A designhéten sok a gyerekprogram, ami üdvözlendő, bár valamilyen rejtélyes okból a gyerekek és a design kapcsolatát egyelőre kevesen tudják másképp elképzelni, mint műanyaghulladékok ötletes feldolgozásáról szóló foglakozásként. Az Enter Team bútortervezői legalább fahulladékot adtak a látogatók kezébe, és talán az anyag tette, talán a beavatkozás jellege, de gyerek és felnőtt egyöntetű lelkesedéssel csiszolta a fakavicsot a bemutatóteremmé alakított műhelyben. Nem hulladékanyagra szervezte meg grafikai workshopját a Printa stúdió sem, és Első robotom címmel tartott foglalkozásával ugyancsak hulladékmentes gyerekfoglalkozást kínált az MMKM Elektrotechnikai Múzeuma, ahol működő robotot állíthattak össze azok a gyerekek is, akiknek még negyvenéves korukra sem teljesült be ez a vágyuk.

Tárgyas ragozás a Néprajzi Múzeumban

Műértő

A Néprajzi Múzeum Tárgyas ragozás című projektje valószínűleg csalódást okozott a legtöbb látogatónak. Aki nagyobb szabású kiállítást várt, annak bosszantó időtöltés lehetett a hét kis eldugott tematikus sarok felkutatása az épületben. Pedig ebben a programban volt valami nagyon fontos: az iránymutatás. Nem csupán a múzeumi léptékben kis tétel igényes megfogalmazása, hanem az, hogy a designt lehet ilyen összefüggésekben láttatni: a bőrnyereg és a műanyag gyerekmotor valóban rokonok. Talán nem volt nagy ez a tárlat, viszont nagyon jó lenne belőle sok kicsi, szerte az országban.

Az Ízlések és pofonok című előadás messze jobb volt annál, hogy Réz András 12 embernek tartsa meg, de hát így alakult, és a profi ilyenkor is a maximumot nyújtja. Réz András sohasem unalmas, régi közhelyekről is mindig tud valami újat mondani. Ha mást nem, akkor legalább egy új és izgalmas közhelyet, és mindig van legalább egy mondata, amiért érdemes végigülni az előadását. Most a hagyományos kézművességből kiinduló török csúcsdesign példájára utalva azzal ütött szöget a hallgatóság fejébe, hogy mi lenne, ha egyszer a magyarok is azzal kezdenék, hogy olyat terveznek, amit meg is lehet valósítani. Ehhez jött bónuszként az a megjegyzése, hogy a design fogalmának tisztázása már gyerekkorban azért létkérdés a mai társadalmak számára, mert ez fogyasztóvédelem.

A Design az élhető jövőért című kiállítás a környezettudatos magatartásra hívta föl a figyelmet. A főleg képen bemutatott külföldi példák között azért feltűnt egy-egy magyar opus is - az esetek többségében legalább tárgyi valójában. Így Némethy Nerella víztisztító zuhanyrózsája, Komjáthy Miklós turbinája és Nyilas Kálmán szélgenerátora - sajnálattal konstatálhattuk, hogy még mindig abban a makettállapotban, amiben 2008-ban hagytuk ott a Formatervezési Nívódíj-kiállításon. Ott voltak a Shell Eco-marathon versenye magyar részvevőinek járművei, amelyek megvalósították a városi ember álmát: autózni - szinte ingyen. Az egy liter benzinnel megtehető legnagyobb távolság jelenleg 4896 kilométer.

A Medence csoport táskadivat-bemutatója

Műértő

A designhét egyik gyerekbetegségtől végképp megszabadult: nem törekszik arra, hogy a hazai design köré szervezze az eseménysorozatot. A rendezvény célja a design aktuális fogalmának bevitele a köztudatba. A szó ugyanis jelentésváltozáson ment át: jó ideje feledésbe merült az egyik legtöbbet hangoztatott célkitűzése, hogy nagy tömegeknek olcsó minőségi árut adjon. A design ma csöppet sem demokratikus, a designhét viszont az. Németh Anikó érzékien finom, extravagáns divatbemutatóján ott tapsolhat, aki egyébként inkább a Medence csoport táskadivat-bemutatóján érzi magát otthon, ahol Bakáts Tibor konferálja föl a táskákat, a szerint állítva föl a rangsort, hogy melyik bírja jobban, ha lehányják a buszon. A nyitott műhelyek programsorozatának keretén belül bárki beléphetett működő designműhelyek ajtaján, és a designtúrákon bárki - aki időben jelentkezett -, bejuthatott egy Kozma Lajos által tervezett, eredeti állapotában fennmaradt Kígyó utcai lakásba, élvezhette Somlai Tibor idegenvezetését, ami szakmabelieknek is ritka csemege.

Az idei kommunikáció finoman elfordult a tárgyaktól. A hazai ipar, a kommunikáció, az oktatás évtizedek óta kerülgeti a designban fogant magyar tárgy fogalmát - amelyet csak egészen ritkán sikerül becserkészni. A húsz éve Magyarországon működő IKEA kiállítása arra döbbentett rá, hogy hazánkban a létező design fogalmát a mai napig, szavak nélkül - pusztán a létével, mindennapi árukínálatával - az IKEA fogalmazza meg a leghitelesebben és a legközérthetőbben: használható minőségi tárgy, amin árcédula lóg. A profitorientált multicég alighanem többet tett a design fogalmának megismertetéséért és népszerűsítéséért, mint az összes hazai oktatási, gazdasági és kulturális intézmény együtt. Mostani bemutatója nem volt nagy, sem különösebben extravagáns. Ha mindez nem kiállítási helyszínen áll, a legtöbb látogató méltán gondolhatta volna, hogy az üzlet egy kihelyezett árusítóhelyén jár. A világ számos helyén így áll össze egy designtárlat: a kurátorok elballagnak az üzletekbe, és megveszik a kiállítási darabokat.

A designhét üdvöskéi rendre a fiatal magyar tervezők, őket láthattuk most is a Designbörze című kiállításon a Gödör szociológiai, filozófiai és építészeti értelemben is nagyon tanulságos maradékterében. A magyar magánházépítés specifikuma az örök befejezetlenség - kívül a vakolásra, belül a padlóburkolatra nem jutott már pénz átadásig, beköltözés után meg már valahogy mindig van, ami fontosabb. A Terasz Galéria hangulata épp ilyen - stílusos, furcsán hangulatos és őszinte tér volt ez a magyar utánpótlásnak. Az ötlet, hogy keressünk gyártót, szponzort a mi fiatal tervezőiknek, remek lenne - ha nem fújnánk már kívülről a megnyitón most is elhangzott szólamokat. És őszintén: nem megkésett dolog kicsit egy ötéves diplomamunkának szponzort, gyártót keresni, ha azok eddig nem keresték meg a diplomamunkát?

A formatervezési díj kiállítása kimondottan jó volt - talán nem csak az installációnak köszönhetően. A tények a szokásosak - termékígéretek a fiataloktól, néhány valódi termék a kevés praktizáló nem annyira fiataltól. Az idén igazi sztárdesigner neve is szerepelt a díjazottak között: Ross Lovegrove a Velux cégnek tervezett egy fénycsatornát. Okkal kelthet aggodalmaskodó felhangokat Lovegrove jelentkezése a mezőnybe: mi lesz, ha tőkeerős világcégek jönnek letarolni a díjakat a napi kenyérgondokkal küzdő magyar cégek és tervezők elől? Ezekre az aggályokra alighanem az a válasz: bár már ott tartanánk… Ezek a tények emelik a díj nemzetközi rangját, és a sajtónyilvánosság reflektorfényéből jó eséllyel jut a magyar versenyzőkre is néhány erősebb fénysugár.

A Formatervezési Díj és Design Management Díj kiállítás új helyszíne, a Néprajzi Múzeum épülete frappáns választásnak bizonyult - az első emeleti terem pont akkora, amekkora ennek a kiállításnak kell, mintha csak rászabták volna a teret. A választásnak nincs köze ahhoz, hogy új arculatával tavaly a Néprajzi Múzeum nyerte el Design Management Díjat, ahhoz viszont van, hogy szemben áll a Parlament épülete. Bendzsel Miklós, a Szabadalmi Hivatal elnöke egyebek között azért is választotta ezt a helyszínt, mert szerinte reális elképzelés, hogy az ország házából a képviselőket át lehet csábítani egy tájékoztatóra, vagy akár egy kihelyezett ülésre. Elég sokat haladtunk azóta, hogy művészet címkével ellátva nyíltak meg Magyarországon a designnal kapcsolatos kiállítások. Az elmúlt években megértettük, hogy a design nem művészet, hanem elsősorban gazdasági tényező. Itt az idő felismerni, hogy politika is.

Tóta József