Négy szűk esztendő, három-négyszázezer néző átmeneti elveszítése után – amelyben a mélypontot 2007 jelentette – tavaly ismét 4,5 millió közelébe emelkedett a színházlátogatások száma. Valamelyest szépít az adatokon, hogy a hivatalos statisztika az utóbbi években fokozatosan egészült ki a kőszínházak – állandó épülettel, hivatásos társulattal rendelkező teátrumok – mellett működő úgynevezett független vagy alternatív társulatokkal. A fő trend, a színházba járók számának emelkedése azonban egyértelmű.

Sajátos értelmezési lehetőséget ad a legfrissebb statisztikának, hogy – a 2005-ös kiugrást megelőzően – utoljára a rendszerváltás táján, a kilencvenes évek elején jelentek meg annyian Thália szentélyeiben, mint a múlt évben. Adódik tehát a párhuzam: ahogy húsz éve, az alapvető politikai változások idején, a gazdasági nehézségek jelenlegi időszakában is sokan érzik úgy, hogy a színház valamifajta választ tud adni napi problémáikra. Ha másként nem, azzal, hogy szórakoztat. A teátrumoknak ezt a missziós szerepét jelzi, hogy a nézőszám úgy emelkedett, hogy közben a kultúrafogyasztás egyéb területein – könyvkiadás, múzeumlátogatás, mozi – folytatódott a lemorzsolódás.

Az összeállítás a HVG Társadalom rovatában található.