© AP

A Buena Vista Social Club együttes talán legkarizmatikusabb alakja sírjánál a sors kegyetlen iróniájaként kevesebb mint kétszázan rótták le kegyeletüket, mert saját hazájában annak ellenére kevesen ismerték, hogy Wim Wenders filmjének és az azt követő óriási sikerű turnéknak köszönhetően rajongtak Ferrerért szerte a világban. Az ellenzős sapkáiról is híres énekes néhány nappal halála előtt fejezte be európai koncertkörútját, amelynek során májusban Magyarországra is eljutott, és telt ház előtt lépett fel kétszer a Budapesti Kongresszusi Központban. Hazatérése után azonnal kórházba szállították súlyos gyomor- és bélhuruttal a végsőkig kimerült idős zenészt, de már nem tudtak rajta segíteni.

Ferrer koporsóvivői kilenc gyermeke közül kerültek ki, majd a család kérésére minden hivatalos megemlékezés nélkül, meghitt szertartás mellett helyezték örök nyugalomra egy egyszerű fehér márványlapú sírban. Fidel Castro kubai elnök koszorút küldött a temetésre.

A sírnál barátai közül Eduardo Castillo, a kubai zenei rádióadó, a Radio Progreso munkatársa emlékezett a "kubai zene legendájára, az örök sapkára és az angyalhangra" és köszönetet mondott azokért a dalokért, a "Chan-Chan"-ért, az "El Carreteró"-ért, a "Candelas"-ért vagy a "Miami me gusta"-ért, majd ő énekelte végül a búcsúztató bolerót.

A Kubai Kommunista Párt lapja, a Granma hétfőn egyik belső oldalán emlékezett meg Ibrahim Ferrerről "Bolerók az örökkévalóságról" címmel, és egyúttal emlékeztetett arra, hogy az amerikai hatóságok nem adtak neki tavaly beutazási vízumot, hogy Los Angelesben átvehesse a Grammy-díjat utolsó albumáért, a Buenos Hermanosért.

Ferrer gyászszertartása előtt néhány órával korábban temették ugyancsak a Colónban a szigetország másik híres énekesét, Noel Nicolát, a modern városi balladák legnagyobb kubai csillagát, aki szintén a hét végén halt meg, 58 évesen, rákbetegségben.