A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Az egyetem 2006 óta adományozott Moholy-Nagy-díjával azokat ismerik el, akik tevékenységükkel kimagasló módon, közvetlenül vagy közvetve hozzájárultak az oktatási intézmény céljainak eléréséhez.
A díjat odaítélő kuratórium indoklásában Hannes Böhringer filozófiai munkáit méltatta, amelyekben „példaszerűen fonódik össze az elmélet és a gyakorlat”. A kuratórium Böhringer írásait kreatívnak és inspirálónak nevezte minden alkotó ember számára, amelyek "hidat képeznek művészeti alkotás és annak értelmezése között".
Tillman József, Hannes Böhringer fordítója és az egyetem Elméleti Intézetének igazgatója laudációjában Moholy-Nagy és díjazott nézőpontjainak hasonlóságára hívta fel a figyelmet, valamint méltatta a szerző stílusát, nyelvét. Arra is emlékeztetett, hogy „nincs kitüntetett nézőpont”, csak a „nézőpontok sokasága kínálja a világ megismerésének lehetőségét”.
Hannes Böhringer, aki személyesen vette át a díjat csütörtök este Budapesten, példaképének nevezte Moholy-Nagy Lászlót. „Szívesen lettem volna olyan sokoldalú, mint Moholy-Nagy”.
Megemlítette azt is, hogy véletlen egybeesésként ebben a szemeszterben épp Moholy-Naggyal és Rodcsenkóval akart foglalkozni. „Azzal a kérdéssel, hogy feloldódik-e a művészet a designban és az építészetben, vagy átfolyik ezekbe és így őrzi meg a szabadságát” – mondta a művészetfilozófus.
„Azon fáradozom, hogy egyszerre legyek modern és hagyománytudatos, hogy egyiket éppoly kevéssé hanyagoljam, mint a másikat. Abban, hogy ne áruljam el a modern örökséget, Moholy-Nagy segít nekem” – tette hozzá Hannes Böhringer.
