Már a reptéri buszon is az Esterházy-gyűjtemény párizsi kiállításának hirdetésével találkozhat az, aki a francia fővárosba érkezik. A Madeleine-tér forgatagában a két legnevesebb 19. századi delikátesz üzlet, a Hediard és a Fauchon között, a tér névadó templomának hátat fordítva a Pinacothéque magyar tárlatára utaló molinó díszíti a homlokzatot.

A magyar állam által 1870-ben megvásárolt Esterházy-kollekció 50 festményével találkozhat a nagyközönség május végéig Párizsban, a Szépművészeti Múzeum jóvoltából. A múzeum születése, a gyűjtő Esterházy hercegek című tárlat nem csupán a gyűjtő főúri család művészetpártoló tevékenységére fókuszál, hanem a magyar állam gyűjteménygyarapítói szerepe előtt is tiszteleg - írja a Szépművészeti a nyitáskor kiadott közleményében.

És miért a Pinacothéque de Paris-ban? A fiatal - 2003-ban megnyílt - "párizsi képdoboz" azt tűzte ki céljául, hogy megmutassa, hogyan keletkeztek a múzeumok. A gyűjtők lelkes munkája révén, hangsúlyozza a múzeum igazgatója, Marc Restellini a magyar tárlat bemutatkozóanyagának előszavában: "hol lenne a Louvre a Rotschildek, a Camondók vagy a Moreau Nelatonok nélkül? Hol lenne a MoMa a Rockefellerek nélkül?" - teszi fel a kérdést. A megszállott műkedvelők nélkül sehol, véli Restellini, ezért is fogadták tárt karokkal Párizsban a nagymúltú magyar hercegi família kollekcióját, mely a Romanov cári család gyűjteményével karöltve járul hozzá a Pinacothéque missziójához.

A Pinacothèque de Paris több emeleten várja a látogatókat, az Esterházy hercegek kedvencei a mínusz egyre kerültek, a XVI.-XVII.század európai iskoláinak legjellegzetesebb vonásaival spanyol, olasz, holland, német, francia festők összesen ötven művén ismerkedhet az érdeklődő. Puttók, matrónák, katonák és szentek néznek farkasszemet a 21. század emberével Raffaello, Tintoretto, Veronese, Bellotto, Claude Lorrain, Frans Hals, Salamon van Ruysdael és Murillo értelmezésén keresztül, a korra jellemző mély tónusokkal és olajos színekkel.

 

A kiállításról a Le Figaro, a Le Monde és Wall Street Journal is pozitív kritikát közölt. Eric Bietry-Rivierre a Le Figaro internetes kiadásában csodálatának adott hangot a magyar anyag finom válogatása, és a kevéssé ismert "gyöngyszemek" felfedezése okán: Raffaello két képe, az Esterházy Madonna és az Ifjú képmása mellett elbűvölőnek tartja id. Jan Breughel kicsi Hegyes tájképének mesteri színezését, az id. Lucas Cranach műhelyében készült Krisztus levétele a keresztről kompozíciót és a francia klasszikus tájfestészet legnagyobb alakjának, Claude Lorrain-nek római tájképét.

A Le Monde-ban (angolul a Guardian oldalán olvasható) Harry Bellet mutatta be a Pinacothèque de Paris kiállításait, kiemelve az Esterházy-gyűjtemény jelentőségét és a szintén ott látható Ermitázsból érkezett Romanov kiállítással megegyező színvonalát, emellett dicséri a válogatás és a rendezés harmonikus mivoltát. A The Wall Street Journal viszont szebbnek és hatásosabbnak tartja a magyar válogatást az orosznál.

A tárlatot május 29-éig lehet még megnézni, a múzeum sajtósától szerzett információnk szerint naponta 1500 látogató érkezett a januári megnyitó óta az Esterházy-kiállításra.