Valcer helyett hozsánna

Haydn: A teremtés
január 1., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Ha a néhány fáradt külföldi, aki feltehetően csomagban kapta a koncertjegyet, inkább a fürdőkádat választotta, nem kárhoztatható. Haydn A teremtés című oratóriuma még csak negyedszer hangzott el a Művészetek Palotájában, újévi köszöntőképpen, nem új-, hanem koraszülött gyermek ez a sok évtizedes bécsi valcerparádéhoz képest. Ha egyszer az „illetékesek” úgy döntenek, ez az attrakció kedvező az országimázs szempontjából, márpedig az, és ama pénzzel, paripával és fegyverrel, ha nem is osztrák mércével mérve, de az ügy rangjához méltóan támogatják a Művészetek Palotáját, A teremtés biztosan versenyképes lehet.

Fischer Ádám

Lukas Beck

Az év első napján még szükségünk van az ünnepi áhítatra, Haydn oratóriuma fennköltsége mellett derűs és életigenlő, a kezdet, az alkotás reményteliségét sugározza, épp ezért remek választás a karmester, Fischer Ádám részéről. Ő az állandó tényező, az előadók mindig mások, olykor világsztárok, máskor, mint idén, odaadó fiatal énekesek és muzsikusok. Nem szívesen keverem ide a magyar EU-elnökségi szerepet, de tény, hogy az Európa Kórus és az Európai Kamarazenekar fellépése szimbolikus jelentőségű. Az énekkar hangzása szívvidámítóan üde. Az együttes tagjai az unió országaiból verbuválódtak, munkájukban jelentős szerepe volt a betanító karmesternek, Strausz Kálmánnak. A zenekar tagjai tizenöt országot képviselnek, múltjuk megalapozottabb, mint a kórusé. Budapesten is már negyedszer muzsikált a Haitink, Holliger, Norrington, Abbado, Harnoncourt és Schiff András keze alatt iskolázódott együttes, amely összecsiszoltan működött együtt a dirigenssel, felvéve az érzelmileg és kifejezésben magas fordulatot, amit az est „motorja”, Fischer Ádám diktált.

A szólisták közül Michael Nagy bariton ugyancsak jó iskolákkal büszkélkedhet, otthon van az oratórium stílusban, hiszen Philippe Herreweghe és Helmuth Rilling vezényletével több ilyen előadásban szerepelt. A speciális oratóriuméneklési mód a legszebben Lothar Odinius tenor szólóiban mutatkozott meg. A volumen és a formálás egyaránt gyakorlott és figyelmes pódiumművészre vall, aki az információk szerint dús operaszínpadi repertoárral is büszkélkedhet. 

Az est legproblematikusabb szereplője Szabóki Tünde volt, nemcsak, és nem elsősorban az egy-két szeplős megszólalásáért, hanem a magatartása miatt. Talán Christiane Oelze lehetett, aki néhány hónappal ezelőtt a pódiumon mutatott puritán, de összpontosítást sugárzó elegáns viselkedése okán nyerte el a szakma és a közönség elragadtatását. A szólistának ugyanis nem kell eljátszania a verssorok tartalmát, biztatóan kikacsintania a koncertmesterre – nem az ő dolga. A kedélyállapotát – ha őszinte, ha mesterkélt – illő a folyosón hagynia. Visszatérve A teremtés hagyományépítő funkciójára: gondolják el, azok a gyerekek, akik 2008-ban a délutáni úgynevezett „gyerek-Teremtésen” mondjuk, tízévesen találkoztak Haydn csodálatos művével és Fischer Ádám magával ragadó magyarázatával, ma már kamaszok, egy-két év múlva pedig önálló ízlésű fiatal emberekké serdülnek. Ők döntik el, kontinenshírűvé válik-e a budapesti újévi koncert. Remélem, bölcsek lesznek.

Albert Mária
Gramofon