Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Leállították a Nano gyártását. 2008-ban dobták a piacra a Tata Nano kisautót, amely kéthengeres, negyven lóerős motorral rendelkezett, de gyakorlatilag semmilyen kényelmi berendezése nem volt. A Tata főnökei úgy gondolták, hogy a szerény jövedelmű ügyfelek tömegével veszik majd az új, szuperolcsó autót. A Tata vezérkara a program beindításakor úgy kalkulált, hogy évente egymilliót adnak majd el az új járműből. De a tényleges forgalom kijózanító hatású volt – írja a Le Figaro.
Majdnem három évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy 100 ezer Nano gazdára találjon. 2012-ben némiképp modernizálták az autót, az eladás felugrott 75 ezerre, de azóta folyamatosan csökken, vagyis a kutyának sem kell ez az olcsó és technikai szempontból is a múltat idéző autó. De miért csőd a program, amely a szerény jövedelmű indiai alsó-középosztályt célozta?
Hát azért, mert aki Indiában autót vesz, az többet akar, mintha egy bivalyt vagy egy szamarat vásárolna. És itt tévedtek óriásit a Tata marketingesei. De igyekeznek korrigálni a hibát. A Tata már szándéknyilatkozatot írt alá a Volkswagennel arról, hogy olcsó, de kiváló minőségű autókat gyártanak majd Indiában. A példa a Skoda, amely az egykori szocialista Európa egyik emblematikus modellje volt. Aztán, amikor a VW megvette a cseh céget, megmaradt benne a régi szép idők relatív olcsósága, miközben a legkorszerűbb német technológiával látták el. Ezt a modellt, vagyis a ne legyünk drágák, de ne bóvlit kínáljunk filozófiát próbálja követni a Volkswagennel stratégiai szövetségre lépő Tata.
