Az UEFA kimutatása szerint jelenleg egy magyar csapat átlagosan 8,3 millió eurót költ bérekre, ami közel duplája a csehországi, szerbiai vagy romániai szintnek, de magasabb a hazainál ugyancsak előrébb sorolt lengyel és horvát ligára jellemzőnél is – írja a focistafizetéseket elemző cikkében a G7.

Miután itthon a kormányzat jelentősen növelte a focisták kedvező adózásának értékhatárát, tavaly pedig a munkáltatót terhelő kifizetést is végleg eltörölte, így a csapatok összes (focistákhoz kapcsolódó) költségének nagyjából 80-85 százaléka a labdarúgók bankszámláján landolhat. Jelenleg ez átlagosan havi nettó 4,2-4,6 millió forint közötti összeget jelenthet.

Ez azt jelenti, hogy nettóban a focisták Magyarországon nagyjából annyit keresnek, mint Ausztriában. Ausztriában a bruttó fizetések sokkal magasabbak, de Magyarországgal ellentétben ott adózni is kell, méghozzá sokat.

Vélhetően a príma magyarországi focistafizetések is szerepet játszanak abban, hogy a magyar bajnokság nem küldő, hanem inkább fogadó a játékospiacon. Miközben a hasonló méretű országoknál az a jellemző, hogy a helyben kinevelt tehetséges focisták magasabban rangsorolt ligákba szerződnek, ezzel is jelentős bevételhez juttatva a helyi klubokat, Magyarországon ez nem igazán működik.

2010-hez képest a focisták fizetése legalább tízszeresére nőtt, párhuzamosan a klubok bevételeinek ekkora mértékű emelkedésével. Pontosan nehéz megmondani, hogy mekkora a növekedés, mert 2010 előtt a csapatok nem dúskáltak a pénzben, így a játékosok fizetésük nagy részét jellemzően egyéni vállalkozóként vagy vállalkozásként kapták.

Papíron az élvonalbeli klubok bérköltsége harmincszorosára nőtt.