Ahhoz, hogy Magyarország gazdasági fejlődése a következő szakaszba lépjen, újra kell gondolnunk az exporttal kapcsolatos felfogásunkat is – erre hívja fel a figyelmet a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ). Az érdekszervezet szerint Magyarország exportteljesítménye ugyan európai összevetésben is kiemelkedő, de ez a statisztika önmagában nem sokat árul el. Az ugyanis nem derül ki belőle, hogy mekkora a magyarországi vállalatok hozzáadott értéke.
Az elmúlt évek stagnálását megelőzően a hazai gazdaság bővülését elsősorban a munkaerő bővülése és a beáramló külföldi tőke hajtotta, mostanra azonban mindkét tényező kifulladni látszik. A hazai munkavállalói bázist a jelenlegi magyar lakosságból már alig lehet növelni, nem nagyon van olyan terület, amelyben a magyar munkavállalói kör ne lenne az egyik legaktívabb az Európai Unióban. A tőke pedig egyrészt EU-s támogatások, másrészt külföldi működőtőke (FDI) formájában áramlott hazánkba, az elmúlt 20 évben összesen mintegy 60 milliárd euró, közel 22 ezer milliárd forint értékben. A kormány által hazahozott 11 milliárd forint formájában ugyan a jelenlegi, 2027-ig tartó uniós ciklus lehetőségeit még kiaknázhatjuk, de a következő költségvetési időszak már szűkösebb lehet. A külföldi befektetések korszakának végét pedig Magyarországon túlmutató, globális folyamatok vetettek véget.
https://hvg.hu/360/20260226_lengyelorszag-felvasarlas-nemetorszag-ma-lengyel-toke-gdp-munkaero-novekedes
Ha azt szeretnénk, hogy a GDP a következő években szemmel látható mértékben nőjön, akkor kizárásos alapon ezt csak a hazai vállalkozások termelékenységének növelésével érhetjük el – véli az MGYOSZ. Ebben bőven van hova fejlődni:
jelenleg a régióban nálunk a legnagyobb a termelékenységi dualitás, azaz a külföldi és hazai tulajdonú cégek termelékenysége közötti olló.
A lemaradást a hazai vállalkozások csökkenthetik az egységnyi munkaerőre jutó termelés növelésével, például automatizáció által. A másik megoldást az árbevétel növelése jelenti, erre azonban Magyarországon belül az ország méretéből adódóan is korlátozottak a lehetőségek. Ezért a magyar gazdaság érdeke az, hogy azok a magyar cégek, amelyek már bizonyították exportképességüket, minél több piacra vihessék el termékeiket.
A magyarországi exportot alapvetően három kategóriába sorolhatjuk Szendrői Gábor, az MGYOSZ alelnöke szerint.
- Az első típus, amikor külföldi nagyvállalatok Magyarországon szerelik össze azokat a termékeket – például személyautókat – amelyeket később külföldön értékesítenek. Ebben az esetben a magyar gazdasághoz elsősorban munkahelyteremtéssel járulnak hozzá.
- Az export egy másik formája az alkatrészgyártók exporttevékenysége, amelyhez Magyarországon rengeteg kapacitás van. Szendrői szerint ugyanakkor fontos figyelembe venni, hogy ezek a beszállítók mindig helyettesíthetőek lesznek a megrendelőik szemében, ha máshonnan olcsóbban tudják majd beszerezni ugyanazokat az alkatrészeket.
- A harmadik kategóriát azok a magyar vállalatok jelentik, amelyen valódi hozzáadott értékkel rendelkeznek, és képesek saját termékeiket külföldön értékesíteni.
Ahhoz, hogy az utóbbi megvalósulhasson, az MGYOSZ alelnöke szerint négy feltételnek kell teljesülnie: az adott cégnek megfelelő know-howval kell rendelkeznie, amelyet a törvény a szellemi jogok megfelelő védelmével biztosít. Emellett fontos a professzionális menedzsment, valamint az is, hogy az adott cégnek legyen márkája. Szendrői szerint ez nemcsak a közvetlenül a fogyasztókat kiszolgáló (B2C, business to consumer) vállalatokra igaz, hanem azokra is, amelyeknek elsősorban más vállalkozások jelenti a vevői kört (B2B, business to business). Az utolsó, negyedik feltétel pedig a disztribúció irányítása. Szerinte számos olyan hazai cég van – például az egészségiparban – amelyre büszkék lehetünk, 100-150 piacon működnek, de mindenhol független disztribútorokon keresztül, közvetetten adják el a termékeiket a végfelhasználónak, még Magyarországon is.
Az MGYOSZ szerint a kormányzat feladata, hogy megtalálja azokat az eszközöket, amelyekkel ezeket a feltételeket támogatni tudja. A szervezet öt pontban szedte össze, hogy szerintük hol lehet mozgástere a kormánynak a vállalatok exportképességének segítésében:
- Az első a tudás és a célpiaci jelenlét támogatása, olyan gyakorlati elemekkel, mint például a helyi ügyvédekhez, könyvelőkhöz, szakértőkhöz és partnerekhez való hozzáférés.
- A második egy korszerűbb finanszírozási és garanciális rendszer. A külpiaci terjeszkedés első évei jellemzően veszteségesek, az államnak ezt úgy kellene támogatnia, hogy közben az üzleti döntés és a felelősség a vállalkozónál maradjon.
- Az MGYOSZ szerint indokolt lenne egy önálló rendszer létrehozása a nemzetközi vállalatfelvásárlások támogatására az uniós szabályokkal összeegyeztethető garanciális konstrukciók kidolgozásával, amelyekben az állam a kockázatot részben átvállalja, de nem válik tulajdonossá.
- A negyedik a hazai intézmények munkamegosztásának tisztázása: a szervezet szerint a HIPA-nak érdemes lenne a Magyarországra érkező külföldi beruházásokra összpontosítania, valamint arra, hogy minél több magyar vállalat kerüljön be a beszállítói rendszerekbe. A HEPA elsődleges feladata pedig a már versenyképes magyar vállalatok nemzetközivé válásának támogatása.
- Az ötödik pedig az állam keresletoldali szerepvállalása, főleg azokban az ágazatokban, ahol az állam meghatározó vevőnek számít. Ilyen például az egészségipar, ahol az állami kórházak, klinikák teszik ki a kereslet meghatározó részét.
Nem egyszerűen több exportáló vállalkozásra van szükségünk, hanem több olyan magyar vállalatra, amely saját tudással, márkával és vevőkapcsolatokkal tartós nemzetközi piacot épít. Az állam nem tud helyettük piacot szerezni, de képes csökkenteni a terjeszkedés indokolatlan akadályait és megosztani annak egy részét a kockázataiból
– foglalta össze a munkáltatói szövetség álláspontját Szendrői. Szerinte az MGYOSZ célja és a magyar gazdaság érdeke az, hogy legyenek olyan támogatási modellek, ahol ezek a szempontok megjelennek.
Nyitóképünk illusztráció. (HVG / Veres Viktor)
