© Túry Gergely

A következő hetekben megindíthatják az Interfruct hálózat felszámolását, a napokban pedig kijelölték az eljárásban közreműködő felszámolóbiztost – értesült a hvg.hu a céghez közeli forrásból. Információinkat a Fővárosi Bíróság is megerősítette. Az Interfruct eddig 700 milliós adósságot halmozott fel beszállítóinál, akik, több százan, pénzük visszaszerzése érdekében kezdeményezték a cég felszámolását a bíróságnál. Hetek kérdése, hogy az eljárás megindítását hivatalosan a Cégközlönyben is kihirdessék.

Interfruct: miért zártak be az üzletek?

Az Interfruct  cash and carry láncot néhány éve az SCD vásárolta fel, amely az ingatlanokat egy angol cégnek, a Dawnay Day Carpathian Plc.-nek adta el tavaly mintegy 20 milliárd forintért, és 15 éves visszabérlésre vállaltak kötelezettséget, évi 1,5 milliárd forint értékben. Ezt követően az Interfruct kereskedelmi egységeit az SCD a Calslane cégnek értékesítette. Akkoriban a befektető még az tervezte, hogy talpra állítja a társaságot. A ciprusi tulajdonos a nehéz gazdasági helyzetben lévő Interfruct reorganizációját négy hónapja kezdte meg azzal a céllal, hogy a 23 áruházat működtető cash & carry láncból csupán 10-13 üzemeltetését vállalja tovább. A többit a tervek szerint szakmai befektetőre bízta volna, az azonban egy hónapja visszalépett az ügylettől. Az Interfuct-hálózat július végén összes egységét bezárta, a hivatalos indoklás szerint átalakítás és árufeltöltés miatt. Forrás: Világgazdaság

Augusztusban a cégtulajdonos, a Calslane Holdings Ltd. még több helyen azt nyilatkozta, egy hónap alatt, azaz szeptember 30-áig új befeketető bevonásával szeretné rendezni a hálózat kintlévőségeit, és addig nem küldi el 700 alkalmazottját sem. Csakhogy azzal nem számolt, hogy a potenciális befektetők – kezdve a Lidl üzletlánctól egészen a Naponta Kft.-ig – sorra visszalépnek majd.

A rossz nyelvek szerint az érdeklődők azért álltak el a vételtől, mert hetekig nem tudtak megállapodni a boltok átvételével járó finanszírozási kérdésekről, és azt sem vállalták, hogy rendezik  a helyzetet az Interfructnak hitelező bankokkal is. Végül pedig, mint azt belső forrásunk állítja, a Naponta Kft.-vel kötött szerződés azért hiúsult meg, mert az üzleteket 15 éves szerződéssel bérbe adó brit alapkezelő (a Carpathian Plc.) nem ment bele a hálózat reorganizációjába. Arra hivatkozott, hogy a cég bevétele jelentős piacvesztés után az utóbbi években folyamatosan csökkent, tavaly már 40 milliárd forint alá esett, az elvesztett piac visszaszerzése pedig olyan sokba kerülne, ami már nem biztos, hogy megérné.

A következő hetekben tehát elindulhat az Interfruct felszámolása, ami a jelenlegi csődtörvény értelmében évekig is elhúzódhat. De minimum egy évig várniuk kell a hitelezőknek, hogy kielégítsék követeléseiket. Nincsenek sokkal jobb helyzetben az elbocsátott alkalmazottak sem, akiknek – úgy hírlik –, egy havi járandóságukkal adós a cég. Ők legfeljebb csak az eljárás során erre elkülönített Bérgarancia Alapból kaphatják meg elmaradt fizetésük egy részét, ám a teljes összegnek örökre búcsút inthetnek. Kivéve, ha ha az adósnak van valamennyi vagyona.

Ilyenkor ugyanis elsősorban a munkabéreket kell kifizetnie, s a hitelezők csak ez után jönnek. Arra viszont egyáltalán nincs biztosíték, hogy az eljárás során nem tűnnek el a dolgozók munkavállalásával kapcsolatos papírjai, mivel a jelenlegi csődtörvény szerint nincs elkülöníthető forrás annak a plusz költségnek a fedezésére, amit a munkaügyi iratok hosszú távú tárolása jelentene - mutat rá egy másik szabályozási problémára Molnár György, a Felszámolók Országos Egyesületének volt elnöke, a KERSZI Zrt. vezérigazgatója.

Helyesbít az SCD Group

Az SCD 2005 októberében nem az Interfruct cash&carry áruházláncot ingatlanvagyon nélkül vásárolta meg a Tengelmann Csoporttól. Az áruházakat ugyanis az SCD akvizícióját megelőzően is több gazdasági társaságtól bérelte a lánc – hangsúlyozta Elkán Péter. Az SCD 2006-ban közel 80 millió  euró értékben kivásárolta az áruházakat a tulajdonosoktól, majd ugyanezen év novemberében úgynevezett sale&leaseback ügylet keretében értékesítette a londoni tőzsdén jegyzett Dawnay Day Carpathian ingatlanalapnak. A lépés  - Elkán Péter, az SCD kommunikációs igazgatója szerint - az  Interfruct számára is előnyös volt, mert így a tulajdonos csökkenteni tudta a vállalat kitettségét a különböző mértékű bérleti díjakkal szemben.

Az egyesület szerint azonban a legnagyobb baj a csődtörvénnyel az, hogy van egy évük a hitelezőknek az igényeik bejelentésére, illetve az APEH-nak is ugyanennyi ideje van arra, hogy lefolytassa az ellenőrzést. Pedig, mint a FOE által a szaktárcának benyújtott törvénymódosító javaslatában is áll, elég lenne a félév az egyszerűsített felszámolási eljárások zömében. Ezek az egyszerűsített eljárások ugyanis olyan cégek ellen folynak, melyeknek sem iratai, sem forrása nincs a felszámolási költségek - különösen a munkavállalók bére - kifizetésére. Mégis egy-másfél évre leterhelik a bíróságot, az adóhivatalt, a felszámolót.

Alulfizetett felszámolók, megvezetett hitelezők

A FOE javaslata Ádám Beáta bejegyzett felszámoló szerint is haladó újítása lenne a csődtörvénynek. Vagyon hiányában ugyanis a felszámoló nem tud semmit értékesíteni, így a hitelezői igényeket sem képes kielégíteni. Az eljárással kapcsolatos adminisztratív feladatokat pedig maximum egy fél év alatt el tudja végezni. A következő hat hónapban gyakorlatilag semmilyen feladatot nem lát már el, leszámítva azt, hogy az adóhatóságnak benyújtja a nullás bevallásokat.

Mégis minden költséget neki kell fedeznie ez idő alatt, mivel csak egy év leteltével kaphatja meg a vagyontalan cégek felszámolásáért járó 300 ezer, a gyakorlatban inkább csak 100 ezer forintot. Ekkora összeg Ádám Beáta szerint irreálisan kevés ahhoz, hogy fedezze a felszámoló eljárással kapcsolatos kiadásait, vagyis arra, hogy a vagyont felkutassa és az elérhető legmagasabb áron értékesítse. De nemhogy elegendő forrása, még eszközei sincsenek mindig. Nem ritka ezért, hogy a cég és az ügyvezető nem kerül elő, a felszámoló nem talál, a hitelezők sem jelentenek be vagyont, de az egyszerűsítettként befejezett felszámolás és a cég törlése után fény derül az eltitkolt ingatlanokra  és értéktárgyakra.

Kártérítési perek felszámolók ellen

Az elmúlt évben összesen három-négy keresetet nyújtottak be a Fővárosi Bíróságra a felszámolóbiztos felelősségének megállapítására – értesült a hvg.hu.  A hitelezők azért perelték a felszámolót, mert nem tett meg mindent követelésük érvényesítéséért, mondjuk nem ürítette ki időben az ingatlant, nem szabályszerűen fizette ki a munkavállalókat a Bérgarancia Alapból. A perek alacsony száma nem azt jelenti, hogy ilyen kevés a jogsértés, hanem hogy a felek megegyeznek – tájékoztatott Kiss Gábor, a gazdasági kollégium vezetője, igazságügyi főtanácsos.

Amennyiben a felszámolók a végrehajtókhoz hasonlóan, térítésmentesen hozzáférnének az ingatlan-, a lakcím- és a gépjármű-nyilvántartó adataihoz, valóban lenne esélyük kiszűrni, hogy melyek a vagyontalan és a fantomcégek. Így lehetőségük lenne például azt is ellenőrizni, hogy valóban megsemmisült-e az összes iratanyag, ami a nem létező vagyont igazolná és nem kellene fenntartások nélkül elfogadniuk  az autólopásról, betörésről szóló rendőrségi feljelentést, amit az iratok ellopásának bizonyítására mellékelnek.

A  több jogosítvány mellett hatékonyabb törvényes fellépést is biztosítani kellene a felszámolónak a rosszhiszemű adósokkal szemben. Általános tapasztalat, hogy a cégek ügyvezetői nem elérhetőek (a lakcímnyilvántartóból való adatkérés szintén díjköteles a felszámoló számára is), a felszólító leveleket nem veszik át, ennek okán a cégpapírokat sem lehet áttekinteni, az ügyvezetőt nem lehet nyilatkoztatni.  Jóllehet a felszámoló – a törvény értelmében – most is indíthatna pert a volt ügyvezető felelősségének megállapítására, hogy a hitelezők ennek alapján kártérítési eljárást indíthassanak követelésük érvényesítésére. Idáig – a Fővárosi Bíróság adatai szerint – egyikre sem volt példa. Többek között azért sem, mert az eljárás időigényes és bonyolult. És az ilyen eljárástól az is visszatartja a felszámolót, hogy a perérték ilyen esetben az összes hitelezői tartozás, ezért, ha a felszámoló veszít, ezután kell illetéket fizetnie.

Hiába tud a felszámoló a legtöbbet az adós gazdasági magatartásáról, nem érdekelt a megállapítási per megindításában. Hasonlóan körülményes az adós elleni büntetőeljárás kezdeményezési lehetősége is, ugyanis a nyomozó hatóságok sok esetben anélkül szüntetik meg az eljárást, hogy érdemben vizsgálnák a felszámoló feljelentését. Amennyiben pedig a felszámoló feljelentése alapján az ügy bírósági szakba fut, a felszámolót éveken keresztül beidézik tanúnak, mivel a vádlott nem jelenik meg.

Köztudott, hogy a felszámolási eljárások 90 százaléka vagyontalan cégek ellen induló egyszerűsített eljárás, mégis a  – Coface Hungary adatai szerint – az összes fizetésképtelenségi eljárás több mint fele (5 601 darab) felszámolás, s mindössze 10 a csődeljárások száma, ahol a cégnek szándékában áll folytatni tevékenységét és valóban minden tőle telhetőt megtesz tartozásai kiegyenlítésére. A csődeljárást ugyanis – a felszámolással ellentétben – nem a hitelezők, hanem a cég indítja saját maga ellen. Arra, hogy miért jóval magasabb Magyarországon a cégüket bedönteni akarók száma, mint a megmenteni vágyóké, sokféle magyarázat létezik. A csődeljárás mellett szólhat, hogy a tulajdonosnak nem kell az ingatlanokat átvezetnie egy új cégbe, nem kell lízingszerződésekkel bajlódnia, és kiszámítható módon törlesztheti a tartozását – hívja fel a figyelmet dr. Czibor Zsolt, a Coface Hungary jogásza.

A másik oldalról viszont csődegyezséget kell kötniük a hitelezőknek, ehhez pedig össze kell fogniuk, valamint  követelésük nagy részéről is le mondaniuk annak érdekében, hogy életben maradjon a partner – mondja Dercze Zoltán, a Coface Hungary országigazgatója. Erre az áldozatra pedig a többségük nem hajlandó. Bizalmatlanságuknak teljesen racionális oka van: mire Magyarországon egy cég fizetésképtelenné válik, általában már nincs vagyona, régen felélte vagy átmentette egy másik, akár ugyanazokkal az alkalmazottakkal működő cégbe vagy cégekbe.

A csődeljárások zöme ezért torkollik felszámolásba és a végelszámolások többségére is ez a sors vár – véli Dercze. Hiába egyre népszerűbbek az egész világon a vállalatok megmentésére irányuló törekvések, nálunk a mögöttes felelősség érvényesítése nélkül a tulajdonosnak egyszerűbb  egy nem működő vállalkozásból kilépnie és másik kettőt alapítania helyette. Ez a magyarázata annak, hogy 1200 cégből és 600 egyéni vállalkozóból mindössze 300 folytat valós gazdasági tevékenységet.

Mindemellett a csődtörvény sem hozza meg a vállalkozók kedvét a csődeljárásokhoz. Egyesek szerint azonnali moratóriumra lenne szükség: tíz perccel azután, hogy a vállalat csődöt mondott, ezt nyilvánosságra kellene hozni, és onnantól kezdve ne lehessen végrehajtást indítani a cég ellen egészen addig, amíg a tulajdonos meg nem állapodott a hitelezőkkel.  Hasonló javaslattal állt elő a FOE elnöke más szakértő közösségekkel együttesen. Az adós cég – feltehetőleg a tovább élés lehetőségét keresve – már a várható fizetési gondok felismerésének időszakában kezdeményezhesse a csődeljárást, amelyről a bíróság – szabályosan benyújtott kérelem alapján legfeljebb 72 óra alatt – dönt és elrendeli a fizetési moratóriumot, vagyis lehetőség nyílik az adós és valamennyi hitelező fizetési megállapodásához, a szükséges reorganizációs program jóváhagyásával együtt. A legfőbb előrelépést Molnár László szerint az jelentheti, hogy a bíróság által kirendelt szakértő  vagyonfelügyelő segítségével a hitelezők döntenek meghatározott szavazati aránnyal az adós sorsáról.

A szabályozás változtatásával és a gyakran indokolatlan vállalkozói kedv alábbhagyásával van némi esély arra, hogy Magyarországon is kevesebb legyen a fizetésképtelenségi eljárás. Az Európai Unióban például tavaly 5,5 százalékkal, 130 ezerre csökkent a fizetésképtelenségi mutató. Az Ausztriában indított négy és félezer felszámolási eljárás pedig a felét sem teszi ki a magyarországiakénak. vannak, akik szerint azonban nem összehasonlíthatóak az osztrák és a magyar adatok pontosan azért, mert nem ugyanaz a két országban a potenciális adósok köre. Nálunk például nem lehet magánszemély, egyéni vállalkozó a hatályos törvény szerint az adós, nem úgy mint a szomszédainknál.