Bartis Ferenc 1936. július 4-én született a romániai Szárhegyen; újságíró-szerkesztő volt a Bukarestben megjelenő Falvak Népénél, a Marosvásárhely és Csíkszeredán kiadott Hargitánál és a marosvásárhelyi Új Életnél, Sütő András mellett. 
 
Tíz évet ült román börtönökben, 1984-ben megfosztották román állampolgárságától, azóta Budapesten élt, 1988 és 1989 között a Magyarok, 1990-től A Céh című folyóiratok főszerkesztője, a Ring munkatársa volt. 
 
Bartis Attila  író édespaja. Munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével és az '56-os Forradalom Hőse kitüntetéssel is elismerték. 
 
Főbb művei: Konok szeretet (1970), Kegyetlen szépség (1975), Fohászok és titkok föltámadás előtt (1996), Ellopták a világ lelkét (1998), Rovások az idő mestergerendáján (1998), Akarjatok élni szabadon (1999), Fekete tűzijáték (2003), A kényszerhelyzet művészete és a művészet kényszerhelyzete (1994), Az összmagyar eszme (2005).