Ez afféle tündérmese is lehetne: a szegény kizsákmányolt dolgozók bevasalnak 1,3 millió dollár kártérítést egy évi 20 milliárd eurós forgalmat bonyolító multin. De ez csak az egyik oldal. A másik sokkal érdekesebb. Milyen szerepet játszott a Heineken az 1998-tól 2003-ig tartó kongói polgárháborúban, amely a második világháború óta a legtöbb emberi életet követelő konfliktus volt? Hogy erről senki nem tud semmit, és nem csak Magyarországon, az egy másik kérdés. Messze van, kit érdekel?

De vissza Kongóba, hivatalos nevén a Kongói Demokratikus Köztársaságba, merthogy létezik még egy másik Kongó is, a volt francia gyarmat, amelynek ma a hivatalos neve: Kongói Köztársaság. Tehát a volt Belga Kongó, későbbi Zaire, Dél-Kivu tartományáról van szó, ahol az évezred elején egy gátlástalanul gyilkoló lázadó csoport vette át a hatalmat. Ebben a régióban a kórházakat menetrendszerűen lebombázták, de a Heineken sörgyára érintetlen maradt. És háború ide, háború oda, a sör patakokban folyt.

 A Heineken elfogadta a régiót ellenőrző lázadók hatalmát, és a kongói állam helyett nekik adózott. De közben a rendkívüli helyzetre hivatkozva kirúgta 150, kongói viszonylatban relatíve jól fizetett és képzett alkalmazottját. Hogy helyükre a lázadók által delegált képzetlen és sokkal kisebb bérért foglalkoztatott dolgozókat állítsanak.

A polgárháború végeztével a 150 kirúgott alkalmazott több jogi fórumon is harcot indított. A Heineken megpróbálta őket diszkréten eltéríteni szándékuktól, mondván, küzdelmük reménytelen. De aztán néhány jó ügyvéd segítségével találtak egy számukra megfelelő nemzetközi fórumot. A fejlett piacgazdaságokat tömörítő OECD egyik konfliktusokat kezelő bizottságát (francia rövidítéssel: PCN = Point de Contact National). Ennél a hágai székhelyű testületnél lehet panaszt tenni a környezetet károsító, vagy a piacot torzító multik ellen. És csoda történt: a fórum a kongói panaszosoknak adott igazat és ezt a döntést a Heineken is gyorsan elfogadta: belegyezett egy 1,3 millió dolláros kártérítés kifizetésébe a 150, 15 éve kirúgott alkalmazottnak.

Ők kongói viszonylatban most elképesztő, személyenként 500-tól 36 ezer dollárig terjedő összeget kapnak egy olyan országban, ahol az éves átalagjövedelem nem éri el az ötszáz dollárt. De miért volt ilyen nagylelkű a Heineken? Ha a cég a hágai fórum döntését elutasítja, a kártérítési követelés bírósági úton folytatódhatott volna. És a perben az is kiderült volna, hogy Kongóban a Heineken milyen kapcsolatban állt egy tömeggyilkos lázadó csoporttal, amely de facto népirtással vádolható. A párizsi Le Monde-nak is köszönhetően most kiderült.