A gazdasági válság eredményeként a kockázati tőke átmenetileg eltűnt a piacokról, a tőkebevonásra váró vállalatok lényegesen keményebb kondíciókkal juthatnak csupán pénzhez, finanszírozáshoz - Bodor Kornél, a Deloitte Feltörekvő Középvállalatok Csoportjának vezetője. Köztük vannak azok a feltörekvő középvállalatok (FKV) is, amelyek még nem érték el a nagyvállalati kategóriát, 2-22 milliárd forintos éves árbevételűek, komoly helyi kompetenciájuk és piacuk viszont a válság kirobbanása előtt stabil alapot jelentett számukra a további növekedéshez.

Nem csak a befektetők által elvárt megtérülési idők rövidülnek, hanem szigorodnak a megtérülési szempontok is - a finanszírozhatóság kérdése pedig immár a szakmai befektetőnél is nagyobb súllyal esik latba. A piac törvényei azt diktálják, hogy a jelenlegi forrásszűkének egyszer véget kell érnie. Akkor pedig termőre fordulhat minden olyan most elindított intézkedés és folyamat, amely a cégeket a sikeres tőkebevonásra készíti fel és vonzóvá teszi őket a lehetséges befektetők szemében. Ezen intézkedések egy része csak hónapok-évek alatt fejti ki hatását, ami már ma előrelátó gondolkodást és konzekvens döntéseket igényel a közepes méretű vállalatok vezetőitől, tulajdonosaitól.

A Deloitte szakértője szerint még csak halvány jelei mutatkoznak, mégis az elsők között jelenhetnek meg vásárlóként a piacon azok a szakmai befektetők, amelyek saját eszközeik mobilizálása, például megtakarításból, a tulajdonosok tőkeerejéből, vagy a piaci pozíció javításából származó tartalékok felszabadítása révén cégvásárlásban, és ennek megfelelően piacszerzésben gondolkodhatnak. A kockázati tőke pedig – jóllehet ma még jellemzően kivár – éppen a válság hatásai miatt még az eddiginél is sokkal alaposabb vizsgálatnak veti majd alá a befektetési szempontból ígéretes cégeket, sokkal megalapozottabb üzleti tervet - világos stratégiát és alapos pénzügyi tervezést - vár el a vállalkozásoktól. Amikor megnyílnak a befektetői „csapok”, a vállalatoknak célszerű tenniük azért, hogy kitűnjenek versenytársaik közül. Ki kell tudniuk szolgálni a potenciális befektetőket a megfelelő információkkal, nem kell viszont megvárniuk a befektető megjelenését a felkészüléssel.

Ha a tanácsadók bevonásával, naprakész adatok elemzésével elvégzett kutatómunka alapján a régió, az iparág, és ezen belül egy adott, vonzónak mutatkozó cég fel is kelti a befektető érdeklődését, lehetnek olyan – kivédhető - buktatók, amelyekre a cégeknek fel kell készülnie. A befektetők egyik legfontosabb elvárása a jó üzleti terv, amelyben a cégnek be kell tudnia mutatni piacát, ügyfeleit és azokat a termékeit, amelyekkel jelen van a piacon.
 
Hosszú távú fizetőképesség és hatékony tervezés

A stratégiának legalább a következő 1-3 évet át kell hidalnia és megalapozott, hihető információkból kell kiindulnia a cégre, illetve piacaira vonatkozóan is. A historikus adatok, megbízható mérleg pontos bemutatása mellett a válság hatásaként felértékelődött a likviditással kapcsolatos elvárás, vagyis a rövidtáv mellett a hosszú távú fizetőképesség kérdése is. A cégeknek a hatékony éven belüli tervezés mellett azt is megfelelően be kell mutatnia, hogy saját tartalékai felélése nélkül is képes áthidalni az elkövetkező időszakot. Végső pontként a vállalkozásnak igazolnia kell, hogy a cégre jellemző üzleti működés képes lesz biztosítani a befektetők által elvárt megtérüléseket.

Fontos, hogy a tőkebevonásra készülő vállalat tartsa be a közeledés, tranzakció-előkészítés írott és íratlan szabályait. Egy elhamarkodott, nem jól időzített lépés ugyanis komoly üzleti hátrányt jelenthet. Az előkészítésbe bevont tanácsadók szerepe a folyamat, az egymásra épülő fázisok összetettsége miatt értékelődik fel, hiszen a befektetők nyelvét beszélő külső segítő „mediátorként” nagyban hozzájárulhat a félreértések tisztázásához, és a mindkét fél számára sikeres üzletkötéshez.

Amennyiben minden eddig említett feltétel adott, a tranzakció-közeli állapotban már a vállalkozás teljes átvilágítása (full scale due diligence) következik. Ennek során a befektető a folyamatba bevont szakmai tanácsadók segítségével kereskedelmi, pénzügyi felmérésen túl adózási, jogi, IT, HR, és minden egyéb fontos szempont alapján megvizsgálja a tőkebevonásra váró céget. A vizsgálatnak az egyik fő célja az, hogy kiderüljön, maga a tranzakció lebonyolítható-e, van-e bármilyen  jogi, vagy a tulajdonosi szerkezettel összefüggő akadály, vagy olyan adózási szempont, amelyeket figyelembe kell venni a tranzakció kapcsán. Alapvető követelmény ebben a szakaszban, hogy a cég hitelesen tudja prezentálni a korábban közölt adatokat, vagyis minden részletre kiterjedő dokumentációt tudjon felmutatni működéséről - például mérleg cash-flow, a törvényeknek megfelelő beszámoló, adózás (pl. ne legyen a cégnek adótartozása), alapító cégiratok, működéshez szükséges engedélyek.

Alapvető elvárás egy tőkebevonásra készülő vállalat esetében, hogy pénzügyi és számviteli beszámolói transzparensek, más régiós, európai cégek beszámolóival összehasonlíthatóak legyenek - hangsúlyozta Molnár Gábor, a Deloitte Kft. Számviteli tanácsadás üzletágának szenior menedzsere elmondta: . Ez az összehasonlítás csak akkor biztosítható, ha a vizsgált cégek a pénzügyi és számviteli információkat ugyanazon a módon, ugyanazon standardok mentén közlik. Ezért a tőkebevonásra készülő vállalatoknál alapvető elvárás, hogy a társaságnál készüljön IFRS (Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok) szerinti beszámoló, hiszen a befektetők számára csak így válik valóban átláthatóvá, ellenőrizhetővé a cég gazdálkodása.

Fontos, hogy a vállalat időben biztosítsa az IFRS szerinti jelentésre való áttérés feltételeit. Ha ugyanis az adott társaság 2009. december 31-ével szeretné első IFRS szerinti beszámolóját elkészíteni, a pénzügyi adatait két évre, vagyis 2007. december 31-ig visszamenően kell átalakítania a nemzetközi standardoknak megfelelően. Még messzebb kell visszamennie könyveiben annak a vállalatnak, amely tőzsdére szeretne vonulni, hiszen ebben az esetben az utolsó három év IFRS szerinti adatait kell közzétennie, számolva az IFRS bevezetésének feltételeivel is. Az a társaság például, amely 2010 elején tőzsdére szeretne menni, a 2007-2008. és 2009. évről is köteles IFRS szerinti beszámolót készíteni, ezt pedig csak úgy teheti meg, hogy egészen 2005. december 31-ig visszamenőleg átalakítja a korábbi pénzügyi adatait.

A jelenlegi gazdasági környezetben sok vállalat halogatja a tőzsdére vonulással kapcsolatos döntéseit, pedig ez az időszak éppen a felkészülést szolgálhatná azoknál a cégeknél, amelyek két-három éven belül tőkebevonást szeretnének végrehajtani. Azok a vállalatok, amelyek előre gondolkodva már most elkezdik az IFRS szerinti beszámolót is alkalmazni, a válság esetleges enyhülésével versenyelőnyhöz juthatnak, megkülönböztethetik magukat saját piacukon – mondta Molnár Gábor.

Sok vállalat hibázik akkor, amikor azt gondolja, hogy az IFRS szerinti beszámoló elkészítéséhez elegendő a hazai számviteli elveknek megfelelően készült beszámoló „átcímkézése”. Elképzelhető, hogy mindez valóban nem eredményezne lényeges hibát, amennyiben csak mérleget és eredménykimutatást kellene készítenie a vállalatnak. Egy IFRS szerint készülő beszámoló azonban nem csupán mérlegből és eredménykimutatásból áll, számos más tényezőt kell benne bemutatni - és ha a vállalkozás ezekre nem fordít kellő hangsúlyt, komoly hibákat követhet el. Ilyen esetekben nem beszélhetünk az IFRS-el való teljes megfeleltethetőségről, aminek eredményeként a vállalat nagy valószínűséggel képtelen lesz teljesíteni a potenciális befektetők transzparenciára és megbízhatóságra vonatkozó elvárásait.