A filmszakos egyetemi és főiskolai hallgatókból álló szervezet - amely hetedik éve alkot véleményt a szemle terméséről - hétfőn sajtótájékoztatón ismertette az idei mustrán szerzett tapasztalatait.
A diákzsűri tagjai egyetértettek: bár változatos volt a felhozatal, nagyon kevés film ragadta meg őket; több esetben ráadásul filmszakadás zavarta a filmek élvezhetőségét.
Teszler Tamás, a diákokból álló grémium főszervezője azt mondta, hiányolta a filmszemlén a szakmaiságot. Szerinte az nem baj, hogy sokan írói, operatőri, világosítói és egyéb háttérrel rendeznek filmet, de az aggasztó, hogy "a rendezést mint szakmát nagyon kevesen művelik".
Megítélése szerint nincsenek jól megírt történetek, és az alkotások többségénél a dramaturgiával is gond van, hiányoznak a kellő súlypontok. úgy gondolja, hogy a magyar filmiparban vannak ötletek, de "a patronokat a semmibe durrogtatják el".
Teszler Tamás azt is megjegyezte, hogy szerinte "oltári jó színészek bődületes béna szerepekben szenvednek". A rosszul megírt szerepekre a Csudafilmet, Ragályi Elemér első rendezői alkotását hozta példaként.
A főszervező elmondta, hogy az utóbbi egy évben a magyar filmek nézettsége megduplázódott, a rendezők most mégis rossz közönségfilmeket "tettek le". Hatalmas pénzek mennek el, nagy a reklám, "a végeredmény pocsék" - mondta.
A zsűri egy másik tagja, Ritter György mélypontról beszélt, számára megtörni látszik a filmszemlék eddigi felfelé ívelő fejlődése.
Véleménye szerint a dokumentumfilmekben feltűnően sok volt az indulatokat kiváltó hatásvadász elem: Boros Zoltán Az átnevelés poklában című történelmi dokumentumfilmjében úgy érezte, hogy a nézőre akarnak kényszeríteni egy véleményt; Fekete Ibolya filmje, az Utazások egy szerzetessel pedig személyeskedő módon fejeződik be.
A játékfilmes felhozatalból az elsőfilmes Vranik Roland Fekete kefe, valamint Mispál Attila A fény ösvényei című munkáját tartja "favoritnak" a diákzsűri. A Fekete kefe szerintük friss, fiatalos alkotás, minimalista eszközöket használó, mégis lendületes, eredeti film. A fény ösvényei az egyik zsűritag szerint katartikus élményt nyújt a rendezői, operatőri munkával, az egyedi időkezeléssel.
Az egyetemisták és főiskolások - közülük többen amatőr filmek lelkes támogatói, kritikaírással és filmes tanulmányok írásával foglalkoznak - méltatták még a Kinder Gardent, Szekeres Csaba filmjét, amely "többüket megfogta", továbbá Koltai Róbert Világszámát mint összefogott, érett rendezést. A Dallas Pashamendét, Pejó Róbert filmjét szintén egységesnek érezték; a Porcelánbabát, Gárdos Péter alkotását képi világáért, szép beállításaiért, az
eredeti történetmesélésért méltatták.
A diákzsűri tagjai egyetértettek: bár változatos volt a felhozatal, nagyon kevés film ragadta meg őket; több esetben ráadásul filmszakadás zavarta a filmek élvezhetőségét.
Teszler Tamás, a diákokból álló grémium főszervezője azt mondta, hiányolta a filmszemlén a szakmaiságot. Szerinte az nem baj, hogy sokan írói, operatőri, világosítói és egyéb háttérrel rendeznek filmet, de az aggasztó, hogy "a rendezést mint szakmát nagyon kevesen művelik".
Megítélése szerint nincsenek jól megírt történetek, és az alkotások többségénél a dramaturgiával is gond van, hiányoznak a kellő súlypontok. úgy gondolja, hogy a magyar filmiparban vannak ötletek, de "a patronokat a semmibe durrogtatják el".
Teszler Tamás azt is megjegyezte, hogy szerinte "oltári jó színészek bődületes béna szerepekben szenvednek". A rosszul megírt szerepekre a Csudafilmet, Ragályi Elemér első rendezői alkotását hozta példaként.
A főszervező elmondta, hogy az utóbbi egy évben a magyar filmek nézettsége megduplázódott, a rendezők most mégis rossz közönségfilmeket "tettek le". Hatalmas pénzek mennek el, nagy a reklám, "a végeredmény pocsék" - mondta.
A zsűri egy másik tagja, Ritter György mélypontról beszélt, számára megtörni látszik a filmszemlék eddigi felfelé ívelő fejlődése.
Véleménye szerint a dokumentumfilmekben feltűnően sok volt az indulatokat kiváltó hatásvadász elem: Boros Zoltán Az átnevelés poklában című történelmi dokumentumfilmjében úgy érezte, hogy a nézőre akarnak kényszeríteni egy véleményt; Fekete Ibolya filmje, az Utazások egy szerzetessel pedig személyeskedő módon fejeződik be.
A játékfilmes felhozatalból az elsőfilmes Vranik Roland Fekete kefe, valamint Mispál Attila A fény ösvényei című munkáját tartja "favoritnak" a diákzsűri. A Fekete kefe szerintük friss, fiatalos alkotás, minimalista eszközöket használó, mégis lendületes, eredeti film. A fény ösvényei az egyik zsűritag szerint katartikus élményt nyújt a rendezői, operatőri munkával, az egyedi időkezeléssel.
Az egyetemisták és főiskolások - közülük többen amatőr filmek lelkes támogatói, kritikaírással és filmes tanulmányok írásával foglalkoznak - méltatták még a Kinder Gardent, Szekeres Csaba filmjét, amely "többüket megfogta", továbbá Koltai Róbert Világszámát mint összefogott, érett rendezést. A Dallas Pashamendét, Pejó Róbert filmjét szintén egységesnek érezték; a Porcelánbabát, Gárdos Péter alkotását képi világáért, szép beállításaiért, az
eredeti történetmesélésért méltatták.
