Idén lenne 82 éves Andy Warhol amerikai képzőművész, a pop-art mozgalom talán legismertebb alakja. Ki ne látta volna Marilyn Monroe-ról vagy Elvis Presley-ről készült rikító lenyomatait? Reklámgrafikusi és tévés munkássága szintén említésre méltó, noha alakja és ténykedése megosztotta és a mai napig megosztja a közvéleményt.
Andy Warhol 1928. augusztus 6-án, Pittsburgh-ben született Andrew Warhola néven. Szülei egy szlovák faluból vándoroltak ki Amerikába, ám kitelepülésük nem volt zökkenőmentes: Warhol édesapja kétszer is emigrált, másodszor 1912-ben (immár nős emberként), amikor megkapta behívóját az osztrák-magyar hadseregbe. Andy 1945-ben fejezte be a középiskolát, négy évvel később pedig végzett a Carnegie Institute of Technology festészet és formatervező szakán. Ezután New Yorkba költözött és előbb reklámgrafikusként, majd képzőművészként futott be. Noha 23 éve halott - 1987. február 22-én egy epehólyagműtétet követő infarktus elvitte -, művei a mai napig borsos áron kelnek el a neves aukciósházak árverésein.
Legutóbb, június 30-án a londoni Christie’s igazi különlegességen adott túl: a Liz Taylor színésznőről készült 13 darabból álló portrésorozat egyik képét, az 1963-ban készült Ezüst Lizt (Silver Liz) bocsátotta árverésre. Az alkotás különlegessége, hogy Taylor szeme ibolyaszínű (a sorozatból összesen kettő ilyen.) Noha a ház előzőleg 8 millió fontos bevételben bízott, a 6,7 millió fontos (2,3 milliárd forintos) leütési ár még így is tekintélyesnek mondható. Igaz, három éve Hugh Grant sokkal jobban járt, amikor a sorozat másik darabját 11,4 millió fontért (közel 4 milliárd forintért) adta el.
Miután lediplomázott, Warhol New Yorkba költözött. Reklámgrafikusi pályája egyre feljebb ívelt, ám első önálló kiállítása 1952-ben semmilyen szakmai visszhangot nem váltott ki. Ezt követően divatgrafikusként dolgozott, könyveket illusztrált és további reklámplakátokat rajzolt. Többek között az ő nevéhez fűződik az I. Miller cipők reklámkampányának képi világa, a New York Times hasábjain. Munkásságát a szakma is elismerte, megkapta az Art Directors Club díját. A Campbell’s paradicsomlét és leveskonzervet, valamint a Coca-Colát reklámozó plakátjai talán a legismertebbek ebből a korszakából.
Warhol világéletében csapongott: a grafika, a festészet és a vizuális média bűvös hármasából az 1960-as évek közepén a filmkészítés kötötte le igazán, ám Bikeboy (Biciklis fiú) és I, a man (Én, egy férfi) című filmje nem hozta meg a várt áttörést. Élete a hatvanas évek végén furcsa fordulatot vett: 1968. június 3-án műtermében egy harcos feminista, Valeria Solanas háromszor rálőtt. Életét megmentették, de sokáig lábadozott, a sokkot pedig nehezen heverte ki.
„Az emberek gyakran mondják, hogy a filmvásznon látott jelenetek nem életszerűek, de gyakran éppen az történik az életben, amit a vásznon látunk. Amikor lelőttek, úgy éreztem magam, mintha egy filmet néznék a tévében” - nyilatkozta az esetet követően Warhol. Valahogy mégis túltette magát a történteken,1969 őszétől Andy Warhol's Interview címmel filmes magazint indított a tévében, 1979-től pedig saját kábeltévéműsora indult Andy Warhol’s TV címmel. Ez utóbbi két évet élt meg. Warhol 1987. február 22-én halt meg New Yorkban, szívrohamban. A kórház szóvivője szerint - mint az a korabeli híradásokból kiderül - állapota stabil volt a műtétet követően, halála váratlanul következett be.
Warhol legismertebb alkotásai közé tartozik a Marilyn Monroe-ról, Elvis Presleyről, Jackie Kennedyről és Mao Ce-tungról készült szitanyomat-sorozat. A technikát reklámgrafikáinál is bevetette - 100 konzerv című képén például konzervleveseket vetített egymás alá, igaz ez a festmény olajjal készült -, mégis a popsztárokról és filmszínészekről készített portrék vésték be a köztudatba ezt a műfajt.
Marilyn Monroe 1962. augusztus 4-én elkövetett öngyilkossága „ihlette meg” Warholt, ekkor készült Marilyn-diptichon című alkotása, melyen a pop-art esszenciája - rikító színek, a tömegtermelés, tömegkultúra egysíkúságát, jellegtelenségét egyszerű, letisztult vonalakkal, abszurd módon ismétlődő elemek - hiteles, egyszersmind elnagyolt képet ad a maga korában hihetetlenül népszerű Monroe-ról.
Az első Monroe-szitanyomatokat (szintetikus festékkel kerültek a vászonra), a Négy Marilynt, a Marilyn Monroe ajkát, a Meglőtt kék Marilyn-t később egy tíz portéból álló sorozattal „fejelte meg” Warhol. Elvis Presley-ről is több sorozat készült (Tripla Elvis, Elvis Vörösben), és nem maradhatott ki a sorból Mao Ce-tung sem, akiről a művész rögtön kétezer képet készített (ha már nézegetni kell, legyen mit nézni). Marlon Brandót, de még az 1963-ban férjét gyászoló Jackie Kennedyt is megörökítette ezzel a technikával, sőt a Mona Lisa is sokadmagával „mosolyog” a vászonról Warhol átdolgozása után.
„Ha mindent tudni akarnak Andy Warholról, vessenek egy pillantást a képeimre, a filmjeimre és rám - itt vagyok. Nincs emögött semmi” - nyilatkozta Warhol 1967-ben. „Warhol szerint munkásságának a lényege, hogy nem aggódik semmiért” - írta a The Washington Post szerzője, Richard Pearson Warhol halálának másnapján.
A gyülekezés joga arról szól, hogy egy véleménycsoport megmutatja magát köztéren a köznek: „Itt vagyunk, ezt gondoljuk, ilyenek vagyunk, ezt akarjuk!” Aki ezt nem teheti meg, az az önkifejezés, a közéletben való részvétel alapvető jogától van megfosztva.
A minisztérium sem tagadta, hogy nagykövetségeknek is levelet írt a Pride betiltásáról.
A SpaceX egy dinamikus felületen közvetíti, merre jár a Dragon űrhajó.
A párt fővárosi frakciója hajlandó részt venni a hétfői közgyűlésen, de kérnek is cserébe.
