Cseh Tamás 1943. január 22-én Budapesten született. Tizenhárom éves koráig a Fejér megyei Tordason élt, a középiskolát már a fővárosban végezte. A Budapesti Tanítóképző Főiskolán, az egri Tanárképző Főiskolán, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ezt követően, 1967-74-ig rajzot tanított egy budapesti általános iskolában.

Cseh Tamás 1970 körül kezdett dalokat írni, ebben társa Bereményi Géza író, filmrendező volt. Első lemezük 1974-ben jelent meg Levél nővéremnek címmel, ezt számos további album követte. Ezen az első albumon együtt dolgozott a jazz-szcénából érkezett, kitűnő zongorista-zeneszerzővel, Másik Jánossal, akivel sok év múlva készítettek újra közös lemezt (Levél nővéremnek II.).

A művész 1974-től a 25. Színházban, majd a Várszínházban, 1982 és 1998 között a Katona József Színházban adott önálló esteket, 1998-tól a Bárka Színházban lépett fel. Önálló estjei: A dal nélkül, Antoine és Désiré, Fehér babák takarodója, Frontátvonulás, Jóslat, Új dalok, Nyugati pályaudvar, Levél nővéremnek II., A telihold dalai. 2006-ban a Debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. Működése mindegyik színházi társulaton nyomot hagyott. Közreműködött, játszott számos filmben. Egy albumot 1988-ban - a Bereményivel közös alkotói munka szünetében - készített Csengey Dénes író dalszövegeivel, valamint többször dolgozott Novák János zeneszerzővel is. Önálló estjeivel, műsoraival rendszeresen járta az országot, több mint ezerkétszáz dal szerzője,  1993-ban Liszt Ferenc-díjat, 2001-ben Kossuth-díjat kapott.

Életműve, Bereményi Géza íróval közös munkássága az utóbbi évtizedek kiemelkedően fontos teljesítményei közé tartozik. Talán legemlékezetesebb időszakukban, a hetvenes-nyolcvanas években rajtuk kívül kevesen tudták annyira szuggesztíven és pontosan megragadni a kor hangulatát, leírni az értelmiség létállapotát. Dalaik számos előadót - köztük a nyolcvanas éveben indult hazai undeground-generáció tagjait is - inspiráltak saját művek létrehozására. Noha az alkotói lendület a rendszerváltást követő években megtört, a kilencvenes évek során ismét magára talált a Cseh-Bereményi páros, és közös munkásságuk a legutolsó pillanatig töretlen színvonalú maradt. Dalaik, műsoraik nagyszerű kordokumentumok, személyes és ezen keresztül olykor politikai állásfoglalások is voltak, amelyek hitelességéhez, igazságához nem fér kétség.

Cseh Tamást az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) saját halottjának tekinti. A művész temetéséről később intézkednek - közölte a tárca sajtóirodája szombaton az MTI-vel.

A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével is kitüntetett művésznek idén májusban jelent meg Dal nélkül címmel egyik 1973-as estjének felvétele a Hungaroton kiadónál. Az albumra az ismert dalok mellett korábban nem hallható szerzemények is felkerültek. Budapesten 1972 és 1977 között a 25. Színházban "futott" Cseh Tamás estje, amelyeken Bereményi Géza verseit tolmácsolta az Ad Libitum együttes kíséretében.

Cseh Tamás nagyon termékeny volt, sok dalt írt, amelyek mára közkinccsé váltak, ez pedig óriási dolog - fogalmazott Márta István zeneszerző, az Új Színház igazgatója barátjára, az elhunyt Cseh Tamásra emlékezve az MTI-nek szombaton.

"Egy zeneszerző nem kívánhat többet, minthogy a dalait dúdolják és ne csak dúdolják, hanem értsék is. Ahhoz pedig, hogy értsék, olyan versek és olyan dallamok kellettek, amik az emberek különféle gondolatait közvetítik" - mondta Márta István.

Véleménye szerint Cseh Tamás zenéje abban különbözött sok pályatársáétól, hogy "nagyon sikerült a Bereményi Gézával együtt egy olyan művészi kifejezésmódot találni, ami nagyon emberi és nagyon ösztönös volt, nem volt benne semmi csináltság. Természetesen nem mérhető bartóki, mozarti vagy beethoveni nagysággal a zenéje; az a néhány akkord néha többet, néha kevesebbet jelentett, mint nagy zeneszerzők életműve". Az Új dalok című lemezt Kapolcson, Márta István pajtájában készítették el, első erdélyi turnéját is ő szervezte 1990-ben. Cseh Tamás Kapolcson, a Művészetek Völgyében is rendszeres fellépő volt.

Gyertyagyújtás Bakonybélen

Néma gyászmenetet tartanak az elhunyt Cseh Tamás emlékére szombat este 20 órakor Bakonybélen a falu központjától a művész házáig - közölték a szervezők. Csaknem ötven éve kötődött a faluhoz, két éve pedig már állandó bakonybéli lakos volt, csak gyógykezelésekre járt fel Budapestre. Ismert, hogy Cseh Tamás 1961 óta szervezete a bakonybéli erdőkbe az indiántáborokat, mert - mint egykor mondta - úgy gondolták, hogy "ha elmennek az erdőkbe, a bakonyi rengetegbe, akkor kilépnek a hazug és ideológiai szörnyűségekkel terhelt akkori világból", s olyanok lesznek, mint az indiánok: tiszták, bátrak, egyenes jelleműek és önfeláldozóak.

A Veszprém megyei település áprilisban díszpolgári címet adományozott Cseh Tamásnak, aki az elismerés átvételekor azt mondta: "Bakonybéllel egy különösen szép barátság nőtt a lelkemben és hozzá én is hűséges voltam. Ez a falu vigyázott ránk, a Jóisten áldja meg Bakonybélt és minden lakosát!"

"Ötven év alatt összenőttünk a faluval" - mondta a díszpolgári oklevél átvételekor Cseh Tamás. Az ünnepségen a díszpolgárrá avatott művész egyik legjobb barátja, Eperjes Károly színművész ezt mondta: "Köszönöm, hogy vagy nekünk, s köszönöm azt a hihetetlen szabadságot, amit mindig árasztasz magadból".