Miért veszélyes halogatni a digitalizációt? Cégvezetőként ezeket érdemes átgondolnia!
Aki időben cselekszik, hatékonyabban működik és pályázatokhoz, új piacokhoz is hozzáférhet.
Az UEFA kimutatása szerint jelenleg egy magyar csapat átlagosan 8,3 millió eurót költ bérekre, ami közel duplája a csehországi, szerbiai vagy romániai szintnek, de magasabb a hazainál ugyancsak előrébb sorolt lengyel és horvát ligára jellemzőnél is – írja a focistafizetéseket elemző cikkében a G7.
Miután itthon a kormányzat jelentősen növelte a focisták kedvező adózásának értékhatárát, tavaly pedig a munkáltatót terhelő kifizetést is végleg eltörölte, így a csapatok összes (focistákhoz kapcsolódó) költségének nagyjából 80-85 százaléka a labdarúgók bankszámláján landolhat. Jelenleg ez átlagosan havi nettó 4,2-4,6 millió forint közötti összeget jelenthet.
Ez azt jelenti, hogy nettóban a focisták Magyarországon nagyjából annyit keresnek, mint Ausztriában. Ausztriában a bruttó fizetések sokkal magasabbak, de Magyarországgal ellentétben ott adózni is kell, méghozzá sokat.
Vélhetően a príma magyarországi focistafizetések is szerepet játszanak abban, hogy a magyar bajnokság nem küldő, hanem inkább fogadó a játékospiacon. Miközben a hasonló méretű országoknál az a jellemző, hogy a helyben kinevelt tehetséges focisták magasabban rangsorolt ligákba szerződnek, ezzel is jelentős bevételhez juttatva a helyi klubokat, Magyarországon ez nem igazán működik.
2010-hez képest a focisták fizetése legalább tízszeresére nőtt, párhuzamosan a klubok bevételeinek ekkora mértékű emelkedésével. Pontosan nehéz megmondani, hogy mekkora a növekedés, mert 2010 előtt a csapatok nem dúskáltak a pénzben, így a játékosok fizetésük nagy részét jellemzően egyéni vállalkozóként vagy vállalkozásként kapták.
Papíron az élvonalbeli klubok bérköltsége harmincszorosára nőtt.
