Harmadszorra tért vissza a Krétakör Színház a külföldi karrierjét a kezdetektől felkaroló MC 93 Bobigny nevű kulturális központ Le Standard idéal (Az ideális norma) nevű, egy hónapig tartó fesztiváljára, ahol a párizsi közönség január 20. és 29. között kilencszer láthatja Schilling Árpád rendezésében a társulat Siráj című előadását.

A péntek esti premier közönségsikere utána a Le Monde kritikusa az előadás kísérleti jellege mellett annak gondolati mélységét hangsúlyozta írásában.

Brigitte Salino szerint a szándékosan helyesírási hibával írt darabcím (Siráj) jól tükrözi, hogy egy sajátos Sirály-variációt láthat a közönség, amely ugyanakkor a Csehov által a darabban megfogalmazott egyik legfontosabb problémát járja körül. Ez pedig a reális és az irreális vágyak közti kiengesztelhetetlenség, a múlt és jövő közti őrlődés, amely a Sirály valamennyi hősét foglalkoztatja. A valószínűtlennek tűnő megbékélés keresésének folyamatát viszi végig rendezésében Schilling, megmutatva, hogy a szereplők mindenekelőtt hús-vér emberek. "A színészek kettős játékot űznek: Csehovot játszó Csehovot játszanak" - írta a kritikus.

Schilling megmutatja az elemző szerint, hogy a Sirály társulata ma olyan emberekből állna, akik azért figyelik meg önmagukat a másikban, hogy a saját magukról megfogalmazott kérdésekre kapjanak válaszokat. Ezeket a hősöket ilyen tisztán és mesterkéltség nélkül látva, eltűnik az előadásból az, amiért Csehovot sokan minden írónál jobban szeretik, s vágyat éreznek együtt élni darabjai szereplőivel. Ugyanakkor a szereplőkkel tartott távolság miatt szeretik sokan a Csehov-hősöket, amelyet Schilling rendezése megszüntet - mutat rá Salino.

A kritikus hozzáteszi, a távolság megszüntetésével Schilling megfosztja a nézőket a vigasztalódástól. "De ennek ellenére az előadás nem egy egyszerű kísérlet: minden színésznek személyisége, jelenléte és olyan meggyőző ereje van, hogy mégsem lehet tőlük megválni, s majdnem sajnáljuk, hogy el kell hagynunk őket" - zárja kritikáját a Le Monde.