Biztonságtechnika és utcabútor Matthias Megyeri munkáiért kattintson a képre! © Sweet Dreams Security

A vásár, közismertebb nevén az I Saloni, még a hivatásos trendfigyelőket is zavarba hozta. Milánóban mindig is nyitottak voltak az új ötletekre, de az utóbbi idők piaci nyugtalansága azt jelezte, nagy fordulatra várnak. A Milánóban megrendezett 44. Nemzetközi Bútorvásárról a New York Times közölt beszámolót (Which Way Design?).

A dizájnerek és vásárlók csapatostul álltak lesben és vadásztak az 1630 kiállító és a több száz "külsős" munkáira, az ízléses, elegáns, keresett bútordarabokra, amelyek eléggé rugalmasak ahhoz, hogy illeszkedjenek akár egy otthonba, akár egy irodába. A látogatók mellett kb. 3000 újságíró – több mint a divatshow-kon – fürkészte az idei év divatját, ami - ennyi mindenképp elmondható - az alacsony, a népies és a narancssárga. Nincs vezető design-vonal; egyedülálló elgondolások sora rajzolja ki a halvány trendeket.

Az egyik „bútoróriás”, a Driade cég tervezője, Naoto Fukasawa például egy nagy fehér bőr puffot álmodott meg, amely egy folyóparton talált kavics negyvenegyszeres nagyítása. Hella Jongerius kézzel festett porcelánnal rukkolt elő, a Bouroullec testvérek pedig korall-alakú műanyag tárgyakat terveztek azoknak, akik maguknak szeretnének egyedi méretű és színű spanyolfalat alkotni. Összességében a vásár nagy slágerei a puffok, zsámolyok és kanapék, illetve azok kiegészítői, a díszpárnák voltak.

Philippe Starck aranyozott, fegyver alakú lámpái láttán a látogatók azon vitatkoztak, hogy a kollekció - a fegyverek a temető halvány árnyával keresztezve - inkább háborúellenes megnyilvánulásnak, vagy pedig egy nyilvános attrakciónak fogható-e fel. A Moooi holland tervezője, Marcel Wanders saját barátnőjét lógatta le egy csillárról a lábánál fogva. Bár egyes feltételezések szerint ezzel annyira meghökkentette a közönséget, hogy sokan észre sem vették a dombornyomású tapétát és a gyapjú kanapékat. A hasonlóan látványos attrakciók kissé elvonták a figyelmet a csendesebb vívmányokról, mint például Kris Ruhs lakkozott, háromlábú zsámolya (Capellini), vagy a különböző zománcozású és méretű tányérok a holland porcelángyártótól, a Royal Tichelaar Makkum-tól.

A Paul Smith bemutatóteremben egy – részben magyar vonatkozású - kisebb kiállítás kapott helyet, amelyet a londoni Design Múzeum szponzorált. A kiállító művész a 31 éves, magyar származású, Németországban született Matthias Megyeri, aki 2003-ban végzett a Royal College of Art-on, s a biztonságtechnikát és a formatervezést kombinálja igen sajátosan. Londonban rendkívül sikeresek az általa tervezett biztonsági eszközök, amelyeket aranyos, kedves figurákkal bolondít meg.

Koncepciójának forrása az az egyszerű megfigyelés, hogy a város tele van biztonságtechnikai eszközökkel a drótkerítéstől az ipari kamerákig, amelyek már-már utcabútorokként funkcionálnak, közben azonban meglehetősen jellegtelenek. Másrészt a lakásokban és irodákban sokszor vesznek körül bennünket giccsek, s ez valamiféle védtelenséget jelent az esztétikai értelemben vett támadásokkal szemben.

Megyeri a tervezői logikát a képzőművészi szemlélettel, iróniával és városkritikai attitűddel kombinálja. Termékei között találhatók többek között: nyuszifejben végződő védőkerítések, pillangóformákkal összefont szögesdrótok, cicának álcázott megfigyelő kamerák, macifej formájú lakatok és biztonsági rácsnak látszó csipkefüggönyök.

Megyeri „placebó termékeknek” hívja munkáit, amelyeket Pamela Antonelli, a New York-i MoMA (Museum of Modern Art) kurátora karolt fel. A magyar művész tudatosan nem csak a galériákat célozta meg. Egészen új piacot nyitott a biztonsági termékek terén; ezek a produktumok apró reakciók a kényelmetlen, szemet szúró, de napjainkban már feltétlenül szükséges védelmi eszközökre. Idáig a tervezők közössége és a nyilvánosság is igen jól reagált a kezdeményezésre, s több kiállításon is sikeresen szerepeltek.

A Sweet Dreams Security névre keresztelt projekt nagy tetszést aratott Milánóban is, ahol Megyeri úgy nyilatkozott: az emberek vágyódnak a kedves, aranyos dolgok után egész életükben, ám ugyanakkor ott bújkál bennük a paranoia és a terrorizmustól való félelem is. Ez a kettősség szülte tehát az ötletet, amelyből megszülettek a hétköznapokat megszínesítő kiegészítők.

Matthias Megyeri Magyarországon egyelőre még nem állított ki, de Milánóban felmerült, hogy a budapesti Iparművészeti Egyetem vendégül látná.   Munkáiról további információkat, híreket a www.sweetdreamssecurity.com-on olvashatnak az érdeklődők.