Csütörtökön, a Lánchíd tövében lévő Octogon galériában állította ki pár napra a Neonon Csoport azoknak a szocializmus éveiből származó neonreklámoknak egy részét, amelyeket az utóbbi egy évben sikerült budapesti házak homlokzatairól „lementeniük”. A helyzetet bonyolítja, hogy a reklámozott nagyvállalatok egy része jogutód nélkül szűnt meg, a néhol már balesetveszélyes, ütött-kopott neonreklámok pedig fokozatosan tűnnek el a házak homlokzatról. 

Tekintse meg galériánkat! © Kiricsi Gábor

„A rendszerváltás előtti, piacgazdaságot nélkülöző reklámozás teljesen abszurd üzeneteket hozott létre, mint például „Vásároljon készruhát!”, vagy a „Cipőt a cipőboltból!". Ezek néhol még annak ellenére láthatók, hogy alapvetően nem lehetett reklámnak tekinteni őket" – meséli a hvg.hu-nak Forgács Bálint, a Neonon Csoport egyik tagja. A főváros a két háború között neonreklámokban még bármely európai város méltó vetélytársa lehetett. A szocializmus évei alatt azonban Budapest neonosításának az 1970-es pártkongresszus döntése adott újabb lendületet, amelynek értelmében a turisták által gyakrabban látogatott főútvonalakat (így a Ferihegyi reptérre vezető Üllői utat) villódzó reklámokkal kellett dúsítani.

Ennek folyományaként az állami vállalatok reklámbüdzséjük el nem költött (ugyan mire?) részét az év utolsó hónapjaiban rendre neonreklámok installálásába fektették. Az utcai hirdetésnek a leglátványosabb formájájáról beszélünk ugyan, előállításakor és megtervezésekor azonban marketingszempontok nemigen estek latba. (Hasonló a helyzet azokkal az utólag agyondicsért nyolcvanas évekbeli tévéreklámokkal, amelyekkel – bár szellemesség árad belőlük - piaci körülmények között nem lehetett volna operálni.)

„Egy működő gazdaság reklámjait, amint elvesztették érvényességüket, kidobták, míg nálunk a neonreklámok évtizedekig közvetítették az abszurd üzeneteket. Ez akár Budapest-szimbólummá is válhatna” – véli a 23 éves egyetemista, aki akkor döntött a neonreklámok összegyűjtése mellett, amikor egy világító BKV-szlogen fotózására készülve („Mozgó járművön mindig fogódzkodni!”) meglepődve látta, hogy a felirat egyszerűen eltűnt, kidobták.

Azt egy éve tartó gyűjtés során olyan mágikus üzeneteket és szimbólumokat sikerült megmenteniük, mint a lebontásra ítélt Károly körúti bazár kesztyű-kereskedésének feliratából fennmaradt „tyű”, az Omnia kávébabszem-emblémája, vagy a grillcsirke, amely grillcsirke-fogyasztásra buzdít. „Ezek a neonok a ma már hiányzó ötletességet engedhették meg maguknak” – utal Forgács Bálint – többek között – arra a tejreklámra is, amelyen a bögréjét ürítő kisfiú pocakja az elfogyasztott tejtől lassan kigömbölyödött. Ám azt is leszögezi: retro-reneszánsz ide vagy oda, a régi formákat nem kellene intézményesíteni.

Ki tud róluk?

A Neonon Csoport kéri, hogy mindenki, akinek korabeli neonreklámok, vagy arról készült fotók vannak birtokában, s hajlandó lenne hozzájárulni a gyűjtéshez, az a neonmentok@freemail.hu címre írjon nekik.

A szemünkben ezek muzeális értéket képviselnek, szeretnénk, ha megtalálnák végre helyüket – állítja a csoport, akik jelenleg a Kazinczy utcai Elektrotechnikai Múzeumban kaptak lehetőséget az alkotások raktározására, s a múzeum külső munkatársaként dolgoznak a gyűjtésen. Forgács Bálint szerint egy neonmúzeum, vagy egy neonpark létrehozása lenne a legcélszerűbb, de egy tűzfalon, vagy utcai installációként is jól mutatnának a reklámok. „Ehhez azonban támogatókra van szükségünk, hiszen a reklámok leemelése a házak homlokzatáról borzasztó költséges dolog, s akkor a csövek rendbehozataláról még nem is beszéltünk” – magyarázza a neonmentő.

A neonszakma hullámzó és nagyban függ a divatoktól - mondja a hvg.hu-nak Bácskai János. Az FRF NEON Kft ügyvezetője annak idején édesapját követve került a neonszakmába, majd munkahelye, a Fővárosi Neon Vállalat és Neon Reklám Ipari Szövetkezet széthullását meg sem várva a rendszerváltáskor alapította meg saját cégét, jelenleg már fia is a szakmában dolgozik, a 3. generáció képviselőjeként. A hétvégi Megasztár-döntő óriás neoncsillagát készítő vállalkozó az egyike azoknak, akik szakmai tanácsokkal segítik a Neonon Csoportot.

Tekintse meg galériánkat! © Kiricsi Gábor

A neonlámpák tervezői már-már alkalmazott grafikusok voltak, csakúgy, mint a kivitelező üvegművészek, mondja Bácskai János. A neonpiac sokat változott a szocialista évekhez képest. A mai multinacionális vállalatok elsősorban abban érdekeltek, hogy üzeneteik-kampányaik gyorsan megjelenjenek, illetve cserélődjenek, így elvétve találkozni olyan médiavásárló céggel, amely beruházásnak a neonreklámot javasolja ügyfelének – magyarázza a szakember. A neonfényeket a piac esztétikája uralja, a reklámok döntő hányada statikus reklám, nem villog, nem mozog. Az ügyfelek egy része mereven ragaszkodik elképzeléseihez, nehéz nekik tanácsot adni – meséli Bácskai, ám hozzáteszi, aki meghallgatja javaslataikat, ötleteiket az is gyakran elbizonytalanodik.

A neonreklám költséges dolog. Az, hogy a nagyvállalatok nem próbálkoznak vele, azt piaci közhangulat is okozhatja, hiszen ha a versenytárs nem próbálkozik vele, akkor másnak sem kell. Pedig a kültéri reklámok esetében használt kategória, a kontaktszám alapján a Nyugati téren egy neonreklámot havonta 14 millió 400 ezer alkalommal látnak az arra elhaladók.

Neontörténet

Georges Claude francia fizikus 1910. december 3-án, a párizsi motorkiállításon mutatja be új találmányát, a neonlámpát. A fénycsöveknél a nemesgázok ionizációs tulajdonságait használják fel (ionizációs színek: neon - narancs vörös; argon - halvány kék (levendula); kripton - kék (ibolya). A különféle fénypontok pedig az ionizációs színkép ibolyántúli (az emberi szem számára láthatatlan részét) a látható tartományba transzponálják. A különféle fénypontokkal különféle színeket állíthatunk elő. A neoncsöveket a tervezést követően formára hajlítják, a levegőt vákuumszívják belőle, s gázzal töltik meg (pénzügyi megfontolásból a fent említett két gázt használják leginkább). A sokféle színárnyalatot fénypor hozzáadásával érik el, majd ezt követően egy napon át a beégetőpadon járatják be a csöveket, amit az összeszerelés követ. Mozgó reklám esetén ún. fényjáték-vezérlőt szerelnek a táblára, ebből a programozható egységből éppen annyi kell, amennyi féle játéka van a hirdetőtáblának.