Minden idők egyik legsikeresebb magyar filmjét, az 1968-ban forgatott, több ezres statisztériát mozgató, monumentális Egri csillagokat milliók látták, nem véletlen, hogy annyi városi legenda is kötődik Várkonyi Zoltán alkotásához. A leghíresebb talán a karórás janicsár története – de mint utólag kiderült, csak egy forgatáson készült fotón látható az a bizonyos óra. A bakikeresők kondenzcsíkot, buszt, katonai surranókat, vonatot, ablakban felejtett szódásüveget és villanyoszlopot is látni véltek a film egyes jeleneteiben, de ez is inkább a film kultuszstátuszát mutatja, hiszen ennél terjedelmesebb hibalistája talán csak a Star Wars-nak van. Aki persze kockáról kockára nézi a filmet, az megérdemli. Más a helyzet a restaurátorokkal, akik az Egri csillagokat felújították. Az ő munkájuk heroikus volt, átnéztek minden négyzetmillimétert, ennek köszönhetően a színek elevenebbek, mint a film eredeti bemutatóján, a piros palástok olyan harsányak, mint pipacsok a búzamezőn.

Íme, egy részlet az eredeti filmből.

Persze, a legfontosabb kérdés, hogy 2010-ben „működik-e” a 42 éves film. Nos, még mindig komoly az élvezeti értéke, annak ellenére, hogy kissé lassúnak tűnik: sok a zenés élőkép, a táncos jeleneteket lehetett volna rövidebbre vágni, de a kétrészes, monumentális film elbírja ezeket is. Várkonyi mozija Gárdonyi Géza romantikus, fordulatokban gazdag történelmi regényének filmes illusztrációja, a magyar filmművészet addigi legnagyobb erődemonstrációja, melyben több ezer kiskatonát vezényeltek – statisztálni – Pilisborosjenőre, ahol felépítették a középkori egri várat, mely a mai napig áll, sőt, a környékbeliek népszerű kirándulóhelye. Várkonyi mozija megfelel a történelmi kalandfilmek sztenderdjeinek, ugyanakkor, mondjuk, a Jókai-adaptációkban kidolgozottabbak a jellemek, árnyaltabb a színészi játék. Mindezek ellenére sincs hiányérzetünk, mert minden hibája ellenére az Egri csillagok filmes meséje nagyon is húz, a néző az első percek után megadja magát a történetnek.

Az Egri csillagok igazi családi mozi, van benne csodafegyver, csodafegyverrel felérő talizmán, bajvívás, várostrom, ármány, szerelem, árulás, titkos alagút, és vannak jó dumák is, egy gyönygszem a sok közül: „Nem lövünk. Aki érkezett, az mondjon jó napot.” A hagyományos ismeretterjesztés sem hiányzik a filmváltozatból, még a könyvnyomtatás elterjedéséről is szó esik. Az Egri csillagok illusztratívabb, mint mondjuk a Zsurzs Éva-alkotások, Várkonyi nemcsak a várostromból alkot monumentális kompozíciót, de néprajzi hitelességgel tárja elénk a kor táncait, tárgyi kultúráját.

Nem ejtettünk még szót a parádés szereposztásról; ne feledjük, olyan filmről van szó, melynek nemcsak főszereplői (Sinkovits Imre, Venczel Vera, Bárdy György, Kovács István stb.) nyújtottak felejthetetlen alakítást, de a mellékszereplők (Gobbi Hilda, Bessenyei Ferenc, Ruttkai Éva, Pécsi Ildikó, Koncz Gábor, Bujtor István) is színészlegendák.

A nemrég megjelent DVD-nek vannak extrái is. Figyelemre méltóak a híradórészletek az 1968-as forgatásról, és láthatunk egy werkfilmet is. El tudtunk volna képzelni a még élő szereplőkkel készült visszaemlékezést is, a színészek bizonyára tudnának mesélni néhány érdekes sztorit, de találhattak volna olyan megszólaló kiskatonákat is, akik bizonyára évtizedek óta anekdotáznak falujukban arról, hogy a katonai szolgálatuk idején janicsárok voltak, és míg a társaik a körletet takarították, addig ők – mellesleg – megtámadták az egri várat.

P. Z.