A televíziózás világnapját az ENSZ 1996. november 21-22-én tartott nemzetközi tévés konferenciája – World Television Forum – után kiáltották ki, mondván, szükség van arra, hogy globális gazdasági és szociális kérdésekről, kül- és egyes országok belpolitikai történéseiről, kulturális eseményeiről pontos képet kapjanak a világ polgárai. A televíziós szokások és igények azonban gyorsan változtak. Sokáig lehetne filozofálni a tévé pozitív és negatív hozadékairól – a tömegeket szórakoztató vetélkedőkről, a celebkultuszt népszerűsítő reality műsorokról, vége-hossza nincs reklámblokkokról –, ám tény, hogy egyre több időt töltünk a képernyő bűvöletében. 2009-ben naponta átlagosan 3 óra 12 percet tévéztek az emberek világszerte (három perccel többet, mint egy évvel korábban) – az Eurodata TV Worldwide felmérése szerint, amely 89 ország médiafogyasztóinak szokásait vizsgálta. Az észak-amerikaiak voltak az éllovasok: átlagosan 4 óra 40 percet ültek a varázsdoboz előtt naponta, míg a kínaiak „mindössze” 2 óra 38 percet szántak erre az életükből.

A trend a gyerekek körében sem alakul másképp. Európában Németországban a legjobb a helyzet – noha 2009 második feléhez képest 5 perccel nőtt a tévézéssel töltött idő –, a német gyerekek átlagosan 1 óra 33 percet tévéznek, míg ez az idő olasz pajtásaik esetében naponta 4 óra 44 perc. A spanyol gyerekek körében jelentősen – 13 perccel – megugrott a képernyő előtt töltött idő, noha naponta „csak” 2 óra 38 percet tévéznek–- derül ki a Kids TV Report 2010-es felméréséből, amely a legkisebbek médiafogyasztási szokásait vizsgálta Európa-szerte.

Végel Dániel

Ahogy a technika fejlődésével a műsorkínálat is bővült, úgy nőtt az igény a televíziómentes időszakokra, a tudatos fogyasztásra és a negatív hatások – többek között a társas kapcsolatok leépülése, az elkényelmesedéssel járó egészségügyi panaszok – elhízás, cukorbetegség – kiküszöbölésére. 1994-től rendezik meg a televíziómentes hetet (illetve heteket, áprilisban és szeptemberben), a TV-Turnoff Weeket, amelynek lényege, hogy eltávolítsa az embereket a képernyő elől. Az akcióra – amelyet világszerte megszerveznek – legközelebb 2011. április 25-től május 1-ig, illetve 2011. szeptember 25-től október 1-ig kerül sor. „A kisgyerekek nem akarnak tévézni. Szüleik sulykolják beléjük, hogy nézniük kell, mert unatkoznak. És a televízió arra neveli őket, hogy unatkozzanak” – érvel az antitévés hét mellett a brit White Dot szervezet, amely óvatosságra inti a szülőket. A tévémentes világ ötlete nem újkeletű, 1977-ben már Mary Winn is népszerűsítette The Plug-In Drug című könyvében.

Dobozból dobozba: az internet mindent visz?

Felmerül a kérdés, hogy meddig és mennyivel növekedhet még a tévé előtt eltöltött idő? Az internet térhódításával ugyanis veszített varázsából a 20. század egyik úttörő találmánya. (Különösen, hogy ma már akár iPhone-on is nyomon követhetők a televíziós műsorok.) Az internetezők körében a televízió már nem tölt be vezető szerepet – erősíti meg egy, a Canada.com számára készített felmérés, amelyet 2009 novembere és 2010 januárja között készítettek 23 ország 24 ezer netezőjének megkérdezésével. Az eredményekből kiderül, hogy Belgiumban a netezők 55 százaléka több időt tölt a számítógép, mint a tévé előtt, Kínában pedig a világhálót használók 89 százaléka tesz így. Magyarországon ez az arány 67 százalék (egy százalékkal alacsonyabb a világátlagnál). Az eredmények tükrében persze jogos a kérdés, jobb-e, ha időnket a monitor – egy másik képernyő – előtt töltjük. Arra az említett kutatás nem tér ki, hogy a netezők mivel múlatták idejüket a gép előtt: weblapokat böngésztek, filmet, esetleg digitális földi sugárzású tévéadásokat néztek.

Itthon – világviszonylatban – nem túl rózsás a helyzet: a magyarok átlagosan napi négy óránál is többet ülnek a tévé előtt – állítják a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársai, hozzátéve, hogy az átlagos magyar internetező napi 3,5 órát tölt a világhálón barangolva. Ugyanakkor – mint a témában készített tanulmányukban megfogalmazzák – a netezők kétharmada a világhálót részesíti előnyben, nem a tévét. Érdekes fejlemény, hogy a világnapra idén itthon egyetlen televízió sem készül, legalábbis külön műsorral nem, noha 2007-ben a Magyar Televízióban még három csatorna – RTL Klub, TV2, MTV – képernyős arcai emlékeztek a világnapra száz perces gálaműsor keretében.

A kezdetekről

Noha Paul Nipkow német mérnök és feltaláló már 1884-ben tisztában volt a képfelbontás elvével, az első „igazi tévéadásra” (két távoli város között) 1927-ben került sor, John Logie Bard skót feltaláló jóvoltából. Bard két évvel korábban alkotta meg készülékét, amely egy elektromechanikus letapogatású tárcsás kamerából és egy televíziós készülékből állt. Ezzel eleinte csak a közeli mozgóképeket tudta leképezni, később mozgó sziluetteket mutatott be, 1927-re azonban addig fejlesztgette találmányát, hogy London és Glasgow között létrejöhetett az első közvetítés. 1929-ben a brit közszolgálati műsorszolgáltató, a BBC (British Broadcasting Corporation) elindította első kísérleti adását Angliában. Színes televíziós képet először 1940 szeptemberében sugárzott az amerikai CBS társaság (Columbia Broadcasting System), mégpedig a magyar származású mérnök, Peter C. Goldmark – Goldmark Péter Károly – találmányának köszönhetően: az ő nevéhez fűződik a színes televíziószabvány kidolgozása.

Képben vagyunk

1953. január 23-án Magyarországon a Minisztertanács úgy döntött, hogy itthon is megindulhat a televíziózás. Az első kísérleti adás a Gyáli úti postakísérleti állomásról érkezett. Két évvel később a Magyar Rádióban megkezdte működését a Televíziós Osztály – itt készültek a műsorok –, ám ezek sugárzásáért a Magyar Posta felelt. A második próbaadásra a Szabadság hegyen került sor 1955-ben, a Magyar Posta Kísérleti Intézetének épületében. Az első, fogyasztóknak szánt készülék prototípusa – Orion AT-501 – még ebben az évben elkészült, 1956-tól pedig Budapesten kereskedelmi forgalomba is került. A technika rohamos fejlődését jelzi, hogy 1956-ban létrejött a két műsort sugárzó adóhálózati rendszer, a Magyar Rádió és Televízió adása azonban hivatalosan csak 1957. május elsején indult. Az első színes televízió-adóberendezést 1969-ben avatták fel a Szabadság téri stúdióban.

Televíziózási szokásaink

Két éve a háztartások 99 százalékában volt tévékészülék, 59 százaléknak kábeltévés vételi lehetősége is volt, félmillió háztartás pedig a műholdas előfizetési lehetőséggel is élt – derül ki Nemzeti Hírközlési Hatóság (ma Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság – NMHH) 2008-as tanulmányából, melyet az infokommunikációs és médiafogyasztási szokásokról készített. 2008-ban a lakosság fele hallott a digitális átállásról, a háztartások 30 százaléka (1,3 millió) ugyanakkor még az analóg földfelszíni vételi lehetőséggel élt.

A kérdésre, hogy melyik csatornáról mondanának le a legszívesebben – 3 ezer háztartás megkérdezésével – 60 százalék azt felelte, hogy utoljára az RTL Klubról, míg 48,3 százalék a TV2-ről, 32,1 százalék az M1-ről, 17,9 százalék a Duna TV-ről, 17,6 százalék pedig a Spektrumról mondana le (a megkérdettek több választ is megjelölhettek). A vásárlók ekkor 50-150 ezer forintot szántak egy új készülékre. (A tévévásárlásra költött összeget körülbelül 60-80 milliárd forintra becsülték 2008-2010 között.) A potenciális vevőknek mindössze 21 százaléka választana ma hagyományos képcsöves készüléket, 47 százalék LCD, 20 százalék pedig plazmatévét venne. 2010 augusztusában az NMHH közlése szerint – a 12 legnagyobb hazai műsorterjesztő adatai alapján – a 3,8 millió háztartásból már közel 1,3 millió választotta a digitális televíziózást.