Háború a közképernyőn

Ha kirakatok törnek be, van hír, egyébként alig - bírálta hazája médiáját a Chris Reeves készítette Ne az én nevemben (Not in My Name) egyik riportalanya, Tony Benn, a brit Munkáspárt veterán pacifista aktivistája. A film a brit és az amerikai média szerepét vizsgálja, s az itthon az objektivitás mintaképének tekintett BBC híradásait is kritikusan szemléli. Adásban le nem ment anyagokat is mutat, például azt az esetet, amikor a BBC kabuli kiküldöttjének szövegét robbanás szakítja félbe, a szomszédos tudósítói bázisra hulló bomba tépi szét a sátrat. A célt tévesztett bomba által lerombolt állomáshely épp az al-Dzsazíra televízióé (amelynek tudósítóit - immár az iraki háború idején - kitiltották a New York-i értéktőzsdéről, miután világgá röpítette az amerikai hadifoglyokról és halottakról készült felvételeket). Megszólal és elemez Jon Snow, a Channel 4 hírműsorának sztárja, John Pilger, az ismert közel-keleti tudósító, Tariq Ali Alkhalifah, az indiai születésű író-publicista, sőt, még Bianca Jagger is. Mindannyian kérdéseket tesznek fel a nyugati világ módszereit illetően. Kilencen ülünk a Kultiplex mozitermében.
Vajon bekerülhetne-e a perifériáról a hazai média főáramába egy-egy ilyen dokumentumfilm, vagy akár csak tudósítás? Az EU és Amerika közt buzgón szélvédett helyet kereső magyar politikai gondolkodás és közbeszéd nem vette fel témái közé az e filmek feszegette kérdéseket. Az "igen-nem" vitára rágörcsölt hazai médiában egyelőre minden, a most alakuló világrendet érintő, ennél árnyaltabb kérdés eltűnik. Pedig volna miről gondolkodni, hisz bombák nemcsak többezer kilométernyire hullottak, hanem tőlünk alig pár százra is.
Önnek mi a véleménye?