A PANKKK életben tartja az élő zenét?

A Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért (PANKKK) elnevezésű kezdeményezéssel elsősorban a vidéken élőket és a kis amatőr zenekarokat akarják támogatni - mondta a programot a sajtó előtt bejelentő Bozóki András kulturális miniszter, hozzátéve, segíteni kell azt is, hogy a magyar könnyűzene ismertebb és elismertebb legyen. Hangsúlyozta, hogy a kulturális kormányzat a könnyűzenét az élő kortárs kultúra részének, értékteremtő művészeti ágnak tekinti. Sok fiatal számára a könnyűzene szinte az egyetlen találkozási pont a kultúrával - jegyezte meg, hozzátéve, hogy a kortárs művészetek közül a könnyűzenét művelik a legtöbben, és ennek a műfajnak van a legnagyobb közönsége is.

Mi a PANKKK?

A programban hat azonnali intézkedés szerepel. Ezek céljai között szerepel egy olyan hitelprogram, amely az ifjúsági klubok és próbatermek kialakítására, valamint berendezésére és technikai felszerelésére biztosít húszmillió forintos hitelt, a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül. A hitelre olyan önkormányzatok és vállalkozások pályázhatnak, amelyek klubjaiban pop-rock, világzenei és dzsessz élőzenei rendezvényeknek, valamint amatőr kortárs könnyűzenei együtteseknek teremtenek játszó- és próbahelyet. A kulturális tárca a klubok működéséhez is támogatást nyújt. Erre olyan vidéki klubok pályázhatnak, amelyek egy évben legalább tizenkét élőzenei koncertet rendeznek, és ebből legalább kettő amatőr zenei előadás. A profi, befutott együttesek – amelyek már legalább egy lemezt kiadtak, illetve összesített fellépti díjuk meghaladja a négyszázezer forintot, nem vehetnek részt a programban. A  tárca négy-öt tagú irodát állít fel Könnyűzenei Export Iroda néven, amely a magyar előadók külföldi könnyűzenei piacon való megjelenését segíti. Mindemellett az Országos Rádió és Televízió Testület - a minisztérium kezdeményezése nyomán - az idén csaknem 74 millió forinttal támogatja, hogy a magyar könnyűzene hangsúlyosabban jelenjen meg a hazai elektronikus médiumokban. Bozóki András bejelentette azt is, hogy a kulturális tárca által alapított, a Kultúra Magyar Városa címet évente három település nyerheti el.

Az eseményen szintén résztvevő Gyurcsány Ferenc miniszterelnök köszöntőjében elmondta, a program célja, hogy támogatást nyújtson a fiataloknak, hogy megteremthessék saját kultúrájukat, illetve, hogy a jelenlegi kulturális örökséget megújíthassák.

A PANKKK-program kidolgozásában a hazai zenei színtéren működő zenészek, szervezők szakértőként vettek részt, többek között Hegyi György, Márton András, Derdák András, Vörös András.

A hvg.hu kérdésére a korábban a Millenáris Parkban programigazgatóként működő Derdák András így kommentálta az eseményt:
"Tulajdonképpen az Aczél-féle kultúrpolitika lebontása zajlik. Annak belátása is megtörtént, hogy a popzene, az, amit a fiatalok hallgatnak, része a nemzeti kultúrának.  Mint ahogy az is kimondatott, hogy a pop nem feltétlenül arra való, hogy eltartassanak vele más ágakat."


A program alapját képező javaslatot előkészítők megpróbálták egy asztalhoz ültetni a zenésztársadalmat - generációktól és pozícióktól függetlenül. A sajtótájékoztatón így jelen volt Hajós András, Lovasi András, Novák Péter, Pierrot, az Animal Cannibals együttes tagjai, Hegyi György, de Benkő László és Bródy János is. Emellett megjelent a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének elnöke, Szűcs László is. Bródy a szerzői jogvédő iroda, az Artisjus elnökeként fel is szólalt az eseményen.

„Nem a gagyi, a kommersz zene támogatása a cél, s nem is a már sikeres, befutott együttesek segítése” – mondta Bozóki. „Azt szeretnénk, ha lehetőséghez jutnának azok a kamaszok, akik a kezükbe vesznek egy gitárt, és amatőr együttest alapítanak. Célunk, hogy ők ne hagyják abba a zenélést huszonéves korukban, hanem, folytassák tovább, amit elkezdtek, s végül az amatőrökből profik váljanak.” A program hivatalos weboldala a www.pankkk.hu előreláthatólag június 10-től lesz elérhető.

A most bejelentett PANKKK program előzménye mindenképpen a körül a „mozgolódás” körül keresendő, amelyet még 2003-ban kezdtek el hazai zenekarok. Divatos kifejezéssel „tematizálni” próbálták a kultúra és a pénz viszonyáról szóló közbeszédet, magyarán azt vetették fel, hogy ha a hazai kultúrafinanszírozás támogatja a filmet, a színházat, az irodalmat, a komolyzenét, akkor miért ne férhetne bele ebbe a körbe a kortárs könnyűzene is? Ehhez elsődlegesen annak kimondását sürgették, hogy a kortárs könnyűzene része a kortárs magyar kultúrának.

Kontrapunkt

A "könnyűzene és kultúrafinanszírozás"-vita dokumentumaiból: A nemzeti kultúra szélén (HVG; 2003. március 1.) Pop, állam, satöbbi (hvg.hu; 2003.aug.11) Állami  szubkultúra (Népszabadság; 2003. augusztus 11.) Hangorkán - Támogatás a popzenének? (Magyar Narancs; 2003.08.28.) Közpénzek és magánkultúra; avagy az intézményrendszeren kívüli értékteremtés esélyei

A több zenekar által jegyzett „Idő van!” című nyílt levél nyilvános vitát gerjesztett (http://idovan.mentha.hu); többen felhördültek: a rockerek állami támogatásra vágynak? A könnyűzenészek három fő kérdést hoztak szóba. A játszóhelyek, vagyis a klubhálózat, egyes megszűnés határán álló vidéki klubok támogatásáról beszéltek, a külföldi fesztiválszereplésekhez, fellépésekhez pályázható támogatások köréről, valamint az amatőr mozgalom támogatásáról. Negyedik irány volt a média és a hazai könnyűzene viszonyának újrafogalmazása is, vagyis, hogy a médiatörvény a kereskedelmi és közszolgálati médiumokat nagyobb százalékban kötelezze hazai zene lejátszására.

Modellt is ajánlottak a fentiekhez: a külföldön már működő „stratégiai iroda” szisztémát. Vagyis egy kis létszámú, de komolyabb pénz felett rendelkező szakmai testületet, amely a pályáztatást intézi. Ilyen iroda működik Franciaországban, skandináv országokban, de hasonlít a rendszer a brit szisztémához is.  Az, hogy a világ közönsége az utóbbi években megismerhette például a finn Apocalyptica zenekart (vonós Metallica-átirataikkal váltak ismertté), nem kis részben a finn iroda működésének köszönhető. Mint ahogy a British Council effajta szerepe is ismert nálunk, a Sziget fesztiválra például évről-évre tucatnyi fellépőt hoznak el.

A Nemzeti Kulturális Alapprogram (NKA) már idei kiírásaiban is megjelenített könnyűzenével összefüggő célú pályázatokat; négy irányban összesen 26 millió forint pályázható. Az ORTT 74 milliót irányoz elő saját keretéből a hazai zenével foglalkozó műsorok készítésére. A magyar könnyűzene külföldi megmutatkozását elősegítő Könnyűzenei Export Irodát a kulturális  reprezentációért, többek közt a külföldi magyar évadokért felelős Hungarofest kht.-n belül állítaná fel a PANKKK; a hvg.hu értesülései szerint 75 millió forintos programmal.

 

A rock története 1. Bevásároltak belőle

Már a megjelenése napján bevásárolt a kultusztárca A rock története című, Jávorszky Béla Szilárd és Sebők János szakírók jegyezte vaskos kötetből. A  háromkötetesre tervezett mű első része a könyvhétre jelent meg. A magyar kultúrtörténetbe a PANKK-programmal már bevonult miniszter úgy döntött, hogy a zenei szakközépiskolák és felsőoktatási intézmények mindegyikébe el kell jutnia e „hiánypótló” könyvnek. A hazai rockszakírás egyik úttörőjeként számon tartott Sebők és szerzőtársa arra vállalkozott, hogy történészi alapossággal körbejárja és katalogizálja a világ jobbik felén már a művelődéstörténet részévé vált 20. századi könnyűzenei irányzatokat a születésüktől a kimúlásukig. Nekiveselkedésük motivációja saját bevallásuk szerint az volt, hogy Magyarországon a pop-rock muzsikát jobbára az „értéktelen” szórakoztató zenék világába sorolták, jobb esetben divatjelenségnek tartották, így komoly elemzése, értékelése, történetének feldolgozása, előadóinak bemutatása elmaradt. Generációk nőttek fel rajta, anélkül, hogy társadalmi-kulturális-esztétikai hátterét megismerhették volna. Így ma, ötven évvel megszületése után is rengeteg körülötte a félreértés, a homály, a bizalmatlanság, (mármint a rock körül). A három (plusz egy külön magyar-rock) kötetesre tervezett mű most megjelent első része a blues születésétől a hippi-korszakot lezáró woodstock-i fesztiválig veszi sorra a főbb állomásokat és lajstromba a fő- és mellékszereplőket. És mint mondtuk, a miniszter már rendelt belőle…
(V.T.)