Lassan már közhely: a megváltozott európai kontextusban (vagyis most, hogy EU-tagok vagyunk) egyre fontosabb a kulturális képviselet kérdése. Vagyis, hogy mit és hogyan mutatunk a világnak nyelvünkből és kultúránkból. A Balassi Bálint Intézetet (BBI) az Orbán–kormány idején hozták létre 2002-ben az Oktatási Minisztérium (OM) háttérintézményeként; összevonva Magyar Nyelvi Intézetet, a Nemzetközi Hungarológiai Központot és a Hungarológiai Tanácsot.

Tudjuk, intézeteket szívesen alapított és vont össze az előző kormány, ám a BBI létrehozása nem volt rossz elképzelés. Afféle „magyar Goethe Intézet” koncepciója lebeghetett az alapítók szeme előtt, vagyis a nyelvoktatásért világszerte felelős, oktatási, kutatási és kulturális tevékenységet együttesen végző intézményé. Ez így szép és jó. Az intézet szakmai, módszertani segítséget nyújtott minden olyan helynek, ahol magyar nyelvoktatás folyt. Összefogta a nyelvi lektorok hálózatát, a világ 21 országában lévő 37 felsőoktatási intézménybe 43 vendégoktatót (vendégprofesszort és lektort) küldött. Diákokat fogadott és képzett a világ minden részéről, illetve foglalkozott a hungarológiai tudományokkal.

A múlt idő itt nem helyes, hiszen még mindig ezt teszi. Igaz, közben nincs igazgatója, költségvetése felborult, jövője bizonytalan. Ujváry Gábor főigazgató május 1-ével lemondott, de ha nem mond le, minden bizonnyal elküldik. Az intézet ekkorra már 160 millió körüli hiánnyal küszködött. Ennek oka egyszerű: a költségvetési megvonások után úgy döntöttek a BBI-ben, nem fizetik be a dolgozók utáni járulékokat, így próbálva fenntartani a működést. Ez még nem okozott volna ekkora hiányt, de kiderült, az intézet feladatai és napi fenntartása nem oldható meg az idei 700 milliós büdzséből, amely 129 millióval kevesebb, mint a tavalyi.

Az intézetben május 1. óta látszólag rend van. Nincs ugyan intézményvezető, de miniszteri biztos viszi az ügyeket, a pénzt kincstári biztos kezeli, a köztartozásokat az OM befizette. Mégis, jelenleg csak a bizonytalanság biztos. Megváltoznak az intézet feladatai, helyesebben hozzáidomulnak a kisebb költségvetéshez, de hogy mi marad és mi nem, még nem tudni. Pedig ősszel iskolaév kezdődik, és többek között diákokat kellene fogadni. Az intézmény dolgozói között az a hír járja, az eddigi hetven helyett csak harminc jöhet majd. Ám még ez sem biztos, hiszen szerződések, kiírt pályázatok kötik a BBI-t. Úgy tudni, átalakul az intézmény struktúrája, valamint az ingatlanai egy részétől is megszabadítják, ám még senki nem tudja, hogyan, mikor.

A legnagyobb kérdés mégis az, marad-e az OM-nél, vagy átkerül a kultuszminisztériumhoz (NKÖM). Kérdésünkre egyik minisztériumban sem tudták megmondani, igaz-e a hír, hogy az oktatási tárca már nem kér a BBI-ből. Az NKÖM annyit közölt, hogy a két tárca közös bizottságban vizsgálja, mi legyen az intézet sorsa.

Felröppentek olyan pletykák is, hogy a BBI és az összes (tizenhat városban működő) külföldi magyar kulturális intézet valamiféle összevonásával vagy egységes irányításával mégiscsak létrejönne egy „magyar Goethe Intézet” (vagy British Council, vagy Alliance Francaise), vagyis a nyelvoktatásért, kulturális reprezentációért, a külföldieknek szóló ösztöndíjakért és pályázatokért egységesen felelős intézmény. A kulturális intézetek környékén erről egyelőre mit sem tudnak. Némelyik látványos sikereket mondhat magáénak (a londoni Magyar Magic például ilyen), mások úgy érzik, a kultúrpolitika mostohagyermekei, sem pénzt, sem szakmai támogatást nem kapnak.

2004 hivatalosan Balassi-év. Meglehet, a magyar kultúra külföldi reprezentációjának korszerű intézményi háttere éppen most alakul, és a minisztériumi konyhákban már kifőzték a megoldást. De az is lehet, hogy még a recept sincs meg. Ez utóbbi azt jelentené, hogy az EU hatalmas kulturális terében önmagunkat szorítanánk gettóba.