Mi mindenre jó az irodai olimpia?
Jól elverni a vezérigazgatót, és élvezettel végignézni, ahogy négykézlábra ereszkedve végigmászik a padlón. Egy magyar fiatalok által alapított kis cég szolgáltatásként még ezt az élményt is kínálja. De mit mond a Battlejungle csapata arról, hogy miért jó a főnökünk, vagy épp a legnagyobb irodai ellenlábasunk feletti győzelem édes ízét megtapasztalni? „A viccet félretéve: céges pingpongmeccs vagy csocsóbajnokság során előfordul, hogy a szoftverünk összesorsolta a gyakornokot az ügyvezetővel. Ez egyfelől azért izgalmas, mert ilyenkor a munkahelyi hierarchiából kilépve kis időre egyenrangúak leszünk, másfelől az eddigi tapasztalatok alapján a rendszeres közös sportnál, a közös szórakozásnál nincs jobb csapatépítő forma” – állítja Ambrusz Gergő, a Battlejungle nevű vállalkozás alapítója.
Az irodai sportbajnokságokat szervező bizniszt a Pixar ihlette, ahol kísérlet gyanánt az iroda közepén, kör alakú térben helyezték el a mosdót, a postát, a büfét és az egyéb szociális helyiségeket. Mivel a dolgozók így gyakrabban találkoztak, a neves animációs stúdióban hamar javulni kezdett az együttműködés, ami hosszú távon kimutatható profitnövekedéshez vezetett. A nemzetközi példa mellett Ambrusz Gergő a saját bőrén is megtapasztalta a munkahelyi elidegenedés természetét: „A multinál, ahol korábban dolgoztam, a hatékony munkavégzést nemegyszer gátolta, hogy nem ismertem a kollégát, akivel az adott feladaton együtt kellett volna működnünk. Sokszor azt sem tudtam, hogy az illetőt melyik épületben keressem. Ráadásul informatikai nagyvállalat lévén tele voltunk szélsőségesen introvertált munkatársakkal” – panaszolja a cégalapító, aki szerint az irodai olimpia megoldás lehet az említett problémákra.
„Amikor szakmai konferencián előadok, az elején mindig arra kérem a résztvevőket, hogy kezdjenek kő-papír-ollózni a mellettük ülővel. Először furcsán néznek, a játékot végül alig lehet leállítani. A közös játék teljesen emberi, hétköznapi gesztusokat alakít ki, így amikor összefutnak a büfében, klasszisokkal könnyebb lesz egymással beszédbe elegyedniük” – fejtegeti a játék lényegét Ambrusz Gergő, aki 12 fős csapatával az ügyfeleknél először felméri a dolgozói igényeket. Például feldobják a kérdést: ki szeretne rendszeresen csocsózni, dartsozni, teniszezni, jógázni, focizni, futni, hokizni vagy tollasozni, majd a szoftverük már mindent megszervez, akár a dolgozók közös futását, akár egymás közti csatájukat. Arra is volt már példa, hogy a sales- és a marketingosztály mérkőzött meg egymással.
Mindez persze jellemzően nem a csavargyárban fog működni, inkább irodai közegben, és azon belül sem ott, ahol még kávéfőzőre sem költenek. A Battlejungle ott sem tud segíteni, ahol felmerül, hogy heti egyszer húsz perc pingpongozás időpazarlás lenne. Az eddigi tapasztalatok ettől függetlenül pozitívak. Főként a 100–150 fős cégek igénylik a Battlejungle szolgáltatásait. Jellemzően a dolgozók fele vesz részt a céges sportolásban, egy hónap alatt átlagosan négy új embert ismernek meg a munkatársak, az irodai hangulat pedig érezhetően javul.
Amióta Ambrusz Gergő felszerelte az asztalára a pingponghálót, beszereztek X-boxot és számtalan társast, kéthetente pedig irodai játéknapot tartanak, azóta a Battlejungle-nél is jóval alacsonyabb a fluktuáció. Mint a cégvezető mondja, imádják a munkájukat. Az pedig lényegében arról szól, hogy a lazaságukból és a humorukból építenek igencsak prosperáló üzletet.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
