Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
A lengyelek a XV. században kezdtek vodkát termelni, és a nemesség nagyon hamar lecsapott erre a bizniszre. A főúri birtokok privilégiuma lett a termelés és a forgalmazás, amelyet néha kvótákkal is szabályoztak. A huszadik század elején az állami monopóliumnak köszönhetően a költségvetési bevételek 10 százaléka származott a vodkából, a második világháborút követő években ez az arány 15 százalékra ugrott. Ma persze alapvetően a tömény szeszes italok jövedéki adójára vonatkozó uniós szabályok határozzák meg az állami bevételeket. De ezek igen magasak.
Egy hektoliter vodka jövedéki adója kb. 5700 zloty. Lengyelország jelenleg évente 100 millió liter tiszta szeszt állít elő, a vodkaágazat éves termelési értéke 3,4 milliárd euró. Tehát a vodkából származó bevétel ma is nagyon fontos, sok milliárd zlotys tétel az állami költségvetésben. Andrzej Szumowsky, a lengyel nemzeti vodka alapítvány elnöke az AFP-nek sajátosan értelmezte a bevezetőben idézett napóleoni mondást. Szumowsky szerint a francia vezér azért hozta fel példaként a francia katonáknak a lengyeleket, mert ők igen jelentős mennyiségű vodka elfogyasztása után is oroszlánként tudtak harcolni, sőt…
E megközelítés alapján a vodka a lengyel nemzeti identitás és a széles értelemben vett kultúra része. De van az éremnek egy másik oldala is: ugyan nem Lengyelország az európai első az egy főre eső töményszesz-fogyasztásban, ez a „dicsőség” a litvánoké, a 38 milliós országban 800-900 ezer alkoholbeteget tartanak nyilván. És ami még aggasztóbb: legalább háromszor-négyszer ennyien vannak a határon, tehát azon a ponton, amikor belezuhanhatnak a súlyos alkoholizmusba. Az egy főre vetített éves vodkafogyasztás Lengyelországban nyolc liter, az uniós átlag öt liter.
Az AFP idéz egy szakértőt, aki szerint a lengyelek ritkábban ülnek le iszogatni, mint más európai népek. De ha leülnek, akkor nagyon alaposan a pohár fenekére néznek, vagyis egy lendületből nagy mennyiségű vodkát döntenek le. A hányatott történelmű Lengyelország, amely sokáig nem is létezett önálló államként, sok gazdasági válságot vészelt át. Volt idő, amikor a vodka fizetőeszköz volt, tehát a pénzt vagy az aranyat is helyettesítette. A varsói vodka múzeum létrehozói egy nemzeti örökséget kívánnak ápolni, és a minőségi vodka készítését mutatják be. Továbbá: a kulturált, mérsékelt fogyasztásra igyekeznek ösztönözni a látogatókat.
