Kamat a magánnyugdíjpénztári tagdíjakra: ki jár jól?

Amennyiben az állam csak kölcsönvenné a magánnyugdíjpénztári tagdíjakat, nem hiányozna ez az összeg a magánnyugdíj-pénztár-tagoknak sem, mivel egy későbbi időpontban (a nyugdíjba vonulásukkor) használnák fel. Nem esnének el a hozamtól sem, sőt, ha a magánnyugdíj-pénztár hozama nem érné el a jegybanki alapkamatot, akkor az állam kipótolhatná.

Az állam is jól járna, mert nem külső és drága forrásból kellene finanszírozni a nyugdíjkassza hiányát, hanem a magánnyugdíj-pénzári tagdíjakból, viszonylag olcsó kamatteher mellett. Ez így csak kölcsön lenne. Ezzel párhuzamosan csökkenteni lehetne a magánnyugdíj-pénztárak súlyát, másképpen a felosztó-kirovó rendszerből kivont pénz mennyiségét azzal, hogy meg kellene szüntetni a pályakezdők kötelező magánnyugdíj-pénztári tagságát. Felnőtt emberekről lévén szó, hadd döntsenek maguk. A döntést vissza kellene adni a magánnyugdíj-pénztári tagok kezébe is, hogy visszaléphessenek az állami nyugdíjrendszerbe.

Azoknál, akik visszalépnek, nem kellene a „kölcsönvett” pénzt visszafizetni, sőt, a korábban befizetett 8 százalékot is át kellene utalni az állami nyugdíjalapba. A magánnyugdíjpénztárban csak a 8 százalékot kiegészítő befizetések maradnának. Ezzel egészíthetné ki a később nyugdíjba vonuló magánszemély az állami nyugdíját.

A cikk az Adózónán folytatódik.