Ha David Guetta és Sting is meglépte, nem lehet rossz ötlet: miért adják el a zenészek a kiadási jogokat?

Reméli, zenéi otthonra találnak és új közönséget is elérnek - ezzel indokolta néhány napja Sting, miért adta el teljes dalszerzői katalógusát, korábbi zenekara, a The Police dalaival együtt az Universal Musig Groupnak. A brit zenész csak az utolsó volt a sorban: az MBW becslése szerint legalább 5,05 milliárd dollárt költöttek zenei jogokra 2021-ben, amit a megerősített összegekre és iparági forrásokra alapoztak.

A zeneüzleti szakportál ugyanakkor kiemeli: ez csak a jéghegy csúcsa lehet. A pontos számot nem tudni a sok titkos vételár miatt, annyi biztos: tavaly csak decemberben legalább 710 millió dollárt kaptak az előadók és zeneszerzők az eladásokból. Ebből 500 millió dollár Bruce Springsteen katalógusának eladásából származott (a Sony Music Group és Eldridge Industries vette meg), ez volt az első alkalom, amikor fél milliárd dollárt fizettek egy önálló előadó katalógusáért. Az eladások pedig már 2022 első hetében folytatódtak, miután a Warner Music Group megvette David Bowie zenei katalógusának nemzetközi értékesítési jogait. A pontos árat itt nem lehet tudni, de 250 millió dollárra becsülik.

David Bowie

AFP / DAVID BEBBINGTON

A jogokat jellemzően (de nem kizárólag) kiadók veszik meg, többek között: 

• a BMG vett jogokat John Legend dalszövegíró katalógusából és Tina Turner felvételeinek művészi és szerzői jogai, illetve nevének, arculatának és képmásának kezelése is az ő kezükbe került;
• a Primary Wave Music megszerezte Whitney Houston teljes katalógusát, KT Tunstall katalógusának 50 százalékát, Ed Rolandtól a Collective Soulnak írt dalainak jogait, Madonna egyik munkatársa – Patrick Leonard jogait, Prince több jogának csaknem 50 százalékát, és Bob Marley katalógusának nagy része is náluk van;
• a Hipgnosis Songs Fundhoz került a Metallica és Michael Bublé zenei jogainak egy része, Neil Young katalógusának 50 százaléka, a Red Hot Chili Peppers 2020 előtti anyagai, Andrew Watt 105 dalának szövegírói jogai (többek között Shawn Mendes és Camila Cabello is énekelt tőle), de Shakirától is vettek jogokat;
• a Warner Music Grouphoz került David Guetta teljes katalógusa százmillió dollár ellenében és David Bowie katalógusát is ők vették meg;
• a Concord Music Publishing nemcsak a PULSE Music Group többségi részesedését szerezte meg, de az Imagine Dragons eddigi katalógusának társkiadói jogainak egy részét és írói jogait is;
• a Round Hill Music pedig vett jogokat a Kiss, Bruno Mars és a Black Sabbath tulajdonából is.

A jogokat tehát nem csak az idős előadók és a már meghalt zenészek örökösei adják el, fiatalok ugyanúgy élnek ezzel a lehetőséggel.

Sting

MTI / Mohai Balázs

Kiket illetnek meg a zenei jogok 

„Mint minden művésznek, nekem is személyes ügyem az életművem, a zenei örökségem védelme” – mondta Tina Turner a jogainak eladásával kapcsolatban. Egy zenei hangfelvételnek három fő jogosultja van: a szerző (zeneszerző, szövegíró), az előadó (énekes, hangszeres zenész) és a hangfelvétel jogtulajdonosa, aki a felvétel előállítását megszervezte és az ehhez szükséges anyagi forrásokat biztosította.

Az Artisjus zenei jogvédő szervezet elmondása alapján az előadói és hangfelvétel-jogosulti vagyoni jogok átruházhatók, így előfordulhat (gyakran elő is fordul), hogy egy albumra az előadó úgy köt szerződést a hangfelvétel-kiadóval (music label), hogy az adott felvételre vonatkozó jogait átruházza. Ilyenkor a kiadó a jogait akár tovább is értékesítheti, ugyanakkor ezek fontos vagyoni értékű jogok, egy-egy kiadó üzleti értékének jelentős részét teszik ki. A szerzők jogai viszont nem ruházhatók át, azaz nem lehet őket eladni, de szerződést ezekre is lehet kötni a zeneműkiadóval (music publisher). Előírhatják, hogy az elhangzások után járó jogdíj egy része mindig a zeneműkiadóhoz jusson, ez Magyarországon maximum 33 százalék lehet. A kiadói katalógusok általában szintén tovább adhatók, természetesen az eredeti szerződéstől függően. Ugyanakkor a szerzői jogokban a jogok átruházásának a lehetősége és a gyakorlata is szélesebb az itthoninál az amerikai és más angolszász országokban.

Tina Turner 1982-ben

AFP

Az egyáltalán nem újdonság, hogy a szerzők és az előadók olyan szerződéseket kötnek zeneműkiadókkal és hangfelvétel-kiadókkal, amelyben egyes jogaikat átruházzák (vagy más módon biztosítanak jogdíjrészesedést a kiadónak), ahogyan az sem, hogy ezeket a kiadókon kívül mások is felvásárolják, vagy katalógusok kerülnek értékesítésre. Ebből a legismertebb eset talán az volt, amikor a Beatles jogait Michael Jackson megszerezte. A hangfelvétel-kiadók és a zeneműkiadók mögött mindig is befektetők álltak, és ezek a cégek és a katalógusaik régóta részét képezik a zeneiparon belüli pénzügyi tranzakcióknak. A magyarországi zeneműkiadói tevékenység is összeköttetésben van a nemzetközi világgal, a nagy kiadóknak van magyarországi képviselete.

Az Artisjus szerint a katalógusokban Magyarországon is többször történt már változás, például az EMI Music Publishing vagy a Sony/ATV zeneműkiadók különböző repertoárjai is gazdát cseréltek. Van olyan eset is, amikor a zenész saját cége birtokolja a kiadói és/vagy hangfelvétel jogokat, és aztán ez egy nagyobb kiadóval köt képviseleti szerződést. Mivel a magyar piacon ezek az összegek jóval alacsonyabbak, ezekről kevesebbet lehet hallani.

Bánkuti Dániel zeneipari szakértő ezzel szemben úgy gondolja, hiába működnének az eladások itthon is ugyanígy, annyira kicsi a piac, hogy senki nem ad egy fillért sem az előadók vagy zeneszerzők katalógusáért, mert a bevételek és a lehetőségek köszönő viszonyban sincsenek a nemzetközi piaccal. A külföldi üzleteket nézve viszont a legtöbb esetben szinte csak pozitív kimenetele van az ilyen megállapodásoknak mert a hírekkel ellentétben nem feltétlen teljes jogokat, hanem úgynevezett “szomszédos” - (eighbouring rights) publishing jogokat adnak el, azaz a szerzői jogokról nem minden esetben mondanak le.

Bruno Mars

AFP

Ezek az üzletek kölcsönösen előnyösek

Bánkuti Dániel szerint negatív hatása akkor lehet, ha abszolút minden jogáról lemond valaki, „akkor viszont egy igazi idióta”, bár erre még nem is volt példa. Persze az eladás után a művész random reklámok alatt hallhatja a zenéjét és felbukkanhatnak olyan átdolgozások is, amikről nem kérdezték meg, de ez a része szintén megállapodás kérdése.

A zenei jogok eladása tehát általában kedvezőbb a megtartásunkán. A Covid miatt lemondott turnék után - amik több éves bevételkiesést jelenthetnek - ezek az eladások óriási összegek, egy időben fizetve. Emellett a vevők általában jelentős zeneipari befektetők, akiknek jó kapcsolataik vannak, sokszor még több új lehetőséget tudnak intézni a daloknak (reklámfilm, film és egyéb jogosítások), mint amire a kiadó magától képes.

De nem csak azért jó, mert egy összegben érkezik a nagy pénz, hanem az amerikai adózási rendszer miatt sokkal többet tudnak így zsebben tartani az eladók, mint ha a klasszikus módon kéne leadózniuk a bevételeiket. Egy-egy szerző halála utána ilyen esetben még a jogok öröklésével sincsen probléma – egyébként szinte mindig harcolni kell a kiadóval –, mert az örökséget ezzel a nagy összeggel kapják meg.

Amikor valaki a nevét is eladja, az annyit jelent, hogy brandként szabadon felhasználhatja a vevő. A jövőben születő dalok esetén szintén minden megállapodás kérdése, de ezek szinte kivétel nélkül kölcsönösen pozitív üzletek, egyik fél sem szokott rosszul járni. „Van olyan, aki csak egy-egy hangfelvétel jogait adja el, de ezek általában amúgy is a kiadónál vannak, tehát olyan, mintha a kiadó értékesítené. Az élő játszás pedig teljesen másmilyen jogdíjjal működik, azt nem az előadó vagy a szerző, hanem az adott helyszín fizeti.” – magyarázta Bánkuti Dániel a hvg.hu-nak.

Metallica Berlinben 2008-ban

AFP

A Hipgnosis alapítója, Merck Mercuriadis szerint a régi zenék biztonságosabb befektetésnek számítanak, mint az arany vagy az olaj, mert a gazdaság ingadozásai nem változtatnak a művek értékén: az emberek szomorú és boldog pillanataikban is zenét hallgatnak. Ezzel együtt három vagy négy évtizednyi megbízható bevételt biztosan jelentenek a befektetések a vevőknek, a pénz pedig a hvg.hu-nak nyilatkozó zeneipari szakértő szerint akár pár év alatt megtérülhet. Így a zenei jogok megvásárlásával a kiadó cégek és producerek olyan pénzhez is hozzájuthatnak a jogdíjak, engedélyek, márkával kapcsolatos megegyezések és más bevételi források után, amiket eredetileg a művészek kapnának.