Tűzraktér-ügy: derült égből villámcsapás
A Terézvárosi Önkormányzat március 31-ével kipaterolja a több mint 300 alkotót tömörítő, független kulturális műhelyként működő Tűzrakteret. Vajon meg tud-e maradni Budapest kreatív szellemisége a hatóságok szigora ellenére? A Tűzraktér kulturális vezetőjét, Simor Ágnest és a Fogasház vezetőjét, Ongjerth Dánielt kérdeztük.
Takács Nicolas énekes kalapjai a Tűzraktérben készültek. Eddig. Erdei Virág Ildikó Londonban végezte el a ruhatervező szakot, majd hazatérve kalapokra szakosodott. Amikor az X-faktor versenyzőjének stylistja azon gondolkodott, hogyan lehetne Takács sapkáját stílusosabbra cserélni, rátalált Erdeire. Végül hétről hétre a fiatal tervező készíthette Nicolas fejfedőjét.
Erdei - három tervezővel, 40 négyzetméteren – egy éve kezdte berendezni stúdióját a VI. kerületi Hegedű utcában. A régi iskolaépület harmadik emeletén kaptak helyet a Tűzraktértől, bérleti díjat nem, csupán a négyzetméterre kiszámított 700 forintos rezsi díját kellett fizetniük. “Fogalmam sincs, mi lesz március 31-e után. Nem tudom kifizetni a piaci árat egy műhelyért, nem beszélve egy szalonról. A Tűzraktér tökéletes helyszín volt az induláshoz.” Nem csak nekik, hanem további több mint 300 alkotónak, akiknek a “kulturális gyülekezőhely” teret biztosított jelképes összegért, vagy barter fejében.
Simor Ágnes, a Tűzraktér kulturális vezetője az egyik kiadványuk előszavában így fogalmaz magukról: tér, ami összeköt, befogad, új gondolatokra, kreatív létre ösztönöz. Ugyanennek a füzetnek - mely a Művészettel a diszkrimináció ellen címet viseli - az első lapján a kiadói információk alatt olvashatjuk a Tűzraktér támogatóinak listáját. Első helyen a Terézvárosi Önkormányzat szerepel.
Simorral beszélgetve és a Tűzraktér múltját feltárva az derül ki, a képviselőtestület még múlt héten is úgy kommunikált az alkotókból álló csapattal, mintha meglenne a közös nevező. A csapat Simor elmondása szerint újabb és újabb tervekkel állt a képviselőtestület elé, hogy bebizonyítsa, hosszú távon tervez a Hegedű utca 3. alatt. Ezek után derült égből villámcsapásként érte Simorékat az értesítés február 25-én, miszerint egy hónap múlva ki kell költözniük arról a helyről, melynek megóvásáról, fenntartásáról és fejlesztéséről önerőből gondoskodtak 2008 közepe óta.
Nulla egyenlő másfél millió
No, de bérleti díjat nem kellett fizetniük! - szólal meg a másik oldal egy védekező sajtóközleményben, melyet hétfőn raktak ki Terézvárosi Önkormányzat weboldalára. Így kezdődik: “A nyilatkozók (azaz a Tűzraktér védelmére kelt aktivisták) több esetben csúsztatnak, ferdítenek, és olykor nem mondanak igazat. Ezért az önkormányzat szükségesnek tartja tisztázni a helyzetet.”
A közleményből kiderül, hogy sokáig valóban 0 forintot, majd később a berendezett 92 nm-es vendéglátó egységért 150 ezer forintos bérleti díjat számított fel a Tűzraktérnek a Terézváros. Az önkormányzati levélben taglalják továbbá, hogy 2010. december 31-ével meg szerették volna tiltani a vendéglátó rész üzemeltetését. Azonban még a múlt hét közepén is lehetett sörözni, kávézni a Tűzraktérben a - Terézváros rosszalló levele szerint - “jogi kiskapuk kihasználásának” köszönhetően.
Információink szerint a Tűzraktér létezését tekintve nem mindegy, hogy működhet-e kocsma vagy sem a négyszintes, iskolából eklektikus alkotóházzá avanzsált épületben. Ennek bevételeiből tudták ugyanis fedezni felmerülő költségeik egy részét.
2008-ban, amikor a nulla forintos bérleti díjban megegyeztek az önkormányzattal, a szerződésben vállalták az épület fenntartási költségek fizetésének kötelezettségét. Jóval később derült csak ki, hogy ez havi szinten másfél millió forintot tesz ki. Mivel műemléki épületről van szó, különös előírások vonatkoznak az állag megóvására; a Zsolnay csempék miatt például folyamatosan fűteni kellett a tereket. A járulékos költségeket, a fűtő, a karbantartó, az épület őrzőjének béreit is ugyanúgy vállalta az Art Sector, mint az egyéb üzemeltetéshez elengedhetetlen terheket.
A Tűzraktér fennmaradását - a pályázati források és a vendéglátás bevételei mellett - nagyrészt az önkéntességen alapuló emberi erőforrás biztosítja. Az alkotóknak szívügye a Hegedű utcai tér, ahol mindent maguktól - és eddig legalábbis úgy tűnt - maguknak teremtettek meg. Az alapítványban nyolc fő dolgozik jelképes fizetésért, az utóbbi időkben pedig ingyen és bérmentve.
De pontosan mi folyik ott?
Az, hogy mi a lényege a Tűzraktérnek, egy videofilmből kiderül. A felvételen a Hegedű utcában otthonra lelt alkotó közül többen is megszólalnak, és elmondják a véleményüket a közösségről.
A kezdeményezés fontos eleme az alulról szerveződés. A Tűzraktárból Tűzraktérré lett legújabbkori művház így vált kultikussá. Simor 2004-ben esztétikai szakosként egy barátja kérésére vett részt egy ad-hoc eseményen, melyet egy kiürítendő lakásban az Operaház mellett szerveztek. A ház előtti fákon kortárs költők, írók szerzeményei lebegtek, az üres lakás szobáiban végzős képzőművészek alkotásai kaptak helyet, a lépcsőházban pedig Simor egy nyolcfős tánccsapattal adta elő koreográfiáját.
Az esemény olyan jól sikerült, hogy nemsokára hetente összegyűltek a művészek, páran pedig elkezdtek napi szinten foglalkozni a műhely ügyével. Simor is közéjük tartozott. Azóta hat év telt el, először a kilencedik kerület egyik elhagyott raktárépületbe leheltek életet, majd amikor költözésre kényszerültek, a városhoz fordultak. Az önkormányzat ajánlotta fel a hatodik kerületi Hegedű utca régi iskolaépületet, melyet két év alatt laktak be.
„Először egy hónapra kerestünk helyet, mert megnyertük az Anna Lindh alapítvány egy hónapos diszkrimináció-ellenes művészeti esemény szervezési jogát. Nagyon jól sikerült a rendezvény, és beleszerettünk az épületbe” – így a határozott idejű megállapodások lejártával újra és újra hosszabbítást kértek.
Az idő folyamán a város többször is kitüntette a Tűzrakteret kulturális szerepvállalásáért. „Mind Tarlós, mind Demszky idején kaptunk elismeréseket” – szól a válasz, amikor politikai összefonódásokról kérdezzük Simort. „Sosem engedtük befolyni a politikát a tevékenységünkbe. Pedig voltak megkeresések.”
Tető alatt
Megkérdeztük egy másik kultúrház vezetőjét, Ongjerth Dánielt is, miért lenne fontos megtartani ezeket a kívülállóknak lepukkantnak tűnő helyeket. Ongjerth a Kohó Egyesület elnöke, és a Fogasház kulturális befogadótérnek keresztelt Akácfa utcai épületet üzemelteti. Rámutatott, hogy az olyan kezdeményezések, mint a Tűzraktér, a hatvanas években indultak. “Amikor a hippik elkezdtek felnőni, és rájöttek, hogy kellene valamit kezdeni az életükkel, elhagyott gyárépületekben kezdtek el magukra találni, és alkotóműhelyeket alapítani.” Nyugaton ennek komoly hagyománya lett.
„E folyamat hamar öngerjesztővé vált. A művészek egymásra találtak: közösen gondolkodtak, együtt alkottak. A Tűzraktér is ennek a műhelymunkának a sikeres eredménye, ami kétségtelenül hiánypótló” – véli Ongjerth. És bár a Tűzraktér például elutasítja, hogy romkocsmává és egyszerű szórakozóhellyé degradálják, az egész budapesti egyetemista közeget be tudták vonzani egy-egy buli alkalmával.
Ongjerth szerint ezt sem lehet figyelmen kívül hagyni. „A West-Balkán-tragédia óta a városvezetés hajlamos elfelejteni, hogy a bulizás igenis közügy. Nagyon fontos, hogy a fiatalok össze tudjanak járni, szocializálódjanak, kapcsolatokat építsenek. Ez nem a drogozásról és a züllésről szól” – magyarázza a 28 éves Ongjerth. A hatóságok hepciáskodása arra enged következtetni, hogy a döntéshozóknak fogalmuk sincs, miként gondolkodik a fiatalabb generáció, és annak legfőképp a kreatív, értelmiségi közege a világról.
Ő a Fogasházban egy baráti társasággal azt valósítja meg, mint a Tűzraktér pár utcával arrébb. Performanszoknak, független tánc- és színi társulatoknak, konferenciáknak, kiállításoknak és természetesen buliknak biztosítanak helyet a hetedik kerület egy kibelezett épületében, melyet az egyesületi tagok kétkezi munkájából gyúrtak népszerű hellyé. Így került tető alá a belső udvar, majd a hőgombák helyett fűtési rendszer a falak közé. “Ami teendő épp a körmünkre égett, arra megteremtettük a forrásokat, és megcsináltuk” - meséli Ongjerth.
Tűz van!
Az, hogy náluk nincs tűz – ez lett ugyanis a szlogenje a Tűzraktár kiürítésének hírére szerveződő „mozgalomnak” – annak köszönhető, hogy az Akácfa utcai épületet magántulajdonostól bérlik Ongjerthék. "Remélhetőleg nem fogunk ilyen helyzetbe kerülni, odafigyeltünk a szerződési feltételekre". Simorék például a vendéglátó egységet önerőből felújították - a kerületi köztisztasági elképzeléseknek megfelelően - az elmúlt hónapban, de a befektetett munkát és értéket nem fogják tudni elszámoltatni.
Most Simorék próbálják menteni, ami menthető. A Facebookon és a sajtóban próbálnak minél több szimpatizánst találni az ügynek, és nyomást gyakorolni az önkormányzatra. Terézváros szabadkozik, és arra biztatja az Art Sectort, hogy pályázzon a Hegedű utcai épület bérlésére, melynek a bérleti díja az új feltételek szerint 3 millió forint lesz.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
A Tűzrakteret gazdasági okok miatt záratják be
A Tűzraktér Független Kulturális Központot és Alkotóházat 2011. március 31-ével kiürítésre kötelezi a VI. kerületi önkormányzat. A döntést gazdasági okokkal indokolták.
Terézváros: fillérekért nem adható bérbe a Tűzraktér épülete
Az önkormányzat vezetése tisztességes feltételek mellett, pályázati úton szeretne dönteni az épület hasznosításáról, jövőbeni sorsáról.
