hvg.hu: A január 15-ei diszkótragédia óta számtalan bőrt lehúztak a budapesti éjszakai élet fertőjéről és a „mai fiatalok” eszement bulizási szokásairól. Valóban ilyen elveszett lenne ez a generáció?

Infragandhi: Én nem fogalmaznék ilyen szigorúan. Nem hiszem, hogy a mai tinik rosszabbak lennének az elődeiknél. Minden új tizenéves generáció azzal a misszióval áll a barikádra, hogy leromboljon minden értéket, amit apáik hoztak létre. Ez volt a hippiknél, és az én időmben is. A fiatalokban rengeteg frusztráció munkálkodik. Nem gondolom, hogy elvetemültebbek volnának azok, akik a kilencvenes években születtek. Kétségkívül sokkal komplikáltabb a helyzet a közösségi oldalak, az internet léte miatt, amely által ez a közösség könnyen összefogható, mozgósítható és befolyásolható. Valamiféle uniformizálódás valóban megfigyelhető, de a tendencia számomra nem tűnik tragikusnak.

hvg.hu: A közösségi oldalakat nem igazán lehet felelősségre vonni, ez ugyanúgy tévútra vinne minket, mint a "mai fiatalok" fölötti ítélkezés. Te lassan két évtizede találkozol az újabb generációkkal, mit mondanál azoknak a felnőtteknek róluk, akik mára elfelejtették, hogy annak idején ők szívesen kirúgtak a hámból.

Infragandhi: Nem vagyok szociológus, pszichiáter, társadalomtudós, sőt, még gyerekem sincs, így nem tudom tökéletesen átérezni az aggodalmaikat. Eleve nehéz megmondani, mit hoz a jövő. Ki gondolta volna 10 évvel ezelőtt, hogy mára a Facebook ekkora erővel fog bírni. Húsz éve még a web is elképzelhetetlen volt. Akkoriban sci-fikben olvastam olyan víziókról, démoni jövőképekről, hogy lesz majd egy gigantikus központi agy, amely tárolni fogja a planéta összes tudását, és ez fogja meghatározni az emberek gondolkodását. Tessék, ez most mégis itt van.

DJ Infragandhi

Hernádi Levente Haralamposz

hvg.hu: Az elképzelt jövő megvalósulása ellenére sem mondhatjuk, hogy minden emberi érték elveszett, és démoni erők irányítják az emberiséget.

Infragandhi: Nem tudok megoldást a globális problémákra, nem is feladatom. Én maximum a dj felelősségéről tudok beszélni. Az én utam, most 2011-ben szinte punk attitűdnek hat: merni kell egy picit vidámabbnak és életigenlőbbnek lenni. Pozitív energiákat sugározni, akár egy szett keretein belül. Ha ekkora a hatósugarad, akkor ekkora léptékben. Engem gyakran elkeserít, hogy a bulik hangvétele mennyire sötét. Nyilván leképez valamit a világunkból ez a borús hozzáállás, én mégis makacsul optimista vagyok. Nem tudom elhinni, hogy ekkora gázban élünk. Szükség van humorra, pajkosságra a zenében, a buliban is. A celebrátoroknak igenis van felelősségük, ők ugyanis energiákat mozgatnak, tömegek hangulatát befolyásolják. Nem mindegy, hogy a renoméddal, az ismertségeddel, az ízlésformáló erőddel hogyan sáfárkodsz.

hvg.hu: De akkor a buliszervezők is a sötétséget generálják, az ő éretlenségükről is szólt a fáma az utóbbi hetekben.

Infragandhi: Néhány szervezőről. Ők kétségkívül kiengedtek a palackból egy szellemet, amivel aztán nem tudtak mit kezdeni. Egyszerűen nem szabad 14-15 éves fiatalokat ipari méretű eseményeken szórakoztatni. Nekik is kell valamilyen fórum, ez egy valós igény. Mi is szórakoztunk tizenévesen. De nem óriási csarnokokban, többezres rendezvényeken.

hvg.hu: Nos, az a kérdés, hogy ezek után lesz-e még ennek bármilyen fóruma? A fiatalok bulizni szeretnének, a West-Balkán tragédiája óta viszont szó szerint korlátokba ütköznek.

Infragandhi: Tény, hogy boszorkányüldözés kezdődött el. Ezt a mérhetetlenül kártékony folyamatot gyorsan ésszerű mederbe kellene terelni. Nem akarom elmismásolni a két hete történteket: az egy tragédia. Valami végérvényesen eltört. Ez a hazai klubélet szeptember 11-e. Mostantól semmi nem lesz ugyanolyan. Na de az, hogy most teljesen avatatlan személyek, íróasztal mögött ülő, bajuszos, középkorú döntéshozók kreáljanak életképtelen rendeleteket klubokról, szórakozási szokásokról, ezt abszolút képtelenségnek tartom.

hvg.hu: Olyan ez, mint amikor a gyereket szobafogságra ítélik. A tragédia miatt leminősítették a budapesti partiéletet és szülői felügyelet alá akarják vonni.

Infragandhi: Rendeletek idáig is voltak, nem hiszem, hogy szükség lenne újakra és további, rémséges retorziókra. Ha mégis reformálni kell, akkor ennek olyan szakmabeliekkel konzultálva kell történnie, akik az életükből éveket és évtizedeket áldoztak arra, hogy a klubkultúra működjön. És most természetesen nem a Magyar Lemezlovas Egyesületre gondolok. Ahogy hallom, egy programszervezőkből, klubosokból felálló érdekképviselet már kezd is formálódni, és igényt tartanak arra, hogy bevonják őket a döntéshozatalba. Csak ez lehet a megoldás, különben csak debil döntések születnek. Az, ami most zajlik, nagyon kártékony és életidegen.

hvg.hu: Az utóbbi két hétvégén több kultikus belvárosi hely bezárt, félve az ellenőrzésektől. Veszélyben érzed a pályádat az intézkedések láttán?

Infragandhi: Amiatt sokkal kevésbé aggódom. Persze a dj-szakma komoly bajba kerülhet. Az egyszerűen nevetséges, hogy 50 fős alakulatok lepik el a rendezvényeket, vagy hogy a buli közepén kiterelik az embereket az utcára. Ez nem lehet módszer. A hazai idegenforgalomi bevételek egy jelentős százalékát termelik a nyári fesztiváljaink, a fürdős bulik és az utóbbi két évtizedben kinőtt klubhálózat, ami buja és életteli. Folyamatosan beszélek külföldiekkel, akiket lenyűgöz virágzó partiéletünk. Azt sem szabad elfelejteni, hogy mekkora háttéripar kapcsolódik ehhez, akár a beszállítókról, akár a sarki gyrososról, a taxisokról, hotelekről, hostelekről vagy a múzeumokról beszélünk. A nyitott szemléletű, és nem utolsósorban fizetőképes klubturista, aki esetleg egy buli vagy fesztivál miatt érkezik hozzánk, másnap kipróbálja a Széchenyi-fürdőt, elmegy a Várba, vagy ha jó fej, még a Szépművészetibe is. Szerintem földrengésméretű károkat okozhat a hatósági szigor.

Bezár Budapest?

Hernádi Levente Haralamposz

hvg.hu: Az úgy nevezett romkocsmáknak csodájára járnak, talán csak Berlinben lehet hasonló helyeket találni. Elképzelhető, hogy ezek nem is tudnának rendeletszerűen és a törvényhozó előírásai alapján működni, mert ezzel pont a lényegük veszne el?

Infragandhi: A romkocsma kitűnő és korrekt válasz arra a helyzetre, ami Budapesten van. Tele vagyunk izgalmas épületekkel, melyek katasztrofális állapotban vannak, nincsen pénz a rendbetételükre, ezek a kezdeményezések pedig élettel töltik meg.

És nem csupán zenei programokkal: filmvetítésekkel, kiállításokkal, színházi előadásokkal. Számos jazz-zenész léte függ ezektől a helyektől. Az egész kulturális életet hervaszthatják most el. Ez senkinek nem lehet jó.