Lovasi: "Akkor poénként dobtam be Fluor Tomit"

hvg.hu: Mennyit foglalkozol a Fishing on Orfű szervezésével?

Lovasi András: Napi egy-két órát. Inkább Kálocz Tamás foglalkozik vele többet, napi tíz órát vagy még annál is többet dolgozik, sokszor éjszaka is. Ő járja be a helyszíneket, ő egyeztet. Én inkább csak koordináló vagyok, próbálom a szálakat „rángatni”.

hvg.hu: Négy tulajdonosa van a fesztiválnak. Kinek mi a szerepe, ki szól bele leginkább a rendezvény koncepciójába?

L.A: Rátgéber László (az ismert pécsi kosárlabdaedző, Lovasi András barátja - a szerk.) szól bele a legkevésbé a dolgokba, ő a helyi szponzorok meggyőzésében próbál segíteni, illetve ötletember, de a tényleges napi szervezésben nem vesz részt. Inkább protokolláris tevékenységet végez. Például ha jönnek potenciális jövőbeni támogatók, akik fontosak lehetnek a számunkra, akkor általában Laci kíséri őket. A többiek egyenrangúan szólnak bele a koncepcióba. Bár idén leginkább a pénz szólt bele. Tervbe volt véve egy másik tematikus színpad, amit spórolás miatt a mostani tematikus színpaddal össze kellett passzíroznunk, úgyhogy innentől egyik sem tematikus annyira. Így került a Kaláka zenekar a Magashegyi Undergrounddal egy színpadra. Sok-sok olyan dolog elmaradt, amiket én erőltetek, de ezek pénzigényesek és akkor valósultak volna meg, ha egyetlen nagyobb támogatót is sikerült volna szereznünk. De nem sikerült. Egész komoly tárgyalások voltak nagy szponzorokkal, de úgy tűnik, kicsi fesztivál vagyunk, és a nagy fesztiválok vitték el ezeket a nem túl bőkezűen osztott összegeket. Persze az is lehet, hogy nem volt elég politikai összeköttetésünk. A pályázati lehetőségeket is elbuktuk.

hvg.hu: Egyáltalán nincsen szponzorotok?

L.A: Vannak támogatók, de ők többnyire érdekeltek a helyi fogyasztásban. Tehát ez nem klasszikus szponzoráció, inkább kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági együttműködésnek mondanám.

A Kispál búcsúkoncertje a tavalyi Szigeten. Nagyítás-fotógalériánkhoz kattintson a képre!

Stiller Ákos

hvg.hu: Korábban azt ígértétek, hogy olyan külföldi fellépőket hívtok meg Orfűre, akik még soha nem léptek fel Magyarországon. A programban ennek nyoma sincs. Ennek is a pénzhiány az oka?

L.A: Elsősorban a pénz, de nemcsak az. Például egy horvát csellóduót már tavaly augusztusban lefoglaltunk, de amikor le akartunk velük szerződni, mondták, „bocs, de már amerikai ügynökségünk van”. Az ügynökség meg közölte, hogy Elton Johnnal fognak turnézni, s bár jönnének, de csak jelentékeny összegért. Túl jó volt a szimatunk és egy-két olyan zenekart akartunk idehívni, akik időközben befutottak. A másik ok, hogy a magyar ügynökségekről - amelyekkel együttműködtünk volna - kiderült: abszolút másodlagos nekik, hogy legyen egy jó programunk. Nekik az számít, hogy valahová még elsüssenek egy-egy zenekart. Volt olyan hazai ügynökség is, amelyik kifejezetten félt attól, hogy mi meg tudunk szerezni egy nagy zenekart. Kiderült, csak hitegetett minket és addig húzta a dolgot, hogy mire kapcsoltunk, már nem tudtuk meghívni, akit rajtuk keresztül akartunk volna. Amikor pedig mi kerestük fel az adott zenekar külföldi képviselőit, akkor vált világossá: az ügynökség gyakorlatilag azon volt, hogy még véletlenül se tudjuk meghívni őket. Jövőre tehát a környező országokban működő ügynökségekkel működünk majd együtt, hogy ha már úgyis európai turnét szerveznek, akkor ide is jöjjön el a fellépőjük.

hvg.hu: Ez kicsit úgy hangzik, mintha a nagyobb fesztiválok fúrnának titeket. Milyen a viszonyotok a nagyobbakkal, a Hegyaljával vagy például a Szigettel?

L.A: Abszolút jó a viszonyunk mindenkivel, de ez egy üzlet. Mi igazából ezeknek a nagy fesztiváloknak nem jelentünk akkora konkurenciát, sokkal inkább a környékbeli fesztiválok számára vagyunk „veszélyesek”. Ha az időpontot nézzük, akkor a nagyok közül maximum a Volt fesztiválnak lehetünk a vetélytársa. De a Fishing on Orfű addig lesz kurrens, amíg bizonyos értelemben különbözik a nagyobb fesztiváloktól. Abban a pillanatban, hogy itt is húszezer ember lesz, ugyanolyan rossz lesz, mint a többi. Vagy jó, ezt mindenki döntse el maga.

hvg.hu: Amikor a magyar fellépőkkel tárgyaltok, zenész kollégáként vagy fesztiválszervezőként tekintenek rád? Ez mennyiben befolyásolja az alkupozícióikat?

L.A: Én szándékosan nem tárgyalok a zenekarokkal, ez Kálocz Tamás feladata. Sokan - köztük fesztiválszervezők is - azt hiszik, hogy ez az én fesztiválom. Ez a fesztivál Tamás és az én fesztiválom, mi vagyunk a többségi tulajdonosok. Tamásnak legalább ugyanannyi beleszólása van mindenbe, sőt, néha ezen van is némi huzavona köztünk, hogy az ne legyen, az legyen. Erre Tamás rám hagyja, aztán leszervezi máshogy. Én zenészpárti vagyok, ezért nehezen is tárgyalok zenekarokkal, de nem is akarok ezzel foglalkozni. Tamást annyiban tudom segíteni, hogy ismerem a piaci árakat és nagyjából tudom, egy zenekar hány embert tud behozni. Így ha valaki például sokat kér, azt tudom mondani, hogy annyit nem ér.

hvg.hu: Fluor Tomi is fellép nálatok. Ez kinek az ötlete volt?

L.A: Februárban nekiálltunk olyan zenekarokat hallgatni, melyek kakukktojások lehetnének itt. Akkor poénként dobtam be Fluor Tomit. De nem ezért lép fel nálunk, hanem azért, mert a Soerii & Poolek csinált egy közös számot vele, és felvetődött, hogy ennek a dalnak Orfűn legyen az ősbemutatója. Igazából ez ugyanolyan hír volt a sajtóanyagban, mint az, hogy játszik a Szalonna és bandája. Persze sejtettük, hogy Fluor jobban fogja érdekelni a sajtót.

hvg.hu: Korábban többször nyilatkoztál arról, hogy mindig csak a Kispál és a Tankcsapda pörög a fesztiválok nagyszínpadain, és ez nem túl egészséges. Most részben te dönthetsz arról, kik legyenek a fellépők. Szerinted Orfűn lehetőséget kapnak a nagyszínpadon a friss arcok?

L.A: Most - elsősorban az MR2 tevékenységének köszönhetően - eljutottunk oda, hogy vannak egynyári, kétnyári „underground” popslágerek is. Innentől nyilván könnyebb összerakni magyar előadókból egy négy-öt zenekaros nagyszínpadot, mint mondjuk lett volna nyolc évvel ezelőtt.

hvg.hu: Különös, hogy a 30Y pécsi együttes, de nincs a programok között. Miért?

L.A: Viszonylag hosszú tárgyalást folytattunk velük, de végül nem tudtunk megállapodni a feltételekben. Előfordult ez más zenekaroknál is.

hvg.hu: Úgy tudjuk, szép számmal fogynak a jegyek, miközben már alig van szálláshely Orfűn. Mit tesztek azért, hogy akik el akarnak menni, szállásuk is legyen?

L.A: Való igaz, hogy most sokkal többen jönnek több napra, mint tavaly, amikor a napijegy erősebb volt. Sokan akkor úgy voltak vele, hogy ha nem esik, akkor kijönnek. Mivel most jól fogynak a hetijegyek, több szállásra van szükség. De még lehet ügyeskedni a szállással, mert sok olyan ember adja ki az üdülőjét, aki csak most kapott észbe, hogy kereshet ezzel egy kis pénzt. Még vannak ismerőseim, akik találtak szállásokat Orfűn, de tény, hogy a kempingünk betelt. Ezért is csináltunk egy szükségkempinget a kemping melletti területen, így a kettő össze lesz nyitva. A fesztivál egyébként 5500 fizetős vendéget fogad be, de hivatalosan körülbelül 8000-8500 ember férne el. Viszont mi szeretnénk, ha szellős maradna a hely.

hvg.hu: Milyen a viszony a helyiekkel? Szeretik a fesztivált?

L.A: Az EFOTT-hoz képest sokkal jobban viselik a helyiek a Fishing on Orfűt, amiben nyilván annak is szerepe van, hogy az EFOTT idején a tó melletti parkolóban állították fel a színpadot, így az egész falu hallotta a bulit. Mi a színpadokat megfordítjuk, a falunak tehát háttal vannak, így minket a szarvasok utálnak, nem a helyiek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Orfű üdülőfalu, így abból élnek a helyiek, ha idegenek jönnek ide. Ami a helyiek támogatását illeti, azt eleinte se vitték túlzásba, legfeljebb az önkormányzat részéről. Inkább mindenki a markát tartotta. Most, hogy a Fishing on Orfű már sikeres, már egyre több markot tartanak. Csak egy példa: a nemrég megnyíló orfűi élményfürdő tulajdonosaival arról tárgyaltunk, hogy legyen féláron a fürdőjegy a fesztivál látogatóinak, mert szerintünk ez mind nekik, mind nekünk érdekünk lenne. Ezzel szemben a tulajdonosok abban bíznak, hogy a több ezer ember akkor is kifizeti majd a jegyet, ha nem kapnak kedvezményt. Sok-sok ilyen példa van. Bár bizonyos értelemben a helyiek megbecsülnek, mert odaviszünk embereket, az elegancia hiányzik.