Tévednek, akik szerint több évszázados hagyományuk van a matrjoskáknak, és még inkább tévúton járnak, akik úgy vélik, a fababák közvetlenül Oroszországból indultak világhódító útjukra. Az igazság - amint ez a nemrégiben tartott moszkvai matrjoskaünnepségeken is kiderült - az, hogy az első orosz matrjoska a 19. század végén egy készségfejlesztő játékokat gyártó moszkvai üzemben készült, a minta pedig egy Japánból származó, hét egymásba illeszthető bábuból álló, Fukuruma névre keresztelt játék volt. Az első, nyolc babából álló matrjoskát Vaszilij Zvezdocskin asztalos és Szergej Maljutyin festő készítette: az "ősmatrjoska" burka egy városi ruhába öltöztetett kislány, a legbelső figura pedig egy pelenkába csavart kisfiú volt.

Az akkortájt gyakorinak számító női névről, a Matrjonáról elkeresztelt matrjoskák fővárosa hamarosan a Moszkvától északra fekvő egyházi központ, Szergijev Poszad lett, ahol a jól képzett helyi asztalosok - az első időkben az odaköltözött Zvezdocskin irányításával - ezerszám készítették a hamarosan ország-, majd világszerte ismertté vált babákat. A matrjoskák exportja egyébként már a 20. század elején, az első világháború kitörése előtt megkezdődött.

A szovjethatalom első éveiben még virágzott ugyan a matrjoskakészítés, ám amint a moszkvai kormányzat meghirdette az iparosítást és a magántulajdon visszaszorítását, véget ért a rövid ideig tartó fénykor. A kis manufaktúrák többségét bezárták, míg a közben Zagorszkra keresztelt Szergijev Poszadban lévő legnagyobb üzemet államosították, és a helyén létrehozták az 1. számú játékgyárat. A szovjet évtizedekben tömegesen készültek a gépi matrjoskák, amelyek azonban a nyomába sem léptek az eredetinek. A régi mesterek egy része szinte illegális körülmények között folytatta a matrjoskák kézi festését, ám ezek sohasem kerültek kereskedelmi forgalomba, most pedig a gyűjtők legféltettebb kincsei közé tartoznak.

A matrjoskák újjászületését a nyolcvanas évek közepén kezdődött gorbacsovi enyhülés, majd a szocializmus összeomlása hozta meg. Ekkor támasztották fel tehetséges fiatal művészek a hagyományőrző öregek segítségével a kézművesipart. Igaz, az utóbbi években nem csak a Szergijev Poszad-i, illetve a többi hagyományos iskola kelt új életre: tömegesen jelentek meg a turistacsalogatónak szánt, ízlésesnek aligha nevezhető fababasorozatok. Miközben Moszkva híres belvárosi sétálóutcáján, az Arbaton roskadoznak az üzletek polcai a gyönyörű, kézzel festett matrjoskák alatt, a külföldiek többségének figyelmét az utcai árusok portékája ragadja meg. A sláger évek óta a Putyin-matrjoska: a jelenlegi elnök alól Jelcin, Gorbacsov, Sztálin és Lenin kerül elő. Jól fogynak a Harry Potter-sorozat vagy a Micimackó-rajzfilmek szereplőit megörökítő - talán már Kínában készült - matrjoskák is, míg az amerikaiak körében a helyi labdarúgás sztárjait mintázó fababák is népszerűek. Új iskolát teremtett a pár éve megjelent, fényképalapú matrjoska. Egy élelmes kereskedőnek eszébe jutott - és azóta rengetegen átvették tőle az ötletet -, hogy fotókról családi matrjoskákat is lehet készíteni: a külső héjra a szülők arcképe, a belsőkre pedig a gyerekeké kerül.

Sokak szerint félő, hogy ami nem sikerült a szovjet tervgazdaságnak, azt megvalósítja az orosz piacgazdaság: egyre kevesebb valódi matrjoska fogy, így előbb-utóbb csődbe juthatnak a minőséget kínáló kézművesek. Több moszkvai városvezető - a régi reflexektől is vezetve - most azzal próbálkozik, hogy egyszerűen kitiltja a belvárosi utcákról a szerinte ízléstelen matrjoskákat, és csak azoknak a kereskedőknek adnak működési engedélyt, akik (szintén a tiltók szerint) értékes darabokat árusítanak.

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA