Gondoskodó munkaadó – Adjon-e lakáscélú támogatást a cég a munkavállalóinak?
Kedvező a lehetőség, de alaposan figyelni kell az előírásokra a belső szabályok kialakítására során.
"Aki az NZZ-re kíváncsi, az megtalálja a jövőben is akár internetes, akár nyomtatott formában, de - tette hozzá Markus Spillmann - fizetnie kell a tartalomért". Az 1780-ban alapított napilap főszerkesztőjét arról kérdezte az MTI a telefonos interjúban, hogyan látja az újságírás helyzetét az internet korában, és hogyan vélekednek Svájcban az euróövezeti adósságválságról.
Az NZZ csoport - ma Svájc egyik legnagyobb médiavállalkozása - , az 1990-es években az elsők között jelentkezett internetes szolgáltatással. Ez kezdetben kiegészítő jellegű volt a nyomtatott kiadványhoz képest, elsősorban archív és háttéranyagokat tartalmazott. Az ezredfordulón indult a lap online hírportálja, amely azután önálló cikkeket is közölt. A 2000-es évek közepén kezdődött meg a két kiadvány tartalmának "összehangolása" - mondta Markus Spillmann.
"Most, 2012 elején döntöttük el, hogy a jövőben nem akarunk ingyenes tartalmakat. A minőségért, akár nyomtatott, akár online, pénzt kérünk" - mondta a főszerkesztő. Mint mondta, ez a stratégia lépésről lépésre, a nyár végére valósulhat meg.
Mintegy egy éve az NZZ nyomtatott lapváltozata már digitális formában is előfizethető. Ez volt az online stratégia első lépése, és az eddigi tapasztalatok alapján sikeresnek mondható a vállalkozás - mondta el Spillmann. A lap belföldi kiadásának jelenleg 120 ezer előfizetője van, a digitális lapváltozatnak mintegy tízezer. "Az online portál is jól teljesít - tette hozzá - de a reklámok önmagukban nem fedezik a költségeket". "A jövőben az olvasókat is erőteljesebben be akarjuk vonni a költségek fedezésébe" - mondta.
A digitális és a nyomtatott termékek "közelítése" egymáshoz az internetes és a hagyományos lapszám szerkesztőséginek egybeolvasztását is jelenti. Az NZZ nyomtatott kiadványai természetesen nem szűnnek meg - tette hozzá. Hangsúlyozta, az NZZ nem elsősorban hírportálként tekint magára. "A fő súlypontunk a hírek hátterének megvilágítása, összefüggésbe helyezése. Ez az, ami minket megkülönböztet a piacon" - mondta.
Az újságírói szakma fő ismérvei alapjában véve nem változnak az internetes korszakban sem - vélekedett Spillmann. A legfontosabb változás az lesz, hogy a következő években az internetes tájékoztatás válik az elsődleges médiummá, és a nyomtatott lapkiadás "származékos" termékké.
Az úgynevezett "civil újságírás" - mondta Spillmann az MTI kérdésére - teljesíti az újságírás meghatározásának bizonyos szempontjait - mint az írás, a kommunikációs csatornához való hozzáférés - , de sok másikat - a források és a tények ellenőrzése, a kutatómunka, a forrásvédelem - nem. Természetesen végső soron az olvasó dönti el, kit választ. A mi feladatunk, hogy megőrizzük egy márkanév színvonalát" - mondta. "Ha valaki ugyanilyen színvonalon ingyen tud szolgáltatást nyújtani, akkor mi csinálunk rosszul valamit" - tette hozzá.
Az euróövezeti adósságválság természetesen nagyon is foglalkoztatja a svájciakat, mert az ország "sorsközösségben" van az unióval - mondta. "Európa része vagyunk, még ha nem is tagjai az EU-nak" - mondta. Ez földrajzilag és gazdaságilag is így van - tette hozzá - hiszen a svájci export hatvan százaléka Európába irányul.
"Nem közömbös, és nem is lehet közömbös Svájc számára, hogy mi történik az EU-val és főként az eurózónával". "Természetesen aggódnak az emberek. Svájcban magas az életszínvonal, de ez az életszínvonal nem termelődik automatikusan újra. Élénk viták folynak az igazságosságról, egyenlőségről, ebben semmiben sem különbözünk a többi európai országtól".
Az adósságválság az EU-ban elsősorban politikai jellegű probléma - vélekedett a főszerkesztő. Közös gazdaságpolitika, közös költségvetési politika nélkül nem lehet egy közös valutát fenntartani - vélekedett a svájci lap főszerkesztője. Hogy politikailag abban a helyzetben van-e az unió, hogy meghozza ezeket a lépéseket, az más kérdés.
Mint mondta, ő maga szkeptikus ebben a tekintetben. Az EU nem egyfajta Európai Egyesült Államok, hanem szuverén nemzetállamok szervezete, amelyeknek újabb és újabb felségjogokat kell átruházniuk. A pénzügyi unió és az összehangolt gazdaságpolitika területén bizonyos lépéseket a szuverenitásra való tekintettel nem akartak megtenni az országok. Ezzel feltárult egy belső ellentmondás az EU szerkezetén belül, de az egyik vagy a másik irányban el kell dőlnie a kérdésnek - vélekedett Spillmann.
