A Mátrix című, immár többrészes alkotás hemzseg a vallási utalásoktól. Itt volna először is a főhős neve: a "neo" szó nemcsak újat jelent, hanem a két magánhangzót megcserélve az Ószövetség egyik - bízvást állíthatjuk - legfontosabb szereplője, Noé nevét kapjuk. Az özönvizet a bárkájában túlélő Noéhoz hasonlatos feladatot kap a második részben Neo is: neki kellene a világ, a Mátrix pusztulása előtt kiválogatni adott mennyiségű nőt és férfit, akik újrakezdhetik a teremtést. Szintén ószövetségi utalás az emberi faj utolsó mentsvárának, Zionnak a neve, amely a Bibliában először a három világvallás szent helyeként szolgáló Jeruzsálem szinonímájaként fordul elő. Természetesen a keresztény vallás sem marad ki a jóból: a női főszereplő Szentháromság (Trinity) névre hallgat. Mindemellett az ősök, a hasonló műfajú korábbi filmek hatása is érzékelhető: például határozott deja vu érzés foghatja el a nézőt, amikor az Újratöltve címet viselő Mátrix-epizódban - amely egyébként bevételi rekordot döntött azzal, hogy az amerikai mozipénztári bevételeket nem számítva 62 országban 113 millió dollár bevételt eredményezett két hét alatt - a főhős energianyalábot lövell ki a kezéből: legutóbb Palpatine császár élt a harcművészet eme fogásával a Jedi visszatér című filmben, éppen húsz évvel ezelőtt.
Az ökomenikus hozzáállás ugyanakkor még nem feltétlenül tesz egy filmet egy generáció meghatározó élményévé. Ettől még nem írnak a filmről filozófiai tanulmányokat, és nem is fogynak rohamosan a bőrkabát-kereskedésekben a hoszzú fekete darabok. Mint ahogy nem csupán a jó és gonosz harcának hatása miatt hadonásznak tizenéves fiúk alufóliába csavart partvisnyéllel, és nem feltétlenül az extenzív kábítószer-használat miatt használják üzenetrögzítő-zenének a Hair c. musical "Sodomy" c. dalát. A kultusszá lett filmek általában "rátapintanak" a társadalomnak egy épp kialakulóban lévő, vagy éppen hiányzó életérzésére, értékére. "Míg a tömegfilmek, műfaji filmek az adott kultúra, kor általános kérdéseit, szorongásait dalolják meg, a kultuszfilmben mindig kell hogy legyen valamiféle „ellenkulturális" mozzanat, azaz a saját korát meghaladó, megelőző vagy tagadó elem. Ez ugyanúgy megvan James Deanben, a fiatal Marlon Brandoban, mint teszem azt, a StarWars-ban, amely az elsők között fogalmazta meg a tudományhitre épülő világkép hanyatlását" - fejtegette a kultuszfilmek közös nevezőjét Réz András esztéta.
A kung-fu és a zen-buddhizmus alapjain álló film 1999-ben igencsak beletalált egy alapkérdésbe: létezik-e még a világ, ha a hangok, képek tetszés szerint szimulálhatóak? Amellett, hogy a mozi a filmkészítés világát képileg teljességel megreformálta, a szorgos mozilátogatókat két csoportra osztotta: lelkes Mátrix-hívőkre és Mátrix-fanyalgókra. A filmesztéta szerint sokan azért utasították el a filmet, mert eleve előítéleteik voltak a cyberpunk és egyéb obskurus dolgokkal kapcsolatosan. "Sokan pedig azért nem tudtak együtthaladni a Mátrix-szal, mert túlságosan sok lehetséges olvasatot kínál, ellentétben a klasszikus műfaji, tömegfilmekkel, amelyeknek a dramaturgiája egy meghatározott ponton már "egyvágányúvá" teszi a történetet" tette hozzá Réz. Az ellentábor persze - többek közt - épp emiatt vásárolja zsákszám a Mátrixos videójátékokat, pólókat, bögréket: őket nagy valószínűséggel az a szellemi játék nyűgözi le, amely során egyre újabb és újabb jelentéseket tulajdonítanak az életünket (életüket) meghatározó Mátrixnak.
Az ökomenikus hozzáállás ugyanakkor még nem feltétlenül tesz egy filmet egy generáció meghatározó élményévé. Ettől még nem írnak a filmről filozófiai tanulmányokat, és nem is fogynak rohamosan a bőrkabát-kereskedésekben a hoszzú fekete darabok. Mint ahogy nem csupán a jó és gonosz harcának hatása miatt hadonásznak tizenéves fiúk alufóliába csavart partvisnyéllel, és nem feltétlenül az extenzív kábítószer-használat miatt használják üzenetrögzítő-zenének a Hair c. musical "Sodomy" c. dalát. A kultusszá lett filmek általában "rátapintanak" a társadalomnak egy épp kialakulóban lévő, vagy éppen hiányzó életérzésére, értékére. "Míg a tömegfilmek, műfaji filmek az adott kultúra, kor általános kérdéseit, szorongásait dalolják meg, a kultuszfilmben mindig kell hogy legyen valamiféle „ellenkulturális" mozzanat, azaz a saját korát meghaladó, megelőző vagy tagadó elem. Ez ugyanúgy megvan James Deanben, a fiatal Marlon Brandoban, mint teszem azt, a StarWars-ban, amely az elsők között fogalmazta meg a tudományhitre épülő világkép hanyatlását" - fejtegette a kultuszfilmek közös nevezőjét Réz András esztéta.
A kung-fu és a zen-buddhizmus alapjain álló film 1999-ben igencsak beletalált egy alapkérdésbe: létezik-e még a világ, ha a hangok, képek tetszés szerint szimulálhatóak? Amellett, hogy a mozi a filmkészítés világát képileg teljességel megreformálta, a szorgos mozilátogatókat két csoportra osztotta: lelkes Mátrix-hívőkre és Mátrix-fanyalgókra. A filmesztéta szerint sokan azért utasították el a filmet, mert eleve előítéleteik voltak a cyberpunk és egyéb obskurus dolgokkal kapcsolatosan. "Sokan pedig azért nem tudtak együtthaladni a Mátrix-szal, mert túlságosan sok lehetséges olvasatot kínál, ellentétben a klasszikus műfaji, tömegfilmekkel, amelyeknek a dramaturgiája egy meghatározott ponton már "egyvágányúvá" teszi a történetet" tette hozzá Réz. Az ellentábor persze - többek közt - épp emiatt vásárolja zsákszám a Mátrixos videójátékokat, pólókat, bögréket: őket nagy valószínűséggel az a szellemi játék nyűgözi le, amely során egyre újabb és újabb jelentéseket tulajdonítanak az életünket (életüket) meghatározó Mátrixnak.
