Ez azonban annál is inkább érdekes, mivel az intézet körül számos megválaszolatlan kérdés van, amelyekről Hiller István sajtótájékoztatóján a Károlyi-palotában nem esett szó.

Márton András az ÉS legutóbbi számában közzétett afféle nyílt levelében (Álljunk meg egy szóra! ÉS; 2004. július 2.) elmondja, Medgyessy Péter amerikai látogatásán arról szólt, a magyar kormány kulturális központot szándékozik nyitni New Yorkban. A miniszterelnök az MTI híre szerint egy Magyar Ház létrehozásáról beszélt; a háznak három funkciója lenne: a kultúra ápolása, az üzleti kapcsolatok fejlesztése és a turizmus elősegítése.

Ezek fényében a New Yorkban három éve működő intézmény , ez az 52 négyzetméteres iroda a Főkonzulátus épületében micsoda? Vagy Medgyessy nem tudta, hogy létezik magyar kulturális központ New Yorkban? A magyar kulturális központokat, intézeteket amúgy világszerte sok helyütt nevezik magyar háznak s éppenséggel New Yorkban még egy Hungarian House is létezik, amelyet egy ottani magyar alapítvány (American Foundation for Hungarian Literature and Education) működtet. Vagy minderről tudott a miniszterelnök, de a magyar intézetet újra megalapítják? Esetleg egy másikat alapítanak?

Az újra-alapítás nem volna éppen fölösleges, hiszen a Rockenbauer Zoltán minisztersége idején létrehozott intézmény alapító okirata elhibázott, olyannyira, hogy Hiller évértékelő sajtótájékoztatóján azt mondta, ő alá se írta volna. Márton szerint az előző kormány "elmulasztotta Amerikában bejegyeztetni" az intézetet. Hiller kifejtette, elégedett az intézet tevékenységével, a - mint mondta - főként az "amerikai magyarság számára" rendezett programokkal, de a konzulátus, a nagykövetség és az intézet között rossz volt a kapcsolat a "személyi együttműködés" szintjén. Márton András, mint a miniszter bejelentette, a jövő év elejétől - ameddig egyébként mandátuma is tartana - nem tölti már be a vezetői funkciót. Új személyi döntés még nincs, pályázatot írnak ki - hangzott el. Csak az nem világos, pontosan milyen intézmény élére?

A Károlyi-palotában Márton a Hiller István-féle sajtótájékoztató után rögtönzött, előcsarnoki tájékoztatót tartott, ahol elmondta a maga verzióját. Kifejtette, nem érti, miért nem lehetett - úgymond - "egyszerű, harminc perces munkával" az intézet jogi helyzetét rendbe tenni. Szerinte nem igaz, hogy nem volt jó a személyi kapcsolat a magyar diplomácia embereivel, hiszen formális kapcsolat nem is volt, csupán informális; őt éppenséggel Hiller István tavalyi amerikai látogatásának programjaira sem hívták meg, a szervezésbe az intézetet nem vonták be. Márton szerint nem igaz, hogy az intézet pusztán a kinti magyaroknak rendezett volna programokat, hiszen évi kétszáz programjuk között koncert-turnék, hangversenyek a Carnegie Hall-tól fesztiválokon át jazz- és folkzenei klubokig, kiállítások, felolvasások, filmnapok Los Angelesben, kulturális vásárokon, konferenciákon való jelenlét éppúgy szerepeltek, mint magyaroknak szóló estek.

A baj éppen az - fejtette ki a hvg.hu kérdésére Márton - hogy tevékenységük egy részét, amelyből megfelelő jogi megalapozottság esetén pénzt is csinálhatna az intézmény, ki kellett adniuk impresszáló ügynökségeknek. Intézete helyzetének jogi anomáliáit számtalanszor jelezte a minisztériumnak, de sose jött érdemi válasz, a minisztertől az első levél, amelyet kapott, a kvázi felmondólevél volt. Válaszok, koncepcionális minisztériumi döntések híján nyártól már műsorokat sem tudott tervezni; itt áll az intézet, program nélkül.

Hiller István kultuszminiszter láthatóan elégedett a tizenhét magyar kultúrintézet munkájával, kultúránk külföldi reprezentációjával. Ezt egyébként - amint mondandójából kivehették a jelenlevők - főként látványos rendezvénysorozatokkal, magyar kulturális évadokkal és a belőlük esetleg kialakuló együttműködésekkel képzeli el a jelenlegi kulturális kormányzat.

A londoni Magyar Magic és a róla megjelent háromszáznál is több újságcikk, a most kezdődő hollandiai magyar szezon, a készülő moszkvai magyar év és olaszországi (Velence) magyar kulturális vendégeskedés, a kétoldalú, csere-alapú kapcsolatok rendszere kétségkívül szép és egyértelmű sikernek kell őket tekinteni.

Ám túl a New York-i jogi anomáliákon és az európai magyar kulturális évadokon, a kérdés mégiscsak az, hosszú távon mi a koncepciója Hiller minisztériumának a külföldi magyar kulturális jelenlétről?

A New York-iak intézményi válsága mintha az egész struktúra megoldatlanságára mutatna rá. Hogyan képzel el a kormányzat a kétezres években egy ilyenfajta intézetet? Mit kell "tudnia"? Kapcsolódjék össze a vendéglátástól a befektetés-szervezésig minden hazánkat érintő külföldi tevékenységgel, s legyen minden egy helyen, amint az néhány más ország gyakorlatában látható? Vagy koncentráljon csak a kultúrára, a programszervezésre? Esetleg legyen olyan a rendszer, mint a British Council, vagy a Goethe Institut szisztémája? Tehát nyelvtanítás, kutatás és kulturális események egy helyen?

Ez utóbbi felé mutat, hogy - Hiller bejelentése szerint - a hungarológiai tudományokkal és a kinti magyar nyelvtanítással foglalkozó Balassi Intézetet 2005-től az NKÖM veszi át az oktatási tárcától. Ebből lehet valami, ez alapja lehet egy új intézményi modellnek, bár a kultúrintézetek és a Balassi összevonását Hiller nem helyezte kilátásba. Nem derült hát ki, valójában mi is lesz itt 2005-től, hogy is néz majd ki kultúránk - kívülről?