A kéziratgyűjtemény - amelyet a száz éve született költő halálának 68. évfordulóján adták át a múzeumnak - olyan írásokat tartalmaz, amelyek József Attila kevéssé közismert értekező életművének részei.

A hetvenegy tételnyi, kézzel és írógéppel írott szövegek között vannak irodalmi, esztétikai, továbbá filozófiai és politikai jellegű művek. Az állomány részét képezik különböző tanulmányok, kritikák és bírálatok, ezenkívül töredékek, félbe hagyott gondolatfutamok és teljes írások.

A múzeum szerint rendkívüli esemény, hogy József Attila viszonylag rövid idő alatt keletkezett életművéből - amelyről azt lehetne hinni, hogy valamennyi írott és nyomtatott forrása ismert - ilyen nagy mennyiségű újabb tétel került elő. Az intézmény meggyőződése: nem csak a muzeológusok és kutatók számára ünnep, hogy lehetőség adódott a kéziratok megvételére és közgyűjteménybe juttatására.

Az 1941 és 1986 között lappangott kéziratokat Bozóki András miniszter és Székely Gábor, a Szerencsejáték Rt. vezérigazgatója adta át jelképesen Csorba Csillának, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójának. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) negyven, a Szerencsejáték Rt. kilencmillió forintot fordított arra, hogy a kéziratokat megvásárolja egy magángyűjtőtől.

Magyarországon a Petőfi Irodalmi Múzeumban található a legnagyobb, József Attilához kötődő kézirat-, dokumentum, továbbá könyv- és fotóegyüttes, egyebek mellett a költő 500 versének, 10 önvallomásának és 340 levelének kéziratát, valamint 80 fényképét őrzik. A prózai írások száma viszont eddig elenyésző volt, az új kéziratok ezért különös értékűek; a tanároknak, diákoknak és olvasóknak is árnyaltabb képet közvetíthetnek a poétáról. Az 1954-ben alakult múzeumnak a József Attila-hagyaték gondozójaként egy ideig Szántó Judit, a költő élettársa is munkatársa volt.

Lengyel András, a költő neves kutatója egy idei tanulmányában azt írta, hogy József Attila értekező szövegeit többnyire még azok is fanyalogva fogadták, akik költészetét már korán fel- és elismerték. Verseinek kéziratai hamar becses ereklyékké váltak, értekező szövegei azonban magukra maradtak és szétszóródtak. Ezen írások egy része ma is kallódik, másik hányada megsemmisült.

Koncz Erika, az NKÖM helyettes államtitkára elmondta: a kéziratokat eladó műgyűjtő kifejezett kérése volt, hogy a nevét ne hozzák nyilvánosságra. A tárca csaknem tíz éven át alkudozott a vásárlás ügyében. Az egyedi dokumentumok értékét a szakértők 60-70 millió forintra becsülték, a névtelenségbe burkolózó gyűjtő az egy összegben történő fizetés fejében tett engedményt. Annyit lehet tudni, hogy a kéziratok Budapestről származnak, a magángyűjtő nem a költő hozzátartozója, személyesen nem is ismerte.