Akiknek a megkérdezés előtti héten legalább egy órányi jövedelemszerző munkájuk volt, foglalkoztatottként veszi számításba a statisztika. Azokat akik úgy nyilatkoznak, hogy ilyen munkájuk nem volt, de rendszeresen és aktívan keresnek munkát, s a munkalehetőséget bizonyos időn belül el is foglalnák, a munkanélküliek közé sorolják. Azok, akiknek nem volt jövedelemszerző tevékenységük, de a munkanélkülieknél felsoroltaknak sem felelnek meg, inaktívaknak számítanak. Mindez az országok közötti összehasonlításra alkalmas nemzetközi módszer.
A munkanélküliségi ráta, azaz a gazdaságilag aktívak és a munkanélküliek aránya egy év alatt a 6 százalék alatti szintről 7 százalék fölé emelkedett, a munkaügyi szakemberek szerint viszont mindez azt is jelzi, hogy a jobb elhelyezkedési lehetőségek miatt a munkanélküliek közül többen keresnek munkát.
Az idén a II. negyedévben a munkanélküliségi ráta 7,1 százalék volt Magyarországon, jóval magasabb, mint a 2004. II. negyedévi 5,8 százalék. Nemzetközi összehasonlításban a magyarországi ráta viszont nem magas. A tavalyi 6,3 százalék a régi európai uniós tagállamok 7,7 százalékos átlaga alatt van, s messze elmarad az új tagországok 14,8 százalékos átlagától. A régi tagállamok közül Spanyolországban a legmagasabb a munkanélküliség, több mint 11 százalék, az új tagországok rangsorában Lengyelország az utolsó, ahol a munkanélküliség csaknem 20 százalékos. A régi tagországok mezőnyében a legalacsonyabb, 2,7 százalékos a munkanélküliség Hollandiában, az új tagállamok közül pedig Cipruson, ahol 3,8 százalékos a ráta.
A munkaerőpiac másik lényeges mutatója az aktivitási ráta. Ez azt fejezi ki, hogy milyen az aránya a munkaképes korú lakossághoz viszonyítva a gazdaságilag aktív népességnek. A gazdaságilag aktívakat a foglalkoztatottak és a munkanélküliek együttesen jelentik.
A gazdaságilag aktívak arányát Magyarországon 2006-ra 62 százalékra, 2010-re 67 százalékra kellene javítani. Ez az arány 2004-ben 60,5 százalék volt. Ez a legalacsonyabb ráta az új tagállamok között, Cipruson például a legjobb eredményként az aktivitási mutató 71 százalék. Az új tagországok átlaga 65,8 százalék. A régi tagállamok rangsorában Olaszországban a legalacsonyabb, 61,1 százalékos az aktivitási mutató, Dániában pedig a legjobbként 79,6 százalékos. A régi tagállamok átlaga 69,7 százalék.
Az aktivitási mutatót például javítja az is, ha az inaktívak közül egyre többen kerülnek rendszeres és aktív munkakeresés miatt a munkanélküli besorolásba. A munkanélkülieknek minősítettek számának növekedésével együtt nő a gazdaságilag aktívak száma is. A gazdasági fellendülés, a munkahelykínálat bővülése tehát a munkanélküliek számának bővülésével, az aktivitási ráta javulásával is együtt jár.
Amennyivel nő az aktivitási ráta, annyival csökken az inaktivitási mutató. Ez fontos célja a foglalkoztatáspolitikának. Magyarországon különösen, mert igen magas a gazdaságilag inaktívak, s igen alacsony a gazdaságilag aktívak aránya.
Lényeges mutatója a munkaerőpiacnak a foglalkoztatási ráta. Ez a mutató azt fejezi ki, hogy a munkaképes korú lakosság milyen aránya foglalkoztatott. A magyarországi 57 százalékos foglalkoztatási ráta jobb az új tagállamok 56 százalékos átlagánál, a régi tagállamok 64 százalékos foglalkoztatási szintjétől viszont számottevően elmarad.
A tervek szerint a magyarországi foglalkoztatási rátát 2006-ra 59 százalékra, 2010-re 63 százalékra kellene javítani. Az Európai Unió átlagában a cél, hogy a 2003-as 63 százalékos mutatót 2010-re 70 százalékra javítsák.
Néhány régi tagállamban a munkaképes korú lakosság igen nagy százaléka foglalkoztatott, ez emeli az átlagot. Így például Dániában a foglalkoztatási szint eléri a 75,9 százalékot. Az új tagállamok közül Ciprus foglalkoztatási rátája a legjobb, 68,8 százalék, a legalacsonyabb Lengyelországban 51,5 százalék.
