A szakmai körökben "magyar Turner-díjként" is emlegetett díjat idén alapították, s összegében ez a legnagyobb, amelyet jelenleg Magyarországon kapni lehet. A díjazottat hat jelölt - Benczúr Emese, Csákány István, Kaszás Tamás, a Kis Varsó, Kokesch Ádám és Uglár Csaba - közül választotta ki a Műcsarnok igazgatója által felkért hattagú kuratórium, a jelölteket is állító Mélyi József műkritikus, Sasvári Edit, a Fővárosi Képtár és a Kiscelli Múzeum munkatársa, Készman József művészettörténész, a Műcsarnok kurátora, Lázár Eszter, a Képzőművészeti Egyetem munkatársa, Szoboszlai János művészettörténész, valamint Somlói Zsolt műgyűjtő.
    

A Kis Varsó 'Tulajdonság' című munkája a Modemben, Debrecenben © MODEM

A 40 alatti, de már legalább három éve pályán lévő fiatal kortárs magyar művészek közül kiválasztott hat jelölt régi és új munkáiból szeptember 2-án nyílt kiállítás a Műcsarnokban; a közönség a helyszínen és a díj honlapján szavazhatott kedvencére.
    
A Kis Varsó művészcsoportot - amelynek tagjai jelenleg külföldön tartózkodnak - Szoboszlai János művészettörténész ajánlotta a díjra. Indoklása szerint a művészek aktuális, átgondolt, felelősségteljes, szakmailag megalapozott munkássága a Magyarországon a rendszerváltás óta tartó komplex társadalmi és kultúrtörténeti folyamat lenyomata.
    
A tárlaton kiállították a Műcsarnokban egyszer már bemutatott Márvány utca című installációjukat, illetve azokat a fotókat is, amelyeken látni lehet, miként "egyesült" a világhírű egyiptomi műkincs, a Nefertiti három órára egy kortárs magyar szoborral. Az 50. Velencei Képzőművészeti Biennálén Magyarország ezzel képviseltette magát.
    

Benczúr Emese műve a Műcsarnok egyik korábbi kiállításán © Műcsarnok

Benczúr Emese Somlói Zsolt ajánlására került a jelöltek közé, a műgyűjtő indoklása szerint azért, mert a fiatal művész alkotásaiban a kortárs nemzetközi irányokkal szinkronban megjelenik a gender, vagyis a társadalmi nem témája. A művész egyéni hangvételének és izgalmas alkotói útjának köszönhetően munkássága kezdetétől a hazai élvonalba tartozik, munkái rangos nemzetközi közgyűjteményekbe is bekerültek. 
    
Benczúr Emese a Műcsarnokban még szerdáig látható tárlaton egy holland gyerekbiennálén már bemutatott, kifeszített huzalokon meghatározott elrendezés szerint elhelyezett plexikorongokból álló installációval képviseltette magát.
    
A kuratórium tagjai által júniusban nyilvánosságra hozott eredeti hat jelölt között ott volt Mécs Miklós Pál is, aki azonban visszalépett a jelöléstől. Helyette került be a kiválasztott fiatal művészek közé Uglár Csaba.
    
Mint az a kiállítás megnyitóján korábban elhangzott, az angliai Turner-díj ihlette magyar elismerés finanszírozását három évre vállalta az Aviva Életbiztosító, amely azonban hosszú távra gondolkodik a díjban, amellyel a kortárs magyar képzőművészet ismertségét szeretné növelni.

Magyarország egyik legjelentősebb vállalati művészeti gyűjteményének létrehozásába kezdett a K&H Bank. Klasszikus művekre alapuló vállalati gyűjteményét tavaly elárverezte, s a hírek akkor arról szóltak, helyettük kortárs műveket vásárol majd a pénzintézet.

Az akvizíciók első köre lezárult, amelynek eredményeképpen a kollekció első néhány darabját illetve a kortársművészeti programok folytatását Marko Voljc, a K&H Bank elnöke és Petrányi Zsolt, a Műcsarnok igazgatója sajtótájékoztatón mutatja be kedden.

A magyar bankok és pénzintézetek között trenddé vált a gyűjteményépítés és a vele összefüggő művészettámogatás. Efféle tevékenységet folytat például a Raiffeisen és az Erste is; ez utóbbi öt országot átfogó, koherens művészeti programot is társít mellé (Tranzit). A hvg.hu a Műértő című lap főszerkesztőjét, Andrási Gábort arról kérdezte, megmarad-e ez a tendencia a válság időszakában is.

"Ebbe nem látunk bele. Ami a mecenatúrát, szponzorációt illeti, annyi látszik csak, hogy a nagy cégek a jelentős médiafigyelmet kapó események támogatását nem hagyták abba. A háttérben azonban leépítették a kisebb támogatásokat, vagy a rétegközönséget megcélzó események szponzorálását" - mondja a kortárs művészeti szakember.

A gyűjteményépítés azonban pusztán a válság miatt nem áll le Andrási szerint. "A gyűjtés mindig értékképző. Nincs egységes modell, ahogyan a nagy cégek a gyűjteményeiket építik, mindenki más stratégiát követ. Általában akkor kap nyilvánosságot a vállalati gyűjtés, ha a cég beszámol az új vásárlásairól, vagy kiad egy díjat. Van, ahol a vásárlási stratégiát hitelesítő szakemberek neve nyilvános, és van, ahol nem. Ami a trendeket illeti: a dilettáns, esetleges gyűjteményépítés felől idehaza is a professzionális stratégiák felé mozdultak el a cégek. Szakmaibbá vált ez a tevékenység. Ott pedig, ahol intézményesül is, már azokat a módszereket és szervezeti struktúrákat követi, mint amelyeket a művészeti intézmények szoktak."