A határozott idejű munkaviszony a határozott idő elteltével megszűnik, nem kell felmondani, hiszen annak időtartama a felek megállapodása alapján magától „lejár”. A feleknek ugyanis a munkaszerződésben ki kell kötniük, hogy egy konkrét naptári időpontban, esemény bekövetkeztével, vagy egy feladat elvégeztével a munkaviszony megszűnik. A munkaviszony megszűnését ilyenkor nehéz támadni. Vannak azonban a jogban olyan alapelvek, amelyek a munkaviszony folyamán általánosságban érvényesek, és amelyeket a munkaviszony megszűnésénél is be kell tartani – írja az Adózóna. Ilyen például az egyenlő bánásmód követelménye.

Az egyenlő bánásmód megtartásának a szabályai külön jogszabályban kaptak helyet. Ez alapján a munkaviszony fennállása során úgynevezett védett tulajdonság alapján nem tehető hátrányos megkülönböztetés. A törvény 20 védett tulajdonságot ismer, a leggyakrabban hivatkozott tulajdonságok az életkor és a nem.

Próbaidő esetén hasonló a helyzet. A próbaidő tartama az új Mt. alapján 3 hónap, kollektív szerződés esetén 6 hónap, amit a munkaszerződésben kell rögzíteniük a feleknek. A próbaidő ráadásul egy alkalommal meg is hosszabbítható. A törvény azt is előírja, hogy ezen időszak alatt a felek a munkaviszonyt indoklás nélkül, azonnali hatállyal megszüntethetik.

Mi történik ugyanakkor abban az esetben, ha a munkáltató nem a munkavállaló munkavégzésével vagy a saját működésével összefüggésben hozza meg a döntését, hanem azért, mert például kiderül, hogy a munkavállaló daganatos beteg és kemoterápiára jár, vagy éppen epilepsziás? Ebben az esetben jogsértőnek minősül a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetése.

További részleteket itt lehet olvasni.