A Mátrix című, immár többrészes alkotás hemzseg a vallási utalásoktól. Itt volna először is a főhős neve: a "neo" szó nemcsak újat jelent, hanem a két magánhangzót megcserélve az Ószövetség egyik - bízvást állíthatjuk - legfontosabb szereplője, Noé nevét kapjuk. Az özönvizet a bárkájában túlélő Noéhoz hasonlatos feladatot kap a második részben Neo is: neki kellene a világ, a Mátrix pusztulása előtt kiválogatni adott mennyiségű nőt és férfit, akik újrakezdhetik a teremtést. Szintén ószövetségi utalás az emberi faj utolsó mentsvárának, Zionnak a neve, amely a Bibliában először a három világvallás szent helyeként szolgáló Jeruzsálem szinonímájaként fordul elő. Természetesen a keresztény vallás sem marad ki a jóból: a női főszereplő Szentháromság (Trinity) névre hallgat. Mindemellett az ősök, a hasonló műfajú korábbi filmek hatása is érzékelhető: például határozott deja vu érzés foghatja el a nézőt, amikor az Újratöltve címet viselő Mátrix-epizódban - amely egyébként bevételi rekordot döntött azzal, hogy az amerikai mozipénztári bevételeket nem számítva 62 országban 113 millió dollár bevételt eredményezett két hét alatt - a főhős energianyalábot lövell ki a kezéből: legutóbb Palpatine császár élt a harcművészet eme fogásával a Jedi visszatér című filmben, éppen húsz évvel ezelőtt.
Az ökomenikus hozzáállás ugyanakkor még nem feltétlenül tesz egy filmet egy generáció meghatározó élményévé. Ettől még nem írnak a filmről filozófiai tanulmányokat, és nem is fogynak rohamosan a bőrkabát-kereskedésekben a hoszzú fekete darabok. Mint ahogy nem csupán a jó és gonosz harcának hatása miatt hadonásznak tizenéves fiúk alufóliába csavart partvisnyéllel, és nem feltétlenül az extenzív kábítószer-használat miatt használják üzenetrögzítő-zenének a Hair c. musical "Sodomy" c. dalát. A kultusszá lett filmek általában "rátapintanak" a társadalomnak egy épp kialakulóban lévő, vagy éppen hiányzó életérzésére, értékére. "Míg a tömegfilmek, műfaji filmek az adott kultúra, kor általános kérdéseit, szorongásait dalolják meg, a kultuszfilmben mindig kell hogy legyen valamiféle „ellenkulturális" mozzanat, azaz a saját korát meghaladó, megelőző vagy tagadó elem. Ez ugyanúgy megvan James Deanben, a fiatal Marlon Brandoban, mint teszem azt, a StarWars-ban, amely az elsők között fogalmazta meg a tudományhitre épülő világkép hanyatlását" - fejtegette a kultuszfilmek közös nevezőjét Réz András esztéta.
A kung-fu és a zen-buddhizmus alapjain álló film 1999-ben igencsak beletalált egy alapkérdésbe: létezik-e még a világ, ha a hangok, képek tetszés szerint szimulálhatóak? Amellett, hogy a mozi a filmkészítés világát képileg teljességel megreformálta, a szorgos mozilátogatókat két csoportra osztotta: lelkes Mátrix-hívőkre és Mátrix-fanyalgókra. A filmesztéta szerint sokan azért utasították el a filmet, mert eleve előítéleteik voltak a cyberpunk és egyéb obskurus dolgokkal kapcsolatosan. "Sokan pedig azért nem tudtak együtthaladni a Mátrix-szal, mert túlságosan sok lehetséges olvasatot kínál, ellentétben a klasszikus műfaji, tömegfilmekkel, amelyeknek a dramaturgiája egy meghatározott ponton már "egyvágányúvá" teszi a történetet" tette hozzá Réz. Az ellentábor persze - többek közt - épp emiatt vásárolja zsákszám a Mátrixos videójátékokat, pólókat, bögréket: őket nagy valószínűséggel az a szellemi játék nyűgözi le, amely során egyre újabb és újabb jelentéseket tulajdonítanak az életünket (életüket) meghatározó Mátrixnak.
