A Csajkovszkij-operák közül elsőnek 1881-ben az Anyegint mutatták be Moszkvában, majd három évvel később a Mazeppát, végül 1890-ben Szentpétervárott volt a Pikk Dáma ősbemutatója.

Az Anyegint minden nagyobb operaház azóta is a műsorán tartja, és a Pikk Dáma is mind gyakrabban hallható, a Mazeppát ugyanakkor csak ritkán veszik elő. Stein – írja tudósításában az osztrák Die Presse című napilap – három egymást követő évben már bemutatta ezeket az operákat a rangos lyoni dalszínházban, most viszont mindhármat egymást követően több estén át tekinthetik meg a Csajkovszkij operáit kedvelők. (Lyonban egyébként John Eliot Gardiner és Kent Nagano után 2000 és 2003 között Fischer Iván volt a zenei igazgató, jelenleg pedig a japán Kazushi Ono tölti be ezt a tisztet.)

A Csajkovszkij-darabok jellegzetes szláv tónusát ragyogóan tolmácsolja az eufórikusan muzsikáló zenekar Kirill Petrenko 38 esztendős omszki születésű orosz dirigens vezényletével. Festőiek a színpadképek, és végig rendkívül érzékeny fényeffektusok szövik át Stein rendezését. Közös jellegzetesség például, hogy a mindhárom operában egyaránt bekövetkező katasztrófák előtt vezérmotívumként egyformán havazni kezd. A rendező remek ötlete az is, hogy a Pikk Dáma második felvonásában a grófnő színrelépésekor hirtelen minden a kártya színeivé, pirossá és feketévé változik, és említést érdemlő, hogy a hölgyet éppen tizenhárom szolga kíséri (amennyi a kártyák száma).

A túlnyomórészt orosz énekesekből álló magas színvonalat képviselő szereplőgárdából kiemelkedik a Mazeppa Kocsubejeként Anatolij Kocserga basszista, illetve Olga Gurjakova szoprán (Marija és Liza), de fenomenális az ukrán Olga Mykytenko is Tatjana szerepében. Ezt a produkciót okvetlenül mielőbb be kellene mutatni Bécsben is – lelkendezik cikkében az osztrák recenzens.