Peter Smith, a bíró csütörtökön lényegében megerősítette, hogy a 71 oldalas verdikt szövegében rejtjelezett szöveget bújtatott el. "Az ítéletet nem kommentálhatom, de nem látom okát annak, hogy ítélethozatalkor ne lehessen szórakozni is" - mondta a taláros férfiú.

Az április 7-én meghozott végzés szerint a Da Vinci-kód nem volt plágium. A két brit felperes azt állította, hogy a sikeríró az ő 20 évvel ezelőtt megjelent könyvük központi gondolatára építette regényét, nevezetesen arra a feltevésre, hogy Krisztus feleségül vette Mária Magdolnát, gyermekeik is születtek, akikkel a mai Franciaország területén telepedtek le, és utódaik talán még ma is élnek. A bíróság végzése szerint Dan Brown használta ugyan forrásként a másik könyvet saját regénye bizonyos részeinek megírásához, de közvetlenül és kiterjedten nem másolt abból.

A bíróság végzésének első hét bekezdésében dőlt betűkkel szedett szöveg a Smithy Code szavakat formálja, ami a bíró nevéből formált kódra történt utalásként értelmezhető. Az indokolás szövegének egészében további dőlt szedésű betűk találhatók, de első látásra nem derül ki jelentésük. "Nem tűnnek melléütésnek, ugye?" - kérdezte ironikusan az újságíróktól a bíró, hozzáfűzve, hogy majd akkor erősíti meg, miféle kódolt üzenetről van szó, amikor azt teljesen megfejtik, "ami nem lesz túl bonyolult". A bíróság szóvivője hivatalosan csak annyit mondott, hogy "az ítéletet egyáltalán nem befolyásolja, hogy a szövegben van néhány dőlt szedésű betű".

A Da Vinci-kód szövegét 44 nyelvre fordították le és amióta 2003-ban megjelent, már 40 millió példányban adták el, film is készül belőle. A regény kulcsa egy titkos kód, a "codex", csak annak segítségével lehet megtalálni a szent Grál rejtekét.