"Pénteken, 13-án halt meg. Ez mindig is szerencsés nap volt számára, tehát így volt a legjobb" - nyilatkozta Paula Schjelderup, az énekesnő lánya. A Porgy és Bess című operát 1935-ben mutatták be, s a maga korában azon ritka művek közé tartozott, amely az afroamerikaiak életéből vette témáját. A zenemű később nagyon népszerű lett.

A Baltimore-ban született Brown már gyermekkorában tehetséges énekesnek bizonyult, ám a faji megkülönböztetés miatt nem vették fel szülővárosa zenei konzervatóriumába. 16 esztendősen az első fekete énekes lett, akit a New York-i Juilliard Zeneiskola befogadott növendékei közé, s itt később elnyerte a Margaret McGill-díjat is.

Másodévesként hallott Gershwin készülő operájáról, és bátorságát összeszedve személyesen kereste fel a zeneszerzőt, hogy szerepet kérjen tőle - mesélte egy 1984-ben adott interjújában. A fáma szerint Brown inspirálta Gershwint arra, hogy további dalokkal egészítse ki Bess szerepét, amelyet a szoprán hatszázszor adott elő.

Az énekesnő világszerte turnézott más szerepekkel is. Harmadik férjét, az olimpiai bronzérmes norvég síugró Thorleif Schjelderupot is egy utazása során ismerte meg. Vele költözött Oslóba 1948-ban, ahol haláláig otthonra talált, bár közben ez a házassága is válással végződött.

Egészségi okok miatt 1950-ben abba kellett hagynia énekesi karrierjét. A tanításban találta meg az örömét, többek között olyan tanítványi voltak, mint Liv Ullmann.

"Furcsa életem volt - félig fekete, félig fehér, félig kirekesztett, félig reflektorfényben álló. Sok dolgot, amit akartam, a bőröm színe miatt nem válthattam valóra a pályafutásom alatt" - emlékezett a New York Times-nak kilenc évvel ezelőtt adott interjújában.

A baltimore-i konzervatórium, amely egykor elutasította, 1998-ban a George Peabody Medállal tüntette ki rendkívüli zenei életművéért.