatkoztatására „a politika művészetéhez tartozó” mozdulatairól, amelyek összessége a pávatánc.

A diplomáciai táncrendbe Orbán által felvett „bonyolult játék” lényege az elutasítás és obstrukció becsomagolása úgy, hogy közben azért jöjjön a pénz. Persze nem például a gyermekvédelmi intézményrendszer tárgyi és személyi feltételeinek javítására, hanem sokkal inkább a rokonok és barátok még gazdagabbá tételére. Így Tiborcz Istvánnak már erdőre, föld- és vadászbirtokra, kastélyra is futja (Magyarország). De ahogy a Szellem rovatból megtudhatjuk, már a Batthyányak is a király környezetében sürgölődve, előnyös házasságokat kötve emelkedtek köznemesekből főurakká.