A szovjetek 1940-ben lengyel tiszteket végeztek ki a Szmolenszk melletti Katynban (oroszul Katiny), s ezt később megpróbálták a Szovjetuniót lerohanó németek nyakába varrni. Wajda édesapja is az áldozatok között volt.

Minderről maga a mester számolt be szerdán az 56. berlini filmfesztiválon, a Berlinálén, ahol életműdíjat, tiszteletbeli Arany Medvét vehetett át.

"A film azonban nemcsak a bűncselekményről szól, hanem a hazugságról is" - mondta Wajda, nyilván arra utalva, hogy a tömeggyilkosság tagadásának szovjet részről csak Mihail Gorbacsov vetett véget 1990-ben.

Wajda március 6-án lesz 80 éves, s Berlinben megindító szavakkal tekintett vissza életére. "A filmek nem képesek megváltoztatni a világot, de rossz lenne, ha nekünk művészeknek semmi mondanivalónk nem lenne, s nem találnánk visszhangra. A művészeti alkotások sohasem a politika pótlékai. Felrázhatjuk azonban a lelkiismeretet, megérinthetjük a szíveket, s ily módon hosszú távon hatást gyakorolhatunk a politikára és a politikusokra. Hosszú életem végén azt mondhatom, hogy nem fecséreltem el az életet. Olyan filmeket csináltam, mint a Hamu és gyémánt, a Csatorna, a Márványember, ezekkel a filmekkel befolyást gyakoroltam. A lengyel film betöltötte küldetését."

Wajda egy viszonylag kevéssé ismert filmjét választotta ki a berlini díjátadó ünnepségre: a Pilátus és a többieket, amely 1972-ben készült A Mester és Margarita című Bulgakov-regény motívumait felhasználva.