A propaganda működése, az erotikus álmok titka és Lucas háborúi: a HVG nagy nyári könyvajánlója 1. rész
Idén is összegyűjtöttük azokat a könyveket, amelyekkel szívesen eltöltenénk a nyarat.
A szélsőjobboldali kiadványokkal foglalkozó párizsi Grancher Kiadó gondozásában jelent meg Marine Le Pen A contre-flots (Az árral szemben) című kötete.
A francia szélsőjobboldal vezetője, Jean-Marie Le Pen a közelmúltban jelentette ki, hogy amióta lánya pártjának alelnöke, a média kevesebbet foglalkozik velük, mert egy "kedves FN" nem érdekli az embereket.
Tény, hogy az utóbbi időben külcsínt is váltó 38 éves ügyvéd végzettségű politikusnő mindent megtesz a legutóbbi elnökválasztás második fordulójában 17 százalékot elért Le Pen szerecsenmosdatásáért.
Apjával nyilvánosan soha nem került összetűzésbe, de az elnökválasztás után az európai alkotmányos szerződésről tavaly május 29-én tartott népszavazásig tiltakozásul nem jelent meg pártja hivatalos programjain.
A kötet eredetileg politikai vitairatnak készült, s a párt jövőre esedékes kongresszusa előtt jelent volna meg. Ehelyett a könyv végül egy olyan apját csodáló lány életrajza lett, akinek politikai megjegyzései kiváló alkalmat teremtenek arra, hogy Marine ezentúl televíziós show-műsorokban beszéljen családjának intimitásairól és saját politikai hitvallásáról. Le Pen apaként való bemutatásával Marine egyben humanizálja a szélsőjobboldali pártot és megmagyarázza apja kijelentéseit.
"Láttam rasszista embereket az életben, pontosan tudom, milyenek. Ha az a Le Pen, akivel a mindennapokban találkozom, rasszista lenne, 13-15 évesen azonnal felismertem volna" - írja Marine Le Pen, aki szerint az "adófizetők pénzén" az FN-ről karikatúrákat és "tiszta fantazmagóriákat" állítanak.
Apja 1987-ben tett kijelentéséről, amely szerint a "gázkamrák csupán egy részletkérdését jelentik a második világháborúnak" azt tartja: "A háború gyermekeként, apám relativizál. Hierarchiát állít fel a fejében az események és a tények között, amelynek esetleges megértése hosszabb kifejtést igényelne".
Marine Le Pen a francia világiasság híveként az alelnök kötetében támadást intéz a párton belüli klerikálisok ellen, és kiáll az abortusz mellett. Teszi mindezt Le Pen jóváhagyásával, aki állítólag olvasta a kéziratot, és semmi kivetnivalót nem talált benne.
