Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ)1999-ben nyilvánította február 21-ét az anyanyelv nemzetközi napjává, hogy felhívja a figyelmet a világszerte beszélt, mintegy 6-7 ezer nyelv sokszínűségére és védelmére. A világnap az 1952-es bangladesi eseményekhez köthető: 59 éve az akkor még Pakisztánhoz tartozó országban február 21-én nyilvánították hivatalos nyelvvé az urdut, holott a bangladesiek hivatalos anyanyelve a bengáli. A pakisztáni rendőrség a rendelet ellen tüntető egyetemisták közé lőtt, az akcióban néhány fiatal meghalt. (Banglades 1971. március 26-án vált függetlenné.)

Az Unesco (Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezet) székhelyén, Párizsban egész napos rendezvénnyel emlékeznek az anyanyelv napjára. Szó lesz a kétnyelvű képzésről, a nyelvi trendek változásáról az elmúlt hatvan évben, arról, hogyan jelentkezik a sokszínűség az internetes nyelvhasználatban és terítékre kerül a szervezet által kiadott Eltűnőben lévő nyelvek online atlaszának (Atlas of the World's Languages in Danger) legfrissebb, 2010-es kiadása.

A kiadvány készítői már korábban felhívták a figyelmet arra, hogy a Földön jelenleg beszélt, körülbelül 6-7 ezer nyelv közül 2500-at fenyeget kihalás, ebből 199-et közvetlenül, mert ezeket jó esetben már csak tíz ember beszéli. A legveszélyeztetettebb nyelvek közül 18 valószínűleg már ki is halt, ezeket évekkel ezelőtt is csak egyetlen ember beszélte (ilyen például az apiaka Brazíliában vagy a Pápua Új-Guinea belső területein egykor használatos laua). A nyelvészek arra is rávilágítottak, hogy 1950 óta körülbelül 230 nyelv tűnt el örökre. Az atlasz készítői különböző besorolásokat alkalmaztak, hogy feltüntessék, melyek - és mitől váltak azzá - a különösen veszélyeztetett nyelvek.

Egyszer volt, soha nem lesz

A biztonságos kategóriába tartozók nem is szerepelnek az atlaszban: ezeket több nemzedék beszéli. A sérülékeny kategóriába azok a nyelvek tartoznak, amelyeket az adott nyelvközösséghez tartózó kisgyermek többsége beszéli, ám csak egy bizonyos közegben (például otthon), nagyobb közösségben már nem használják. A határozottan veszélyeztetett kategóriába azok a nyelvek tartoznak, amelyeket az adott közösséghez tartozó gyermekek már nem anyanyelvként tanulnak. Komolyan veszélyeztetett, amelyet már csak a nagyszülők beszélnek, és noha gyermekeik is megértik, utódaiknak már nem tanítják. A kritikus helyzetben - kihalás szélén - lévő nyelveket már csak a legidősebb generáció tagjai ismerik és használják, ám egymás között is egyre ritkábban. A következő, legutolsó stádium  - egy nyelv vége -, amikor utolsó beszélője is elmegy.

„14 naponta meghal egy nyelv”: ezzel a felkiáltással indított Enduring Voices Project (Eltűnő nyelvek) néven mozgalmat az eltűnőben lévő nyelvek egyes elemeinek megörökítésére a National Geographic és a Google támogatásával két nyelvész, K. David Harrison és Greg Anderson. Felkeresik a világ különböző tájain élő utolsó – vagy vélhetően utolsók közötti – beszélőket és dokumentálják egy-egy veszélyeztetett nyelv sajátosságait. A képi és hanganyagot saját csatornán - Enduring voices channel (Eltűnő nyelvek csatornája) - teszik közzé a You Tube-on.

Az alábbi videón koro-aka nyelven beszél egy eldugott indiai faluban (Yangse) élő fiatal férfi - az Indiai észak-keleti részében fekvő Arunachal Pradesh tartományban - bemutatva, hogy hangzik anyanyelvén (melyet már csak 1500-an ismernek) egy-egy angol kifejezés.

Trend és újítás: az angol szárnyal

Az austini székhelyű The Global Language Monitor 2010-ben is közzétette az angol nyelvterületen leggyakrabban használt szavak toplistáját. A világban zajló, nagy horderejű események (politikai csaták, természeti katasztrófák, világméretű rendezvények) óhatatlanul kihatnak a nyelvre, a változásokat és trendeket követő és feltérképező cég gyűjtése szerint nem véletlen, hogy tavaly a spillcam szó (a Mexikói-öbölbeli olajszivárgást élőben közvetítő kamera) vezette a tízes listát. Ezt követte a vuvuzela (zulu eredetű szó, egy dél-afrikai kürt neve, a tavalyi labdarúgó világbajnokság kapcsán került előtérbe és fülközelbe). A listán szerepel még a 3D (a háromdimenziós filmdömping hatására), a deficit és a snowmagedden összetétel (jelentése: tomboló hóvihar) a snow (hó) és az armageddon összevonásával, utalva a tavalyi nagy havazásokra, amelyek megbénították Amerika keleti és Európa nyugati partvidékét.

Az angol nyelvterületen leggyakrabban használt kifejezések között volt tavaly az Anger and Rage (harag és düh) utalva a politikai csatározásokra, a Climate Change (klímaváltozás), a Great Recession (nagy recesszió), de a top tízbe bekerült Lady Gaga neve és az Obamamania kifejezés is. A leggyakrabban használt név 2010-ben Hu Csin-taoé, a Kínai Népköztársaság elnökéé volt. Ezt követte az IPad, míg Barack Obama neve csak a 3. helyre került. A leggyakrabban használt tíz név között volt a tavalyi kitörései miatt figyelem középpontjába került izlandi vulkáné is (Eyjafjallajoekull). 2009-ben az angol nyelvterületen leggyakoribb szavak listáját a Twitter, az Obama és a H1N1 vezette. A legnépszerűbb kifejezés a King of Pop ( 2009 júniusában elhunyt Michael Jackson), az Obama-mania, és a Climate Change volt.

Ó, a magyar 

Itthon 2009-ben ünnepeltük a Magyar nyelv évét. Ez alkalomból Balázs Géza nyelvész Sokatmondó szórangsorok címmel összeállítást készített a magyar nyelv egyes korszakaiban készült szószavazásokról, szóbemutatókról, rangsorokról. A tíz legszebb szó címmel 1933-ban Kosztolányi Dezső - Paul Valery után, francia mintára - elkészítette saját listáját, melyen a láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír szerepelt.

A Tinta Könyvkiadó 2000-ben szavazást hirdetett, hogy kiderüljön, melyek voltak a 20. század legjellemzőbb magyar szavai. A lista élén a világháború, az űrkutatás, a számítógép, a televízió, az internet, az AIDS, a telefon, az atombomba, a kommunizmus és a repülőgép végzett. A Tinta Kiadó honlapján - önkéntes alapon - jelenleg is lehet szavazni, mégpedig a három, 2010-et leginkább jellemző szóra. Eddig 1664-an voksoltak, a listát a válság (255 szavazat) a vörösiszap (159), a remény (149) és az árvíz (92) vezeti. Ebből is látszik, hogy az elmúlt évben történt események hogyan határozzák meg az emberek gondolkodásmódját, szóbeli megnyilvánulásait (témaválasztásait.)