A propaganda működése, az erotikus álmok titka és Lucas háborúi: a HVG nagy nyári könyvajánlója 1. rész
Idén is összegyűjtöttük azokat a könyveket, amelyekkel szívesen eltöltenénk a nyarat.
A budapesti független társulat július 21-én debütált az erdélyi falusi környezetben játszódó, zenés darabbal, amelyet a nyilvános főpróbával együtt összesen nyolcszor adtak elő - mondta el az MTI-nek hazaérkezésük napján, kedden Pintér Béla. "Jól sikerült a bemutatkozásunk a Lincoln Center kétszáz fős kamaratermében, a Clark Studio Színházban; nagyon szépen működött az előadás" - idézte fel a társulat vezetője.
Mint a darabot szerzőként, rendezőként és színészként is jegyző művész megjegyezte, nyugat-európai vendégszerepléseik során a Parasztopera humora sokszor "nem élt annyira", mint Magyarországon vagy a közép-európai országokban. "Azt hittem, ha még nyugatabbra megyünk, ez még inkább így lesz, de az ellenkezője történt: a közönség annyira vette az előadás humorát, mintha itthon játszottunk volna" - számolt be a tapasztalatokról.
A Parasztopera Pintér Béla és Társulata legnépszerűbb darabja, az eddig többek között Bécsben, Párizsban, Cardiffban, Zágrábban, Belgrádban, Plzenben, Prágában, Ljubljanában, Torunban, Brüsszelben, Stuttgartban, Moszkvában és Hollandia öt városában játszott produkció a New York-i fellépések után a 235. előadásnál jár. "Valószínűleg a darabot a zenéje - amely a barokk és az erdélyi népi muzsika sajátos elegye - miatt is hívják ennyi helyre" - vélekedett a rendező.
A produkciót méltatta július 23-i számában Amerika egyik legnagyobb lapja, a The New York Times is: "az előadás profán operaparódia, amely a földszagú magyar népdalokat keveri a barokk zene szabályos manírjaival furcsa, de meglepően kielégítő hatást keltve". Noha a magyarul előadott darab angol nyelvű szövegét a New-York-i közönség monitorokon olvashatta, a napilap kritikusa a darab nyelvi humoráról is megemlékezett cikkében.
A Financial Times július 24-i száma szerint "a Parasztopera sosem hajlik szentimentalizmusba. A sáros és/vagy pattanásos arcú szereplők a ritualitás és a naturalizmus között ingadoznak. Tollászkodnak és pózolnak, pörögnek és forognak, összecsapják a térdüket és csizmájukat, hogy jelezzék nyugtalanságukat. Elmosódó időben és a térben patetikus meséket mondanak anélkül, hogy a közönség szimpátiájára számítanának. A történet katarzis nélkül ér véget" - fogalmazott a nemzetközi napilap cikkírója, kiemelve Pintér Béla, valamint Nagy-Abonyi Sarolta színészi játékát.
A budapesti társulat a július 7. és 26. között megrendezett Lincoln Center Festivalon olyan teátrumok mellett léphetett fel, mint a francia Théatre du Soleil, a szentpétervári Maly Drama Színház, a milánói Piccolo Teatro és a programsorozatot megnyitó, szintén budapesti Katona József Színház.
